Tananyag választó:
Egyén és csoport konfliktusa
Jegyzet szerkesztése:
Lázadás
Eszköztár:

Rektancia

A rektancia olyan magatartásforma, amit akkor alkalmazunk, mikor egyéni szabadságunkat bizonyos korlátozás fenyegeti. Hétköznapi nyelven szólva a rektancia alkalmazása előtt az egyén azt érzi: ami sok, az sok. A rektanciával az egyén küzd a szabadságát fenyegető helyzet ellen, és tiltakozik a számára nem befogadható normák befolyása ellen. Egy példával könnyen megvilágítható ennek a lényege: ha például az óvodában az óvónő egy gyermeknek bizonyos tevékenységeket megtilt, a gyerek erre a választási lehetőségét korlátozó szabályra úgy reagál, hogy cselekvési szabadságának helyreállításán fáradozik, azaz csak azért is megteszi, amit megtiltottak neki. A rektancia azonban – természetesen – nemcsak a gyerekek reakciója. Csak olyan esetekben válaszolunk rektanciával, amiben a normatív nyomást (tiltást) általunk nem legitim személytől kapjuk. Tudni kell azonban, hogy a legtöbb normatív nyomást az egyén önszántából elfogadja.

Ütközés

A normatív nyomás ellen a kapott érvek szisztematikus feldolgozásával is védekezhetünk. Ehhez a gondolkodás elengedhetetlen, hiszen az érvekre ellenérvekkel tudunk reagálni. A szisztematikus feldolgozás következménye a normatív nyomás érveinek és az egyén arra vonatkozó ellenérveinek ütköztetése. A szisztematikus feldolgozás három fázisát különböztetjük meg. Elsőként szükséges a normatív nyomás folyamán elhangzott érvek megvizsgálása és szelektálása annak függvényében, hogy melyiket tartjuk elfogadhatónak, és melyiket nem. Második lépésben az irányító legitimitását kell megvizsgálni, azaz megállapítani, hogy a személynek van-e ahhoz hatalma, hogy irányítson bennünket. A szisztematikus feldolgozás harmadik fázisa, amikor a normatív nyomást elszenvedő egyén megvizsgálja a helyzetet az irányító (vezető) szemszögéből. Ez a magatartásforma komplex gondolkodást igényel, mely gyakorlással fejleszthető.

Lázadás

A lázadó magatartás lényege, hogy normák ellen más normák alkalmazásával reagál. A lázadás okai az elégedetlenségben keresendők. A folyamat mások jelenlétének köszönhetően felgyorsulhat, hiszen a szociális behatás elmélete szerint könnyebben elhatárolódunk a többségi véleménytől, ha ezzel az elhatározással nem vagyunk egyedül. A lázadás tehát csoporttámogatással igen eredményes lehet. Bizonyos esetekben a lázadás iránti szándék csoportellenállásban ütközhet, az egyén elképzelésével egyedül marad, így képtelen megdönteni a normát, melynek lényege éppen abban áll, hogy az adott csoport minden tagja elfogadja, és magára kötelező érvényűnek tekinti.