Sigmund Freud (1856-1939) osztrák neurológus, a pszichoanalitikus iskola megalapítója.

Az emberi viselkedést és az azzal összefügő lelki folyamtokat vizsgáló tudományág.

A behaviorizmus képviselője, jellemzője.

Lélekelemző, a Freud által kidolgozott ösztönökről szóló elmélettel kapcsolatos.

HTM, az emlékezeti rendszer viszonylag állandó része, szemben a rövid távú memória időlegességével.

Az emlékezeti rendszer korlátozott kapacitású része, mely az információkat csak rövid ideig képes megtartani.

Megismerést érintő, megismerés szerinti. A kognitív elképszelés szerint a kondicionálás csak akkor jön létre, ha az élőlény úgy értelmezi, hogy a megerősítés, az ő válaszától függ.

Az első életévek felidézésének képtelensége.

Valamely dolog vagy tárgykör megjelenésimódjának vizsgálata

Általános érvényesség.

Amerikai szociálpszichológus, legjelentősebb kutatásai során a különböző vezetési stílusokat írta le.

Emberközpontú, a humanitás eszményét megvalósító.

Pszichés folyamatokat érintő

A matematikai statisztika módszereinek segítségével megalkotott az öröklés törvényszerűségeit leíró szabályrendszer, amelyet Gregor Johann Mendel dolgozott ki.

A Klinefelter-szindróma a nemhez kötött kromoszomális rendellenességek közül a leggyakrabban előforduló. Kizárólag fiúknál léphet fel és a problémát kromoszómatöbblet okozza.

Egy génből mutáció útján alternatív módosulatok jöhetnek létre, ezen alternatív módosulatok egyike az adott allél.

A zigóta a megtermékenyített petesejt, amely az ivarsejtek egyesüléséből jön létre, és belőle fejlődik ki az új egyed.

Az öröklött tulajdonságok összessége.

A sarlósejtes vérszegénység a vörösvértestek rendellenessége. A megváltozott sejtek miatt kisebb erek esetén elzáródáshoz, a szív megnagyobbodásához és az agy vérellátásának hiányosságához vezethet.

A nők esetén a leggyakoribb nemhez kötött rendellenesség, amelynek oka, hogy a csecsemő csak egyetlen X-kromoszómával születik.

A vörösvértestek súlyos rendellenességét az úgynevezett sarlósejtes vérszegénységet okozó gén.

Olyan öröklött emberi jellegzetességek, amelyeket meghatározó gének csak az X vagy csak az Y kromoszómán találhatók.

A születendő gyermekek nemét meghatározó 23. kromoszómapárral kapcsolatos rendellenességek.

A mitózis az a folyamat, amely során a sejt két azonos utódsejtre válik és ezeknek adja át a megkettőződött örökítő információt.

Értelmi fogyatékosság, melynek oka, hogy a sejtekben egy számfeletti kromoszóma található. Jellegzetességei: lapos arc, keskeny szemrés, kilógó nyelv, stb.

A genetikai állomány megváltozása.

A kromoszóma (a görög chroma=színes és soma=test szavakból) egy fehérjékkel összekapcsolódó hosszú dezoxiribonukleinsav molekula.

A fenotípus, az egyed megjelenése, azon tulajdonságok összessége, amelyet a genotípus a környezettel kölcsönhatásban alakít ki.

Két polinukleotid-láncból álló, jellegzetes kettős hélix szerkezetű makromolekula, amely a genetikai információ átadásáért felelős.

A mitózis az a folyamat, amely során a sejt két azonos utódsejtre válik és ezeknek adja át a megkettőződött örökítő információt.

Az anya és az embrió szöveteiből álló jótékony szűrőként és átalakítóként működő összetett szerv.

A terhesség normális esetben 37-43 hétig tart, a 37. hétnél hamarabb született gyermekeket tekintik koraszülöttnek.

A fogamzás pillanatától kezdődő és a méhfalhoz való tapadással lezáruló (8-10 nap) méhen belüli fejlődési szakaszt nevezik csíraszakasznak.

A csecsemőkor az újszülött kortól számított és két, két és fél éves korig tartó fejlődési periódus.

Az embrionális szakasz a méhfalhoz való tapadástól, a fogamzástól számított kilencedik hétig tartó szakasza a méhen belüli fejlődésnek.

A gyermekeket a születéstől kezdődő és körülbelül másfél hónapig tartó fejlődési periódusban hívják újszülöttnek.

A szedercsírába sejtjeinek kétfelé szeparálódásával kialakuló, egy külső sejtréteg és egy belső sejtcsoport tartalmazó sejttömb.

A beágyazódás folyamata során a hólyagcsíra a külső sejtrétegéből létrejövő nyúlványok segítségével kapcsolatot alakítanak ki az anya vérereivel, és a méhfalhoz tapad.

Az első néhány osztódást követően a peteburok belsejében létrejövő sejttömböt nevezik szedercsírának.

Az úgynevezett Brazelton-skála a viselkedés vizsgálata alapján ad információt, amelynek ismeretében eldönthető, hogy az újszülött milyen további orvosi gondoskodást igényel.

Az Agpar-skála az életjeli funkciók megléte és minősége alapján ad pontértéket, amelynek ismeretében eldönthető, hogy az újszülött milyen további orvosi gondoskodást igényel.

Kis születési testsúlyúnak minősül az újszülött, ha testsúlya nem éri el a 2500 grammot.

Átlagosan két és fél éves kortól, hat éves korig tartó fejlődési szakasz.

A fogamzás utáni kilencedik héttől kezdődő, és a világrajövetelig tartó méhen belüli fejlődési szakasz.

A serdülőkor a gyermekkorból a felnőttkorba való átmenet időszaka, nagyjából tíz-tizenkét éves kortól a tizenéves kor végéig tart.

Az idegrendszer központja, mely a koponyában helyezkedik el, fontosabb részei: nyúltagyvelő, híd, kisagy, nagyagy, középagy.

1896-1980, Jean, svájci pszichológus és ismeretelmélet-teoretikus. Főbb kutatásai a genetikus episztemológiára ill. a kognitív fejlődésre irányultak.

Az ok-okozati összefüggés belső törvényszerűsége a világ eseményeiben és jelenségeiben.

A megfigyelt egyénnel közel azonos életkorú és hasonló élethelyzetben lévő személyek által alkotott közösség.

A longitudinális (hosszmetszeti) vizsgálat, a gyerekek egy adott csoportjáról gyűjt információkat hosszabb időn keresztül.

Adott jelenség többféle tulajdonságának egyidejű figyelembe vétele és a tulajdonságok kategorizálása.

Amennyiben a meglévő séma nem alkalmas az új jelenség értelmezésére, a gyerek a sémát az új információknak megfelelően átdolgozza, ezt a folyamatot nevezik akkomodációnak.

Folyamat melyben az attitűdhöz közel eső információt azzal teljesen egyezőnek érzékeli az egyén

A felnőttkor a serdülőkort követő és az öregkorig tartó életkori periódus. Magyarországon a felnőttkor jogi határa a tizennyolcadik életév betöltése.

A gyermekkor a hat éves kortól a tíz-tizenkét éves korig tartó életkori periódus.

Logikai rendszerbe illeszkedő, koordinált mentális cselekvés, amely lehetővé teszi a gondolkodás egységesebb módját.

A frontális lebeny a nagyagy homlok mögött elhelyezkedő része.

A korreláció két tényező között kapcsolat mértéke, ami megmutatja, hogy az egyik tényező változásai milyen mértékben járnak együtt egy másik tényező változásával.

Mindkét agyféltekének a homloklebenyt és a fali lebenyt elválasztó úgynevezett központi árok elé eső része.

A személyiség kontinuitása a személyiség folytonossága és változása közötti összefüggés.

Sigmund Freud (1856-1939) osztrák neurológus, a pszichoanalitikus iskola megalapítója.

1. fejlődés; 2. a természet és a társadalom egyik mozgási formája. Szüntelen, fokozatos, ugrás nélküli mennyiségi változás; 3. a magasabb rendű szervezetek az alacsonyabbakból való kifejlődáse, fokozatos átalakulása

Környezettan; a tudományoknak azon ága, amely az élettereket, az élőlények és a környezet kapcsolatait vizsgálja. A kifejezést 1866-ban alkotta meg Ernst Häckel német darwinista biológus az "öko" (görögül oikosz="lakás, "ház", "háztartás") és a lógia (görögül logosz="tudomány") szavakból.

A koevolúció együttes evolúciót jelent, a fejlődéslélektanban a biológiai és a kulturális evolúció kölcsönhatását és együttesét értik alatta.

Az azonosulás (identifikáció) a társas szerepek gyermekkori elsajátításának folyamata, amelyben a gyermek azonosul a számára mintaként szolgáló személlyel.

Egy génből mutáció útján alternatív módosulatok jöhetnek létre, ezen alternatív módosulatok egyike az adott allél.

A nemi sémák olyan mentális mintaként értelmezhetők, amelyek segítenek a férfiakhoz és a nőkhöz kapcsolódó ismeretek feldolgozásában.

Az öröklött tulajdonságok összessége.

A genetika az öröklődést, az öröklés törvényszerűségeit, a géneket és az élőlények közötti változatosságot vizsgáló tudomány.

A matematikai statisztika módszereinek segítségével megalkotott az öröklés törvényszerűségeit leíró szabályrendszer, amelyet Gregor Johann Mendel dolgozott ki.

Az egyénnek az önmagáról alkotott nemi hovatartozási érzése

Adott szerepnek (pl. nemi szerepnek) megfelelő magatartásforma.

A fenotípus, az egyed megjelenése, azon tulajdonságok összessége, amelyet a genotípus a környezettel kölcsönhatásban alakít ki.

Az a folyamat, amelyben a szülők továbbadják utódaiknak a genetikai jellemzőiket.

A kromoszóma (a görög chroma=színes és soma=test szavakból) egy fehérjékkel összekapcsolódó hosszú dezoxiribonukleinsav molekula.

Amennyiben a meglévő séma nem alkalmas az új jelenség értelmezésére, a gyerek a sémát az új információknak megfelelően átdolgozza, ezt a folyamatot nevezik akkomodációnak.

Folyamat melyben az attitűdhöz közel eső információt azzal teljesen egyezőnek érzékeli az egyén

A szakaszelméle első szakasza melynek középpontjában a gyermek érzékelésének és mozgásának kölcsönös fejlődése áll.

A fogalmat Piaget vezette be, az általa használt értelmében, az egocentrizmus azt jelenti, hogy a gyermek az egész világot az „egója”, vagyis saját tudata, nézőpontja szempontjából szemléli.

Az Agpar-skála az életjeli funkciók megléte és minősége alapján ad pontértéket, amelynek ismeretében eldönthető, hogy az újszülött milyen további orvosi gondoskodást igényel.

A szexuális fejlődés azon elmélete, amely szerint a nemi fejlődés fő hajtóereje, hogy mikor a gyermekben tudatosodik a saját neme, akkor automatikusan törekszik arra, hogy saját nemi identitásának megfelelően cselekedjék.

A tárgyállandóság az ember azon képessége, hogy egy tárgy – anyagának, formájának ismerete miatt – akkor is létezik számára, ha nem látja azt.

A saját testünkről és belső tulajdonságainkról, érzelmeinkről, gondolatainkról kialakult tudásunk.

A relevancia jelentése: fontosság, jelentőség, nyelvi értelemben használva azt fejezzük ki vele, hogy a tárgyról szóljon a kommunikáció.

Három hónapos kor környékén jelentkező képesség, amely lehetővé teszi, hogy a gyermekek reakcióikat egy másik személyéhez igazíthassák, illetve, hogy közvetlen, szemtől-szembeni módon oszthassák meg élményeiket.

A szenzomotoros szakasz első alszakasza (születéstől 1-1.5 hónap) melynek során a csecsemő megtanulja reflexeit kontrollálni és koordinálni.

A kultúra által létrehozott nemekhez köthető elvárások és viselkedési szabályok, elsajátítását nevezik nemhez igazodásnak.

Kötődésnek nevezzük a csecsemő azon hajlamát, hogy bizonyos emberek közelségét keresi, és mellettük biztonságban érzi magát.

A Brazelton-újszülöttskála az újszülött viselkedését vizsgálja, a skála eredményeinek ismeretében eldönthető, hogy az újszülött milyen további orvosi gondoskodást igényel.

1896-1980, Jean, svájci pszichológus és ismeretelmélet-teoretikus. Főbb kutatásai a genetikus episztemológiára ill. a kognitív fejlődésre irányultak.

A szexuális fejlődés egyik megközelítése, mely szerint, mint minden más viselkedést, ezt is a külső környezet hatására sajátítja el a gyermek és az utánzás, illetve az azonosulás folyamatait hangsúlyozza.

Az érzékelés alatt, az érzékszerveinkben található receptorok segítségével történő ingerek felvételét, és annak ingerületté, azaz elektromos impulzussá alakítását értjük.

A vikariáló megerősítés elmélete szerint az utánzó belehelyezi magát a modell szerepébe, és önmagára vonatkoztatja a megerősítést, amit a modell kap. Az utánzás alapja lehet a modell és a modellkövető közötti szeretetkapcsolat is.

A szereptanulás az a folyamat, amely során megtanuljuk, hogy velünk hasonló helyzetben lévő személyekhez hasonlóan viselkedjünk.

Ha egy adott szerep szerepkészletének különböző küldőitől származó szerepelvárások ütköznek akkor szerepen belüli konfliktus jön létre. Például: a középvezetőtől mást várnak el beosztottjai és mást a felettesei.

Az adott státusszal kapcsolatos a társadalmi elvárások összessége

Az észlelés (percepció) az érzékszervi adatokra épülő kognitív tevékenység, azon pszichológiai folyamtok összessége, amelyek útján felismerjük, szervezzük, és jelentéssel ruházzuk fel a környezeti ingerekből érkező észleleteket.

A megfigyelés a szociális tanulás forrása és az adott szituációkban megjelenő személyek, társas interakciók, hangulatok megfigyelését értik alatta.

Az utánzás az észlelt viselkedésmódok, cselekvések megfigyelése, lemásolt követése, majd pedig mindennek többszöri megismétlése alapján végbemenő tanulási folyama.

Viselkedési elvárás szociális szereppel rendelkező egyén számára

Az interiorizáció a szociális tanulás legmagasabb szintje, melynek folyamán az egyén azért veszi át, fogadja el a másik befolyását, mert az megfelel saját belső értékrendjének.

Személy-szerep konfliktusról beszélünk, ha túlterheltség miatt az egyén nem tud minden szerepének maradéktalanul megfelelni vagy, ha a szerep teljesítése az egyén valamely belső meggyőződésének a feladását követeli.

A perceptuális tanulás az észlelés újraszerveződését jelenti, amely során egy szituáció újbóli, ismételt átélése az észlelést megváltoztathatja.

A társadalomba való beilleszkedés folyamata.

A szerepek közti konfliktus két vagy több szerep közötti konfliktust jelent. Tipikus példája ennek a fajta konfliktusnak az emancipációval létrejött anya és dolgozó nő szerep közötti konfliktus.

Társas kölcsönhatás, kölcsönös viszony (ráhatás).

Minden olyan tanulást, amely révén bekövetkező viselkedésváltozás társas kölcsönhatások, következtében alakul ki szociális tanulásnak nevezünk.

A megfigyelt egyénnel közel azonos életkorú és hasonló élethelyzetben lévő személyek által alkotott közösség.

A csoport tagjai közötti kölcsönös viszony, kölcsönhatás, például: 3-4 éves korban a közös játék.

A társadalomba való beilleszkedés folyamata.

A serdülőkor a gyermekkorból a felnőttkorba való átmenet időszaka, nagyjából tíz-tizenkét éves kortól a tizenéves kor végéig tart.

A társadalom, a közösség által kialakított magatartásformák, viselkedésbeli szabályok.

Általában hat éves korban kezdődő és a serdülőkorig tartó fejlődési periódus.

A 2.5 és 6 év közötti kisgyermekek fejlődésének azon aspektusa, hogy egyre erősebben kapcsolódnak környezetükhöz (először a családjukhoz, később a tágabb környezetükhöz).

18-24 hónapos korban az új énkép kialakulásának köszönhetően megjelenő érzelmek, például: zavar, bűntudat, irigység, büszkeség.

A szociális mosoly a mások által kiváltott vagy másoknak (elsősorban az anyának) szóló mosoly csecsemőkorban.

A nemi érettség kifejlődése előtti életkori szakasz, 10-12 éves kor

A kortárs kapcsolatok tanulmányozására alkalmazott vizsgálat. Előre tekintő longitudinális kutatási forma, amelyben a gyerekek fejlődését a társas kapcsolatban betöltött rangok tükrében és ezek hatásaiban vizsgálja.

Viselkedési elvárás szociális szereppel rendelkező egyén számára

A kortárs kapcsolatok tanulmányozására alkalmazott vizsgálat. A visszafelé követés módszere, a késői gyermekkorból és az azon túli időszakból származó információk segítségével, visszatekintve keres olyan momentumokat, melyek meghatározták a fejlődés irányát.

Az „én” a szubjektív oldal és a „magam” az objektív oldal folyamatos alakulása a kisgyermekkori identitás fejlődésében.

A Piaget által kidolgozott szakaszelméletében héttől tizenkét éves korig tartó fejlődési szakasz.

Az ember, társas fejlődését elősegítő tényezők.

A szervezet fenntartására késztető erők.

A fiziológiai arousal az érzelmi állapotok testi (fiziológiai) változásokban való megnyilvánulása.

A szükségletek kialakulásának elmélete, mely szerint a motívum arra irányul, hogy a szervezetben a szükséglet hatására létrejövő feszült állapotot, drive-ot redukálja, azaz csökkentse.

Meghatározott szituációban megjelenő viselkedési tendencia erőssége és iránya

A fogalmat Piaget vezette be, az általa használt értelmében, az egocentrizmus azt jelenti, hogy a gyermek az egész világot az „egója”, vagyis saját tudata, nézőpontja szempontjából szemléli.

Motívum, szükséglet, hajtóerő.

A tudás kialakításához szükséges tényező, intenzív részvétel szervezetünk és a külvilág reakcióinak egyeztetésében.

A Piaget által kidolgozott szakaszelméletében a serdülőkorra tehető fejlődési szakasz.

A talamuszban található agyi rész, amely az érző ingerek átalakító, átkapcsoló, szelektáló központja.

Az ember világról alkotott képének kialakításában szerepet játszó tényezők.

A létfenntartó működéseket szabályzásáért felelős vegetatív idegrendszer központja.

A Piaget által kidolgozott szakaszelméletében a kettőtől hét éves korig tartó fejlődési szakasz.

Az arousal éber, izgatott állapotot jelöl, és a motiváció során az ember ennek optimális szintjének beállítására törekszik.

A gyermekek másfél és három éves kor között kezdenek saját, önálló egyéniségük tudatára ébredni, aminek következtében mindent ők akar csinálni, de főleg saját akaratukat szeretnék érvényesíteni.

A szociális mosoly a mások által kiváltott vagy másoknak (elsősorban az anyának) szóló mosoly csecsemőkorban.

A pszichoszexuális fejlődés pubertás és serdülőkorra tehető szakasza, amely bevezet a felnőtt szexualitás fázisába.

Az érzelmek legtöbbször felismerhető alkotóeleme, a belső érzés.

A pszichoszexuális fejlődés harmadik szakasza, (háromtól hatéves korig) amelyben a gyermek örömei a nemi szerv simogatásából származnak.

Freud véleménye szerint a gyermek, fejlődési szakaszokon megy át, amelyek hatással vannak személyisége alakulására, a szexualitást tágabban értelmezve, ezeket pszichoszexuális szakaszoknak nevezte el.

A fiúk szexuális impulzusai öt-hat éves kor körül az anyára irányulnak, ezért apjukat riválisnak tekintik az anyja szeretetében. Ezt a szituációt Freud ödipális konfliktusnak nevezte el.

A pszichoszexuális fejlődés első szakasza, amelyben a csecsemők öröme elsősorban a szopásból származik, és bármit, ami a kezük ügyébe kerül, azonnal a szájukba vesznek.

Az akarattól többnyire független szervezeti éberség, izgatottság.

Az érzelmek harmadlagos komponenseként szereplő, akaratunktól függetlenül megjelenő, ösztönös képzetek.

A pszichoszexuális fejlődés a saját biológiai nemünkkel való azonosságunk felismerésének és elfogadásának folyamata.

A pszichoszexuális fejlődés második szakasza, amely során a gyermek a széklet visszatartásában, illetve elengedésében talál örömet.

A rajz első formája, amikor a gyermek a ceruzát kezébe fogva mozgatja a papíron, ami ott nyomot hagy, és örömet okoz a rajzolónak.

Az alkot meghatározó minta, előre meghatározott eljárás

Epikai műfaj, csodás, fantasztikus elemekkel átszőtt kitalált történet, melynek erkölcsi tartalma segítséget nyújt az etikai rend kialakulásában és a szocializációban.

A játék egyik típusa, amelynek lényege, hogy a gyermek, különböző szociális szerepeket játszik el (pl. papás-mamás).

A gyerekek rajzaiban a tárgyaknak megfelelő állandósult alakzatok alkalmazása: amikor például a ház egy ötszög alakú idom vagy a nap egy kör, amelyből vonalak ágaznak szét.

A beágyazódás folyamata során a hólyagcsíra a külső sejtrétegéből létrejövő nyúlványok segítségével kapcsolatot alakítanak ki az anya vérereivel, és a méhfalhoz tapad.

Az anya és az embrió szöveteiből álló jótékony szűrőként és átalakítóként működő összetett szerv.

Az embrionális szakasz elején a trofoblasztból kialakuló az erős hártya, amely az embrió védelmére és mozgására szolgáló magzatvizet tartalmazza.

Az embrionális szakasz a méhfalhoz való tapadástól, a fogamzástól számított kilencedik hétig tartó szakasza a méhen belüli fejlődésnek.

A fogamzás utáni kilencedik héttől kezdődő, és a világrajövetelig tartó méhen belüli fejlődési szakasz.

A szedercsírába sejtjeinek kétfelé szeparálódásával kialakuló, egy külső sejtréteg és egy belső sejtcsoport tartalmazó sejttömb.

A méhnyálkahártyával összenőtt erős hártya, a méhlepény (placenta) egyik alkotórésze.

Az igen fiatal embrió testének külső rétege, belőle alakul ki a bőr, köröm, fogak, szemlencse és az idegrendszer.

A hólyagcsíra trofoblaszton belüli sejtjei, amelyekből majd az új élőlény kifejlődik.

A méhlepényt és az embriót összekötő, két verőeret és egy visszeret tartalmazó szerv.

A zigóta a megtermékenyített petesejt, amely az ivarsejtek egyesüléséből jön létre, és belőle fejlődik ki az új egyed.

Az első néhány osztódást követően a peteburok belsejében létrejövő sejttömböt nevezik szedercsírának.

Japánban felfedezett, higanyfertőzés okozta fejlődési rendellenesség, amelynek eredményeként a csecsemőkön agyi eredetű bénulás, a koponya deformálódása és esetenként rendellenesen kicsi fej volt megfigyelhető.

A hólyagcsíra belső sejttömegét alkotó sejtjei körül elhelyezkedő nagy, lapos sejtek, amelyek a védelmet jelentenek a környezettel szemben, és egyúttal kapcsolatot teremtenek környezettel.

Az embrió testének belső sejtrétege, amelyből az emésztőrendszer és a tüdő alakul ki.

A mitózis az a folyamat, amely során a sejt két azonos utódsejtre válik és ezeknek adja át a megkettőződött örökítő információt.

A magzatot és a magzatvizet körülzáró két burok, a belső magzatburok és a külső magzatburok közös neve.

A méh hüvely felé vezető nyílása.

Az Agpar-skála az életjeli funkciók megléte és minősége alapján ad pontértéket, amelynek ismeretében eldönthető, hogy az újszülött milyen további orvosi gondoskodást igényel.

A méhet a hüvellyel összekötő, szüléskor a terhességi hormonoknak köszönhetően jelentősen kiszélesedő és rugalmassá váló szerv.

A Brazelton-újszülöttskála az újszülött viselkedését vizsgálja, a skála eredményeinek ismeretében eldönthető, hogy az újszülött milyen további orvosi gondoskodást igényel.

Az anya és az embrió szöveteiből álló jótékony szűrőként és átalakítóként működő összetett szerv.

Az otthonszülés a gyermek, otthoni, családi környezetben történő világrahozatalát jelenti, jogilag engedélyezett, de az esetleges komplikációk miatt a szakemberek többsége nem javasolja.

A gyógyszeres fájdalomcsillapításnak a szülési fájdalom enyhítésére alkalmazott módja, amikor a hát alsó részén agyhártya fölötti részre adják az érzéstelenítőszert.

Eljárás, melynek során a magzatot az anya hasfalának megnyitásával emelik ki. Általában akkor indokolt, ha valamilyen okból a gyerek vagy az anya élete veszélybe kerülne a normális szülés során.

A méhlepényt és az embriót összekötő, két verőeret és egy visszeret tartalmazó szerv.

Az első méhösszehúzódásoktól illetve a méhnyak tágulásának kezdetétől, az újszülött világrajöveteléig tartó szülési folyamat.

A terhesség normális esetben 37-43 hétig tart, a 37. hétnél hamarabb született gyermekeket tekintik koraszülöttnek.

A vezető idegpályák velőhüvelyesedése, mely a gyorsabb ingerület-továbbítást teszi lehetővé.

Ha a baba talpát végigsimítják, a lábujjai szétnyílnak, majd begörbülnek.

A táplálkozáshoz szükséges reflex: az újszülött azonnal szopni kezd, ha valamit a szájába kerül.

A feltételes reflex tanult, szerzett sajátosság, a speciális ingerre adott, automatikusan létrejövő válasz.

Amennyiben tartás közben hirtelen lejjebb engedik az újszülöttet, mintha leejtenék, vagy pedig erős hangot hall, akkor karjait először széttárja, majd hirtelen összezárja, mintha át akarna karolni valamit.

Az észlelt ingert a szinapszison keresztül megkapó és a válaszreakció megindításáért felelős idegsejt.

A szemhéj gyors becsukásával, a szemet a túl erős fénytől és a károsító idegen testektől védő reflex.

Az inger észlelésért és a gerincvelőbe történő továbbjuttatásáért felelős idegsejt.

Az idegsejtek más sejtekkel alkotott kommunikációs kapcsolata.

Örökölt sajátosság (speciális ingerre adott, automatikusan, akaratlanul létrejövő válasz): az adott inger mindig, minden körülmények között kiváltja az adott reakciót például fény hatására, összeszűkül a pupilla.

A fogóreflex hatására a csecsemő összezárja ujjait, amikor hozzáér valami a tenyeréhez.

Ha a csecsemőt függőlegesen megtartják és lábát vízszintes felülethez érintik ritmikus lábmozgásokat végez.

A keresőreflex miatt a csecsemő a fejét fordítja és a száját nyitja, ha az arcát megérintik, mert keresi a mellbimbót.

A beszédet megelőző időszak jellemzője, a beszédre emlékeztető, érthetetlen szó- és szövegutánzatok.

A központi idegrendszer, idegsejtek bonyolult kapcsolatrendszere által alkot fontos területe.

Ha hasra fektetik az újszülöttet, és talpát megtámasztják, akkor mászó mozdulatokat végez.

Az agytörzs, a gerincvelő kiszélesedő felső vége.

Az élet első heteiben a csecsemőnél alvás közben jelentkező mosolyhoz hasonló szájmozgások.

A vezető idegpályák velőhüvelyesedése, mely a gyorsabb ingerület-továbbítást teszi lehetővé.

A központi barázda másik oldalán, a fali lebenyben található, az érintés, a hő, a fájdalom és a testhelyzet érzékelését vezérlő agyi rész.

A feltételes reflex tanult, szerzett sajátosság, a speciális ingerre adott, automatikusan létrejövő válasz.

Az agytörzs, a gerincvelő kiszélesedő felső vége.

A környezet ingerek által kiváltott.

Környezet ingerre vagy személyekre adott válaszjel, például mosoly.

A homloklebeny leghátsó részénél, a centrális hasadék előtt található a test valamennyi szándékos mozgásáért felelős agy rész.

Az akaratlagos viselkedés fejlődésében szerepet játszó agyi részek.

A hallókéreg az agy halántéklebenyi részén található a hangok komplexebb jellemzőinek elemzéséért felelős hallóközpont.

A jutalmazott vagy dicséretet kiérdemlő viselkedésformáknak az elismerés miatti ismétlése.

A keresőreflex miatt a csecsemő a fejét fordítja és a száját nyitja, ha az arcát megérintik, mert keresi a mellbimbót.

A környezettől független.

A központi idegrendszer, idegsejtek bonyolult kapcsolatrendszere által alkot fontos területe.

Ha a csecsemő orrlyuka szopás közben elzáródik, azonnal elrántja a fejét.

1896-1980, Jean, svájci pszichológus és ismeretelmélet-teoretikus. Főbb kutatásai a genetikus episztemológiára ill. a kognitív fejlődésre irányultak.

A kézmozgás, tárgyak megragadását célzó, összehangolt és pontosan időzített formája.

A karok és a lábak együttes használatával véghezvitt mozgásforma.

A kommunikáció latin szó. Szótöve a "communis" vagyis közös jelentésben szerepel. Ez azt jelenti, hogy azok, akik részt vesznek a kommunikációban valamiben közösek. Ez a közös dolog nem más, mint az a jelrendszer (a nyelv), amit mind a ketten vagy éppen többen ismernek.

Kötődésnek nevezzük a csecsemő azon hajlamát, hogy bizonyos emberek közelségét keresi, és mellettük biztonságban érzi magát.

A fej felemelésével, és a térdek mozgatásával véghezvitt mozgásforma.

Az akaratlagos viselkedésben fontos agyi terület.

A tárgyállandóság az ember azon képessége, hogy egy tárgy – anyagának, formájának ismerete miatt – akkor is létezik számára, ha nem látja azt.

Különböző készségek és tevékenységek rendszeres ismétlése a teljesítmény javulásának céljából

A szenzomotoros fejlődés 4-8. hónapos korig tartó szakaszában a külvilág érdekes jelenségeihez, illetve változásaihoz vezető cselekvésként megjelenő új tevékenységi formák.

A szexuális fejlődés azon elmélete, amely szerint a nemi fejlődés fő hajtóereje, hogy mikor a gyermekben tudatosodik a saját neme, akkor automatikusan törekszik arra, hogy saját nemi identitásának megfelelően cselekedjék.

Az idegsejtek más sejtekkel alkotott kommunikációs kapcsolata.

A lábak használatával véghezvitt, felegyenesedett testtartással járó mozgásforma.

A testrészek egymáshoz viszonyított méretbeli megoszlása.

Születés előtti.

Az észlelés és a cselekvés kölcsönös egymásra hatásával kialakuló fejlődési folyamat.

Az utánzás az észlelt viselkedésmódok, cselekvések megfigyelése, lemásolt követése, majd pedig mindennek többszöri megismétlése alapján végbemenő tanulási folyama.

Magánhangzókat és mássalhangzókat kombináló, hét hónapos kor körül jelentkező hangadás, mint a „bababa” vagy „dadada”.

14 és 18 hónapos kor között jellemző, a szülőtől való elszakadás kiváltotta szeparációs félelem.

Egy tárgy vagy jelenség anyagának, formájának ismerete, értelmi megjelenése.

Kötődésnek nevezzük a csecsemő azon hajlamát, hogy bizonyos emberek közelségét keresi, és mellettük biztonságban érzi magát.

A saját testünkről és belső tulajdonságainkról, érzelmeinkről, gondolatainkról kialakult tudásunk.

A felnőttektől átvett eszközhasználati sémák megjelenése a játékban, amikor a tárgyak tetszőleges funkciót tölthetnek be, például: egy ceruza tölti be a kanál szerepét.

Amerikai pszichológus, 1993-ban, Meltzoff-al közösen végzett kísérletük során az utánzás általi tanulás képessége már 14 hónapos csecsemőkön megfigyelték.

Az első év vége felé a csecsemők szótagsorozatokat kezdenek kimondani az anyanyelvükre jellemző hangsúlyozással, ezt a hangadást hívják halandzsának.

Andrew Meltzoff a seattle-i Washington Egyetem kutatója, 1988-as kísérlete nyomán vonult be a tudományos köztudatba a késleltetett utánzás képessége.

Tükörképük vagy fényképünk önmagukkal való azonosításának képessége, amely általában18 hónapos korban jelenik meg.

A tárgyállandóság az ember azon képessége, hogy egy tárgy – anyagának, formájának ismerete miatt – akkor is létezik számára, ha nem látja azt.

Tisztázatlan, nem pontosan meghatározott veszély előérzete, amely nyugtalansággal, feszültséggel, nem ritkán testi tünetekkel jár együtt.

Az ürítésért felelős izmok feletti kontroll.

A szülő vagy gondozó ideiglenes vagy huzamosabb idejű elszakadása a gyermektől.

A családnál szélesebb kört felölelő, együtt élő vagy szoros baráti illetve társas kapcsolatokat fenntartó emberek csoportja.

A társadalom szokásainak és törvényeinek betartására, bűntudatra és szorongásra képtelen, (antiszociális) személy.

A társadalmi normáktól eltérő magatartás.

Idegi alkat, vérmérséklet. Általában eleven, heves természetet jelölő fogalom.

A közösségtől, a környezettől való elzárás, az odafigyelés és a gondoskodás hiánya.

A fejlődést fenyegető környezeti körülmények és egyéni jellemzők együttes.

Azok a családi körülmények és kapcsolatok, amelyek csökkentik a kockázati tényezők hatását.

A gyermek és gondozója közötti erős és bizalmas érzelmi kapcsolat és érzelmi függés.

A gyermeket inkább irányító és nem utasító, a gyermeket partnerként kezelő szülő.

A társadalomba való beilleszkedés folyamata.

A felnőttek várható reakcióit figyelembe vevő, tervezett gyermeki cselekvés. Azaz a felnőtt normák elsajátítása, belsővé tétele.

A két szülő és egy vagy több gyermek alkotta család. A fejlett nyugati társadalmak családmodellje.

A Freud szerinti személyiség három nagy rendszere közül a szuperegó azaz a felettes én a társadalmi valamint az erkölcsi normák képviselője.

Tekintélyelvű nevelési módszert követő, a feltétlen és abszolút engedelmességét gyermeki erénynek tekintő szülő.

Állandó felügyelet nélkül is az elvárásoknak megfelelő viselkedés képessége.

Társas kölcsönhatások, kölcsönös viszonyok (ráhatások).

A gyerekek rajzaiban a tárgyaknak megfelelő állandósult alakzatok alkalmazása: amikor például a ház egy ötszög alakú idom vagy a nap egy kör, amelyből vonalak ágaznak szét.

Olyan mentális reprezentációk, amelyeken keresztül a gyermekek elsajátíthatják a mindennapi társas élethez nélkülözhetetlen ismereteket.

Piaget azon elmélete, mely szerint a gyermekek fejlődése szakaszosan megy végbe, és egymástól minőségileg különböző négy fő szakaszra osztható.

A tárgyállandóság az ember azon képessége, hogy egy tárgy – anyagának, formájának ismerete miatt – akkor is létezik számára, ha nem látja azt.

1896-1980, Jean, svájci pszichológus és ismeretelmélet-teoretikus. Főbb kutatásai a genetikus episztemológiára ill. a kognitív fejlődésre irányultak.