Sámánizmus
Egyes drogok fogyasztása évezredes hagyományra tekint vissza (Kínában 6000, Indiában 4000 éve fogyasztanak cannabis-származékokat). Ezek a tradíciók természetesen az idők folyamán rengeteg változáson mentek keresztül, különféle történelmi, gazdasági, szociokulturális tényezők hatására, és az eme tényezők következményeként fellépő fogyasztói közösség kibővülésének köszönhetően. Természetesen azokban a kultúrközösségekben, ahol a kábítószerek használata kulturálisan beágyazódott jelenség, ezek a hagyományok sokat megőriztek eredeti jellegükből, és a drog a mai napig kulturális jelkép szerepét tölti be (például India, Pakisztán, Nepál). A sámánizmus egy olyan csoportberendezkedési forma, ahol a kiválasztott – a sámán – a kapcsolatteremtő az égi és a földi világ között. A kapcsolatot sokszor olyan tudatmódosító szerek alkalmazásával tudta megvalósítani, melyeknek fogyasztása a csoporton belül kizárólag őt illettem meg. Az amerikai kultúrákban a peyotl kaktuszból származó meszkalin, illetve különféle gombák hatóanyagai segítették a sámánt funkciója betöltésében. Az égi és földi világ összekötésén kívül a sámán másik funkciója a gyógyítás volt, ennek folyamán szintén gyakori volt – a fájdalomcsillapítás, érzéstelenítés érdekében – különféle tudatmódosító szerekből készült főzetek alkalmazása.
Gyógyítás
A hasis keletről érkezett Európába, izgató hatását Egyiptomban, Indiában, Algériában és Arábiában igen jól ismerték. Marco Polo elbeszélései alapján ma már tudunk arról, hogy a Hegy Öregje legifjabb tanítványait egy gyönyörökkel teli kertbe zárta, hasissal lerészegítette őket, jutalmul gondolkodás nélküli engedelmességükért. Innen származik a „haschischins” vagy „assasins” kifejezés, ahonnan az asszaszinok nevét eredeztethetjük. A szkíták körben is hagyománya volt a kenderfogyasztásnak, Hérodotosztól tudjuk, hogy a szkíták halomba rakták a kendermagot, melyre izzó köveket dobáltak, és csoportosan élvezték a kender örömkiáltásokat is kicsaló füstjét.
Kapcsolódó információ