Darwin

Az érzelem észlelésének és kifejezésének képessége számos tudóst foglalkoztatott. Darwin állítása szerint ezen képességek legtöbbje velünk születik, hiszen az érzelemkifejezés egyfajta válaszadási minta, fontos kommunikatív célja van, így nagy valószínűséggel az emberiség történetében már a beszéd megjelenése előtt létezett. Bizonyítja ezt az elméletet a sírás és a mosoly, melyek az akár egy órája világra jött újszülötteknél is megtapasztalhatók.

A másik bizonyíték, hogy a törzsfejlődés alacsonyabb szintjén álló emlősök is képesek mimikájukkal bizonyos érzelmek kifejezésére (ha dühösek, vicsorognak, ha félnek, összehúzzák magukat).

A nyolc alapérzelem: érdeklődés, öröm, szomorúság, harag, undor, megvetés, meglepetés és szégyen, az emlősállatok érzelmi reakcióiból egyértelműen kiolvashatóak. Ezeknek az érzelmeknek a kifejezése kultúrától független, hiszen képesek vagyunk egy idegen ország képviselőjének érzelmi reakcióját is értelmezni. Az érzelemkifejezésben természetesen megfigyelhetőek egyéni különbségek, amelyek nemcsak a személytől, hanem az adott szituációtól is függenek. Jórészt azonban ezek a reakciók tipikusak, és könnyen felismerhető kifejező mozgások alapján csoportokba oszthatók. Szeretet és boldogság esetén ugyanazokat a reakciókat, félelem és szenvedés érzésekor hasonló mimikát, düh és határozottság, illetve undor és ellenszenve esetén szintén hasonló arcjátékot alkalmazunk.

A harag arckifejezése

Kultúrafüggés

Az alapérzelmekre adott reakciók leggyakoribb formája az arckifejezés, illetve a beszédfonetikai eszközök. Tehát a beszédtempó, a hangmagasság és a hanglejtés is információt adhat a másik személy érzelmi állapotáról. Nagy valószínűséggel ez is genetikailag kódolt, de kulturális hatások erősen befolyásolhatnak bennünket érzelmi reakcióink kinyilvánításában. Kulturális szabályok irányítják nemcsak életünket, de érzelmi megnyilvánulásainkat is, és ezeket a szabályokat tanulás révén sajátíthatjuk el.

Bizonyos kultúrákban például a nők szabadabban fejezhetik ki érzelmeiket, mint a férfiak. Szociobiológiai kutatások bizonyítják, hogy a társadalom intézményesíti és kontrollálja az alapérzelmek kifejezését. Egy kísérlet során egy amerikai és egy japán fiatalembernek külön szobában ugyanazt a borzalmakkal teli filmet játszották le. Mindkét személy heves zokogással és erős érzelmi kitörésekkel reagált a látottakra. Miután a kísérletvezetők társultak a filmnézésben, az amerikai fiatallal ellentétben – akinél nem változtak az érzelmi reakciók - a japán fiatalember visszafogta érzelmi reakcióit, és szelíd mosolygással ült tovább. Ebből is látszik tehát, hogy a japán kultúrában a férfiak érzelemkifejezése kulturálisan erősen korlátozott.

Boldogság arckifejezése