Alkohol
Az emberiség évezredek óta rendszeresen használ különböző szereket tudatállapotának befolyásolására. Számos ősi kultusz természetes velejárója volt különböző hallucinogének vagy éppen alkohol fogyasztása. Ám nem csupán a vallási szertartások része volt ún. pszichoaktív szerek fogyasztása, hanem a mindennapokban is használták és ma is használják őket serkentésre, altatásra, vagy éppen az éberség fokozására. A mai megítélés számára a hallucinációkat okozó kémiai anyagok (drogok) szedése devianciának minősül. A közvélemény azonban korántsem egységes a különböző pszichoaktív szerek megítéléséban. A kávéfogyasztás és a dohányzás bocsánatos bűnnek számít, az alkohol túlzott mértékű használatát még tolerálja a társadalom, ám a kábítószerrel való visszaélés sokkal súlyosabb megítélés alá esik. A pszichoaktív szereket hozzávetőlegesen a következőképpen lehet csoportosítani: - Depresszánsok: alkohol, barbiturátok, nyugtatók, inhalátumok (pl. ragasztók) - Opiátok: ópium és származékai és a metadon - Stimulánsok: amfetaminok, kokain, nikotin - Hallucinogének: LSD, meszkalin, pszilocibin, PCP - Cannabis-származékok: marihuána, hasis Mindegyik szer rendszeres használata fizikai és pszichológiai függőséghez vezethet. A kábítószer-függőség (addikció) három tényező jelenlétével jellemezhető: 1. Tolerancia – a szervezet hozzászokik a kábítószer hatásához, és egyre nagyobb mennyiségre van szükség belőle. 2. Elvonási tünetek – a drog elhagyása kellemetlen testi és pszichológiai tünetekkel jár. 3. Kényszeres használat – az egyén a szándékoltnál nagyobb adagot vesz magához, nem képes uralkodni magán, és jelentős időt tölt a kábítószer megszerzésével. A következőkben ezen szerek hatásait elemezzük, elsőként az alkoholét. Az alkohol előállítása és fogyasztása nem függ egy adott társadalom fejlettségi szintjétől. Alkoholt ősidők óta párolnak, főznek és forralnak a legkülönfélébb növényekből: szőlőből, komlóból, burgonyából, rizsből, kukoricából, de akár mézből és tejből is – de alighanem hosszan folytathatnánk a sort. A véralkoholszint mérésére a leheletben mért alkohol mennyisége a legmegbízhatóbb módszer, s jó mutatója a viselkedés és az alkoholfogyasztás kapcsolatnak. A 0,03-0,05 százalékos véralkoholszint könnyű mámort okoz; nyugalmat és a gátlások oldódását, ám már ez az állapot is veszélyessé teszi a közúti közlekedést. 0,10 százaléknyi váralkohol már észrevehetőbben károsítja a szenzoros és motoros funkciókat, a beszéd hadaróvá válik és nehezebb koordinálni a láb- és kézmozgásokat. A 0,20 százalékos véralkoholszint tehetetlenséget idéz elő, a 0,40 fölötti pedig akár halálos is lehet. Az alkoholmérgezés értékét törvényileg szabályozzák: ez általában 0,10 százalék, míg Magyarországon 0,08 százalék. A véralkoholszint és a megivott alkohol között nincs egyenes összefüggés. Ez a kapcsolat a személy nemétől, testsúlyától és a fogyasztás tempójától függ. Az életkor, az egyén anyagcsere-jellemzői és ivási tapasztalatai szintén befolyásoló tényezők.
Barbiturátok
Az altatók olyan gyógyszerek, amelyek az alvást elősegítik, alvást okoznak, az alvás időtartamát meghosszabbítják, vagy az alvást mélyítik. Az agyi alvásközpontok más agyközpontokkal is kapcsolatban állnak. Ezek között és a nagyagykéreg, vagyis az agy "karmestere" között visszakapcsolási mechanizmus áll fenn, ezért a fokozott szellemi- és érzelmi igénybevétel elalvás-, illetve alvászavarokat okozhat. Az alvás pontos mechanizmusa mindazonáltal még nem ismert. Érzelmi okokra visszavezethető elalvási zavarok például vizsgadrukk, felelősségteljes munka, szorongás, hirtelen nagy öröm vagy bánat, fokozott szellemi igénybevétel, külső szokatlan tényezők, új környezet, zaj- és fényinger, fájdalom miatt léphetnek fel. Mivel az alvászavarok különböző eredetűek, befolyásolni is különböző gyógyszerekkel lehet őket. Az altatók többsége hozzászokást válthat ki, tartós szedésük után hatásuk csökken, illetve elhagyásuk elvonási tüneteket okozhat. Minden altatónál előfordulhat mellékhatásként fáradékonyság, figyelmetlenség, szédülés, szájszárazság. Az elalvás zavara esetén gyorsan és röviden ható gyógyszereket alkalmaznak, ezek főleg ideges eredetű álmatlanságban hatásosak, és ezeket nevezzük "elaltató szereknek". Korai felébredés ellen lassan és hosszabb ideig ható altatókat használunk, amelyek inkább az alvás mélységét fokozzák.
Nyugtatók
Ezek a szerek tabletta formájában forgalomba kerülő gyógyszerek. Szájon át használják őket. Folyamatos használat mellett egyre növekvő mennyiség használata jellemző, valamint komoly testi és lelki függőséget alakít ki. Ezeket a szereket elsősorban nyugtató, szorongásoldó hatásuk miatt használják. A szer hatása alatt a használó nyugodtnak érzi magát, eltűnnek testi és lelki problémái. A hozzászokás pontosan ezek miatt a hatások miatt alakul ki. Elvonási tünetei meglehetősen kellemetlenek: ezek leggyakrabban a feszültség, hangulatingadozások, dühkitörések, fásultság, testileg remegés, izzadás, alvászavar. Hosszú távú hatásai között szerepel az erős tudati beszűkülés, elhanyagolt életvitel, néha elbutulás. Megnehezíti a tanulást és az emlékezést, majd lehetetlenné is teszi őket. Túladagolásuk vagy akár megvonásuk során komoly elmebeteg állapotok alakulhatnak ki, de halálhoz is vezethetnek. A velük kapcsolatos tévhit az, hogy nem drogok, hiszen legálisak, és az orvos írja fel őket – ám ez csak a veszélyeztetettség-érzetet csökkenti, nem magát a veszélyt.
Kapcsolódó információ
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
