Alapok

Az optimális arousal-szint visszaállítását egy jól behatárolható agyi terület végzi. Az optimális arousal-szint tiszta tudat esetén jellemző. Az egyén viselkedése gazdaságos, gondolkodása célirányos, a figyelme irányítható és a memóriája mozgósítható. Ezek együttes megléte jelenti az optimális arousal-szintet.

Az arousal-szint változásával külső, fizikai változások is megjelennek. Mivel hiányállapot következtében az izgalmi állapot fokozódik, pupillatágulás, vérnyomás emelkedés, stb. lép fel. Az arousal-szint változása mindig függ az egyén képességeitől és a megoldandó feladattól. Az intenzív érzéseket intenzív testi változások is kísérik; a haragot és félelmet például gyorsult szívverés és légzés, kiszárad a torok és a száj, megfeszülnek az izmok, remegnek a végtagok, és összeszűkül a gyomor. Mindezek, és a többi, az érzelmek által kiváltott fiziológiai reakció a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának aktivációjának következményei.

Ez a következő változásokért felelős:

1. A vérnyomás és a szívritmus nő

2. A légzés felgyorsul.

3. A pupillák kitágulnak.

4. Az izzadás fokozódik, miközben a nyálelválasztás és a mucin (a nyálkahártyák váladéka) elválasztása csökken.

5. A vércukorszint emelkedik, hogy több energiát biztosítson.

6. A vér gyorsabban alvad a sebeknél.

7. A vér a gyomorból és a belekből az agyba és a vázizmokba áramlik.

8. A szőrzet feláll, „libabőrt okozva”. Az érzelmi intenzitás csökkenésével a paraszimpatikus idegrendszer állítja vissza a szervezet normális fiziológiai állapotát.

A vegetatív idegrendszer ezen működései az agy bizonyos területeinek – leginkább a hipotalamusznak – és a limbikus rendszer egyes részeinek aktivizálódásából származik. Ezek a területek impulzusokat küldenek az agytörzsi idegmagvakhoz, melyek a vegetatív idegrendszer működését vezérlik, ami ezután közvetlenül irányítja az izmokat és a belső szerveket, melyek beindítják a fentebbi belső változásokat. A fiziológiai arousal olyan érzelmi állapotok testi lecsapódásáért felelős, mint a harag és a félelem: a „harcolj vagy menekülj” választ produkálja.

Az öröm is hasonló fiziológiai reakciókkal járhat, míg a bánat, depresszió és szomorúság inkább lassítja és gyöngíti a testi működéseket.

Arousal

Az arousal éber, izgatott állapotot jelöl, és a motiváció során az ember ennek optimális szintjének beállítására törekszik. Ez az állítás az optimális arousal-szint elmélet lényege. Az éberség létrejöttében az agy különböző területei játszanak szerepet. A környezetről, szervezetről specifikus információfeldolgozás alapján hozunk létre tudást. A kialakított tudás mértékét és intenzitását éberségünk nagyban befolyásolja (álmosan, fáradtan kevésbé vagyunk képesek tanulni), élményeinket éber állapotban pontosabban el tudjuk különíteni (jobban tudunk koncentrálni a tananyagra, figyelmünket a külvilág eseményei nem vonják el). Túlzott éberség esetén figyelmünk több apró részletre is kiterjed: ez is megzavarhatja a tudás kialakítását. A tudás kialakításához aktivitás szükséges, azaz intenzív részvétel szervezetünk és a külvilág reakcióinak egyeztetésében. Ahhoz, hogy ezeket egyeztetni tudjuk, a környezetből érzékszerveinkkel ingereket veszünk fel. Ezek az ingerek impulzussá alakulnak (lefordítódnak az idegrendszer nyelvére) melyek eljutnak a megfelelő agyi területre, ahol megfelelő éberség, működési állapot esetén létrejön a beérkezett inger meghatározása, percepciója.

Drive redukció

Az, hogy a szükséglet hogy alakul ki a szervezetben, régóta kutatás tárgyát képezi. Az 1940-50-es években arra a következtetésre jutottak, hogy a motívum arra irányul, hogy a szervezetben a szükséglet hatására létrejövő feszült állapotot, drive-ot redukálja, azaz csökkentse. Ez az elmélet a drive-redukció elmélet, mely szerint a szükségletre adott válaszpotenciál (az egyén cselekvésének, reakciójának ideje és intenzitása) függ a hajtóerőtől (a hiányérzet hosszúságától) és a szokáserősségtől (előző tapasztalatok számától). A drive-redukció elmélet Clark Hull nevéhez fűződik. A drive (feszült állapot) addig érvényes, amíg egy cselekvés azt nem csökkenti, tehát a szükségletek kielégítése nem más, mint a feszült állapot megszüntetése. A cselekvés önmagában is drive-redukciós hatású, hiszen éhségérzet következtében fellépő feszültséget az evés már önmagában megszünteti, nem kell megvárni az emésztést és a tápanyagok felszívódását. A drive-redukció az alapmotívumok és a szociális motívumok működésére hiteles magyarázat, de a kíváncsiság motiváló erejét nem magyarázza: ugyanis az elmélet lényege, hogy az ember alapvetően kerüli a feszültségkeltő helyzeteket, de tudjuk, hogy a kíváncsiság szintén feszültséget teremt.

Az arousalról link

Clark Hull drive-elmélete