Nyúlás és fogás
A látás és mozgás képességének birtokában a csecsemő képes a külvilággal kapcsolatot teremteni és megismerni környezetét. A cselekvés első megnyilvánulásaként a nyúlás és a fogás jelenik meg. A korai időszakban ezt vizuális inger váltja ki: a csecsemő utánanyúl a látott tárgynak. Ez azonban még nem jár együtt a fogással, amely a kézmozgás összehangoltabb és pontosabban időzített formája. Ehhez fel kell mérnie a tárgy távolságát és méretét, illetve alakját is. A sikeres művelethez szükséges koordináció a 12. hónapban már eljut arra a szintre, hogy a gyermek képes a megfelelő időben zárni az ujjait a tárgy körül, és annak méretéhez igazodva rendezni azokat. Ezen mozdulatsorok ismétlése és kombinációja segíti a csecsemőt az őt körülvevő tárgyi világ megismerésében, és elvezet olyan bonyolultabb tevékenységek elvégzéséhez, mint a pohárból ivás vagy a kanállal evés.
Helyváltoztatás
A mozgás helyváltoztatásra való felhasználása a növekedés első évének vége felé hangsúlyossá válik, és kulcsfontosságú szerepet tölt be a további fejlődésben. A felfedezhető és így megismerhető környezet folyamatosan tágul a mászás, majd a járás által. Ehhez azonban a csecsemőnek össze kell hangolnia végtagjai mozgását, és meg kell tanulnia az adott mozgásformához megfelelő testtartást. Az ehhez vezető út első lépése lesz a fej felemelése, és a térdek mozgatásával elért odébb kúszás kb. két hónapos kor körül. Majd a kezek és a térdek precízebb mozgatásával már mászva is képes lesz közlekedni. Kilenc hónapos koruk körül az akadálymentes felületeken már egész jól haladnak ily módon. Általában a mászás megkezdése után pár hónappal kezdődnek azok a folyamatok, amelyek átmenetet jelentenek a mászás és a járás között. A járás elsajátításához vezető úton mérföldkőnek tekinthetők azok a pillanatok, amikor a csecsemő először ül önállóan, amikor álló helyzetbe húzza magát, vagy amikor kapaszkodva járni kezd.
Gyakorlás
A mozgás fejlődésében a gyakorlás fontosságának kérdése nem teljesen tisztázott. A vélemények megegyeznek abban, hogy a korai gyakorlás kedvező hatással van a csecsemőkori fejlődésre, de vitatott annak mértéke, hogy mennyire befolyásolhatja hosszútávon az alapvető motorikus készségeket. Egyes népcsoportoknál a hagyományoknak megfelelően a csecsemőket szoros pólyában tartják, amely akadályozza a végtagok mozgását. Ezeknek a gyermekek mozgásának fejlődését összehasonlítva más, már a kezdeti időtől szabadon mozgó csecsemőkkel, alig látható eltérést. Mindkét csoportban közel azonos korban fejlődött ki a járás képessége. Egy másik vizsgálat során olyan nomád nép gyermekeit figyelték meg, akik három éves korukig folyton a szüleik közelében vannak, és szinte soha nem merészkednek egy méternél távolabb az őket felügyelő felnőttektől. Ennek következtében náluk a járás az átlagosnál közel egy évvel később kezdődik el. Öt évesen azonban már hosszú időre is magukra hagyják őket, akkortól egyedül járkálnak, és egymással játszanak. Néhány év alatt a kezdeti hátrányukat teljesen behozzák, ugyanolyan ügyes lesz a mozgásuk, mint az egy évvel hamarabb járó kortársaiké.
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
