Fogalom
Minden olyan tanulást, amely révén bekövetkező viselkedésváltozás társas kölcsönhatások, szociális interakciók következtében alakul ki szociális tanulásnak nevezünk. A szociális tanulás a szocializáció folyamatában értelmezhető. Brim meghatározása szerint az a folyamat, amely által az egyének olyan tudásra, képességekre és állapotokra tesznek szert, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy különböző csoportoknak és a társadalomnak többé-kevésbé hasznos tagjaivá váljanak. A szocializációt tehát felfoghatjuk úgy is, mint a személyiség fejlődésének társadalmi vetületét.
Tényezők
Mint azt a fogalom definíciója meghatározza, a szociális tanulás az egyénben a külső társadalmi környezet hatására végbemenő változásokat jelöli. Ennek megfelelően a szociális tanulás tényezői között elsősorban említhetjük az egyént, aki élete során számos csoportban, különböző szociális környezetben éli meg életét, s ezektől folyamatosan tanul, miközben maga is hatással van ezek létezésére működésére. Ezen interakciók során a tanulásra hatással lehetnek az egyén belső jellemzői, személyisége, motiváltsága, attitűdjei. Ezek határozzák meg azt, hogy az egyén kapcsolatai mennyire lesznek gyümölcsözők, mennyire lesznek képesek az egyén fejlődését szolgálni. Az első számú szocializációs környezet a család, ahol születése után az ember rögtön alkalmazkodásra, azaz szociális tanulásra van kényszerítve. Az élet első periódusában az alkalmazkodás mellet a biztonság megteremtése a család feladata, valamint mindazon képességek kialakítása, ami a későbbi szociális tanulást lehetővé teszi, segíti. A család szűk környezetéből kilépve az egyén egyrészt egy intézményrendszerbe (bölcsőde, óvoda, iskola) kerül, másrész az intézmények révén bekerül egy (változó) kortárs csoportba, melyek szintén a szociális tanulás meghatározói.
Kapcsolódó információ:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
