Proszociális viselkedés

A proszociális viselkedés az egyén olyan cselekedetire használatos kifejezés, melyekben a csoportérdek, vagy más egyének érdekei magasabb szinten jelennek meg, mint magának az egyénnek az érdekei. A proszociális viselkedésnek két összetevője van, az empátia képessége és az altruizmus. Az empátia a beleérzés képességét jelenti, tehát azt a helyzetet, mikor az egyén belehelyezkedik más egyének, esetleg csoportok helyzetébe, ezáltal felismeri motivációjukat, szükségleteiket, melyeket ezután mérlegel. Az altruizmus olyan magatartásforma, amelyben az egyén teljes mértékben magáévá teszi mások érdekeit, és azok szerint cselekszik, saját érdekeit figyelmen kívül hagyva, mintegy feloldódik a másik entitásban. Mint azt már említettük, az altruizmus az evolúció szempontjából kívánatos magatartásforma, mert növeli a csoport túlélési esélyeit. Az altruizmus a túlélés szempontjából kifizetődő, mert a kölcsönös segítségnyújtásra épül, így veszély esetén a csoport tagjaiban működésbe lép. Az altruizmus azonban kultúrafüggő jelenség, mert nagyban függ attól, hogy az adott társadalom az együttműködést milyen mértékben honorálja. Vitathatatlan tény azonban, hogy az altruizmus pozitív emberi magatartás, ezért a segítőkész viselkedésformákat fejleszteni kell.

Csoportba tartozás

A csoportba tartozás egyik legelemibb feltétele az egyén szempontjából a csoport tagjaihoz való hasonlóság. Ha az egyén hasonlóságot vél felfedezni a csoport tagjaival, kialakul benne a közös csoporttagság és a közös értékek meglétének érzése. Így kialakul a kötődés érzése is, ami aktiválja a konformitást és a segítségnyújtási szándékot.

A hasonlóság érzése elősegíti a pozitív interakció kialakulását, mely növeli az ismerősség érzést és elősegíti a másik iránti vonzalom megjelenését. A két fél közötti hasonlóság feltételezi az azonos érdeklődést, és azt, hogy a hozzánk hasonló kedvel bennünket. A pozitív interakció a személyiség megszilárdulásának egyik eszköze, hiszen az ebben részt vevő felek igazolják egymás nézeteit és viselkedését. Az interakció a vonzalom és a hasonlóság egymást erősítő jelenségek, a pozitív jellegű kapcsolatok kialakulását elősegítő tényezők. A hasonlóság létrehozza az egyénekben a konformitás érzését, mely a csoport egységességét erősíti, csoportkohéziót alkot.

A kohézió a csoport összetartó ereje, az az erő, mely képes egyben tartani a csoportot belső konfliktusok és külső veszélyek fenyegetése esetén is. Ha erős a kohézió, a tagok nem törekednek a csoport felosztására, együtt cselekszenek, együtt gondolkodnak, csoportban betöltött szerepüket elfogadják, mert felismerik, hogy szerepük betöltésével a csoportérdek megvalósulásáért cselekszenek.

A proszociális viselkedésről link