Tárgyak

A tárgyak helyének meghatározásához először el kell tudnunk különíteni őket egymástól és a háttértől. Az észlelőrendszer háromdimenziós térben meghatározza a távolságot és az esetleges mozgást. Az érzékelés folyamán a retinán különböző színű és világosságú pontok halmaza jelenik meg. A pontok számától függ, hogy a kép mely részét észleljük figuraként, és melyiket háttérként. Az észlelt tárgyakat az agy csoportosítja, azaz összetartozóként észleli. Ha a tárgyak közel vannak egymáshoz a közelség elve érvényesül, ha a tárgy más elemektől különáll, a zártság elve érvényesül. A perceptuális csoportosítás harmadik elve a hasonlóság elve, amely a tárgyakat a hozzájuk hasonlókkal sorolja egy csoportba.

Mozgás

Ha a retinán mozog a kép, mozgást látunk. Tudományos kísérletek során a mozgás három fajtája különült el egymástól. A sztroboszkopikus mozgás lényege, hogy a tárgy, illetve fényforrás nem mozog, csak a különböző helyzetekben felvillanó fény kelti ezt a hatást. A filmek ezen az elven működnek, hiszen állóképek sorozatát látjuk, amit mozgónak érzékelünk Az indukált mozgás jelenségénél sincs mozgás a retinán. Ennek lényege, hogy ha nagy tárgy mozog egy kisebb tárgy körül, a kicsit észleljük mozgónak. Ilyen mozgást észlelünk, amikor a Hold a felhők között vándorol. Valódi mozgás esetén a retinán ténylegesen megjelenik a mozgás. Az ember mozgásérzékelő küszöbe nagyon alacsony, azaz minimális ingereket is képesek vagyunk érzékelni. A mozgás érzékelését javíthatja, ha mintás háttér előtti mozgást (relatív mozgást) látunk, és ronthatja, ha semleges, egyszínű háttér előtti abszolút mozgást látunk. A mozgást az agyban található látókéreg kódolja. Itt különböző mozgásészlelő sejtek más-más mozgásirány és sebesség észleléséért felelősek. Ha ezek kifáradnak, az észlelés kevésbé lesz aktív.

Távolság

A tárgyak távolságának észlelése nem egyszerű folyamat. A retinán keletkező kép lapos, tehát nincs mélysége. Azonban a képen vannak olyan jelzések, melyek következtetni engednek az észlelt tárgy távolságára. Ezeket a jelzéseket távolsági jelzőmozzanatoknak nevezzük.

Két csoportjukat különböztetjük meg: az egy szemmel is érzékelhető és a két szemmel érzékelhető jelzőmozzanatokat. Az első csoportba tartoznak a relatív nagyság (távolabbi tárgy kisebbnek látszik), a takarás (ami takarásban van, messzebb van), a relatív magasság (a magasabban helyezkedő tárgy messzebb van) és a lineáris perspektíva (a párhuzamosok összetartása). A binokuláris jelzőmozzanatok összetettebbek, hiszen két nézőpontot egyeztetnek össze. Az egyesülés során kialakul a mélység érzése. A két retinára vetülő kép különbözik, az agy ezeket a különbségeket dolgozza fel.