Szerepek

Az ember élete során sok szituációban másképp viselkedik, szerepet vesz fel. A szociális szerep egy adott pozícióban (státusban) lévő személy viselkedésére vonatkozó normák és elvárások összessége A szerepproblematikával a szociálpszichológián belül az úgynevezett szociális szerepelmélet foglalkozik. Többféle szociális szerep létezik, a veleszületett szerepekből nem lehet kilépni, oda mobilitás útján nem lehet bekerülni, míg a szerzett szerepek az egyéni aktivitástól függően alakulnak Főbb szociális szereptípusok: - Pervazív szerepek: az egyén összes szerepére hatnak (nemi szerep, generációs szerep) - Rokonsági-családi szerep: családi rokonsági hálózatban betöltött státusz - Foglalkozási szerepek: szervezetekben elfoglalt pozíciók szerint alakul - Hivatások (pl. pap, orvos) pervazív jelleget öltenek. A szerepek tanulás útján jönnek létre. Szerepeink elsajátításához nyilvánvalóan szükség van a szereppartnerre, aki az ellenpozíciót tölti be, mondjuk az orvosnál a beteg, tanárnál a diák, férjnél a feleség, gyereknél az anya stb. A szerepek tanulásakor ismerjük meg, hogy hogyan kell betölteni, akkor ez a szereppartner az ellenpólus. A szereppartner segít minket az elvárásaival, pl. egy kezdő orvos esetében a beteg a viselkedésével sugallja, hogy mit is kell tennie az orvosnak stb. Ez fordítva is igaz, az orvos az egész viselkedésével sugallja, hogy mit kell tennie a betegnek. De nemcsak a szereppartnertől tanulunk, hanem a hozzánk hasonló szerepet betöltőtől, pl. a tanár a többi tanártól, orvos a főorvostól, diák a többi diáktól stb.

Személy-szerep konfliktus

A személynek egyidejűleg több szerepet kell megvalósítania, teljesítése nehézségekbe ütközik. Ilyenkor alakulnak ki az ún. szerepkonfliktusok, szerep összeütközések, melyeknek három változatát különböztethetjük meg: személy – szerep konfliktus, szerepen belüli konfliktus és szerepek közti konfliktus. Személy – szerep konfliktus akkor alakul ki, ha az adott szerep jellegénél fogva nem illik az azt megvalósító egyén személyiségéhez, mentalitáshoz, azaz az egyén olyan szerepbe kényszerül, amit nem tud betölteni. A személy-szerep konfliktus kialakulásában a következő tényezők játszhatnak szerepet:

• A túlterheltség, ami miatt az egyén nem tud szerepének maradéktalanul megfelelni, ilyenkor az egyén egyik speciális szerepével van konfliktusban.

• Az, ha a szerep teljesítése az egyén valamely belső meggyőződésének a feladását követeli.

Az első esetre jó példa az elfoglalt gyárigazgató, aki idős szüleit ápolja, miközben három gyermekéről gondoskodik. A második esetre pedig az a hívő katolikus nőgyógyász, aki abortuszokat végez.

Szerepen belüli

A szerepen belüli konfliktust az ugyanazon szereppel kapcsolatos ellentétes elvárások váltják ki, azaz akkor lép fel, mikor egy adott szerep szerepkészletének különböző küldőitől származó szerepelvárások ütköznek. Például a könyvtárostól mást várhat el az a diák, aki csak egy éjszakára akar elkunyerálni egy köteles példányú könyvet, és mást a felettesei, akik tiltják ezt.

Szerepek közti

Szerepek közötti konfliktus akkor áll elő, amikor a sokféle szerepelváltozásnak az egyén egyidejűleg nem tud maradéktalanul eleget tenni. Ilyenkor a konfliktus két vagy akár több szerep között áll fenn. Tipikus példája ennek a fajta konfliktusnak az emancipációval létrejött anya és dolgozó nő szerep közötti konfliktus.

A szerepek közti konfliktus a személyben feszültséget vált ki, ezért a személy törekedni kezd a feszültség megszüntetésére. A szerepek közötti ellentmondást pl. valamelyik szerep leértékelésével tudjuk feloldani, de a szereppel kapcsolatos elvárásokban megmutatkozó türelem segíthet a partner részéről. A szerepkonfliktusok feloldásának több rögzült módját jegyezték fel. Ezek szerint a következő módjai léteznek a szerepkonfliktusok oldásának:

1. A figyelem megosztása: Ez azt jelenti, hogy amíg a személy az egyik szerepében van, megpróbálja kiiktatni a másik szerepét, így kiiktatja a kettő közötti ellentmondást is. Ebben az esetben az ember mindig annak az elvárásnak engedelmeskedik, amelyik szerepében éppen van. Például: a férj szeretőként nem gondol a felségére és fordítva.

2. Ideológiakovácsolás: Ez átértékelést, racionalizálást, önigazolást jelent. Az ideológiakovácsolás különböző magyarázatok keresését jelentik a saját viselkedésre.

3. Kompromisszumképzés: Ilyenkor megpróbálja az ember a különböző elvárásokat kompromisszumok révén összeilleszteni.

4. Kábítás: A kábítás a feledés, a pillanatnyi feszültségoldás keresését jelenti. Például: alkohol, drog, nyugtatók segítségével.

5. Menekülés: kilépés. Ebben az esetben az egyén otthagyja szerepeit. Például kilép a házasságából, vagy a munkahelyéről, esetleg öngyilkos lesz.