Tananyag választó:
Az alaklélektani iskola
Jegyzet szerkesztése:
Figura és háttér
Eszköztár:

Átbillenés

Az ingerek általában több elkülöníthető területből is állnak, melyek egyik részét figurának, másik részét pedig háttérnek látjuk. A figurának látott terület tartalmazza a tárgyat, tömörebbnek látszik, mint a háttér, és úgy, mintha az előtt lenne. Ez a perceptuális organizáció legalapvetőbb formája. Híres szemléltető eszköze az ún. Rubin-serleg: néhány percnyi szemlélés után átbillen a látvány, és már nem a vázát, hanem a két profilt látjuk, azaz egyazon kontúrt egyszer egyik, máskor másik tárgy részeként érzékelhetünk. A figura-háttér szerveződés nem lehet a fizikai inger része, hiszen bármely területet felismerhetünk egyszer figuraként, egyszer pedig háttérként. Erre az észlelésre is jellemző, hogy nem csupán a látás esetében áll fenn: figura lehet az érkező busz hangja a közlekedés lármájában, hogy hamarosan visszaolvadjon a háttérbe, és átvegye helyét mondjuk a rádió zenéje.

Fogalomalkotás

Az átbillenés jelensége a fogalomalkotás során is tetten érhető, hiszen nyelvi apparátusunk használatát mindig a pillanatnyi észlelet határozza meg. Természetesen a figura az, amit előszörre észlelünk, és ez az, ami nevet kap, míg a háttér verbálisan artikulálatlan marad. Például valaha a „lábas” onnan kapta a nevét, hogy az általa jelölt edényvalóban lábakon állt, melyek mintegy az edény figuráját alkották magához az edényhez képest. Később aztán megtörtént az átbillenés: eltűnt a figura (a lábak), s maga az addigi háttér viseli tovább a figurát megillető nevet.