Inger-válasz elmélet
,A behaviorizmus (viselkedéselvűség) a wundti pszichológia önelemző (introspektív) jellegének ellenpontozásaként jött létre 1913-ban. Képviselői, John B. Watson, Edward Thorndike és Skinner amellett érveltek, hogy a tudományos pszichológia csak az objektíven megfigyelhető adatokkal dolgozhat. Munkásságuk lényege az úgynevezett inger-válasz elmélet, melyben a környezeti ingerekre (stimulus) minden esetben válaszreakciók érkezik, a személyiség tehát ezekből az inger-válasz párokból építi fel tapasztalatai, viselkedését. Ezen a párok jellegzetességeinek és törvényszerűségeinek feltárásával foglalkoztak a behavioristák. Emiatt szokták pszichológiájukat S-R (inger-válasz, angolul: stimulus-response) pszichológiának is nevezni. A behaviourizmusra, mely az 1950-es évek közepéig az amerikai pszichológia meghatározó irányzata volt, nagy hatással voltak Ivan Pavlov kutatásai a klasszikus kondicionálás terén.
Klasszikus kondicionálás
Az emberi és az állati viselkedés feltétlen és feltételes reflexekből épülnek fel. Pavlov kutyákkal végzett klasszikus kísérletében feltételes reflexet alakított ki az állatnál. A feltétlen reflexek velünk születettek, akaratunktól függetlenül működnek és ingerspecifikusak, azaz adott inger hatására minden esetben előhívódnak, a feltételes reflexek pedig akaratunktól függően működnek és tanulás révén alakulnak ki.
Operáns kondicionálás
Az operáns kondicionálás során az élőlény megtanulja, hogy egy adott viselkedés egyedi következményekkel jár. Például a kutya megtanulja, hogy ha leül, gazdája táplálékkal jutalmazza. Az operáns kondicionálás alapelveit Thorndike és Skinner írták le. Thorndike effektus-törvénye alapján azok a viselkedések, amelyeket pozitív megerősítés (jutalom) követ, később sokkal nagyobb valószínűséggel jelennek meg, mint azok amelyeket negatív megerősítés (büntetés) követ.
Neobehaviorizmus
Míg a behaviorizmus az ingerek és válaszok automatizmusaira alapozta tanait, kialakult egy irányzat, mely a sematikus inger-válasz elméletben elhanyagolt tényezőre, az ingerek és válaszok között található folyamatokra koncentrált. Ezt az irányzatot nevezzük neobehaviorizmusnak. Az ingerek és válaszok közti folyamatok létezésének bizonyítására végezték az úgynevezett késleltetett válasz kísérleteket, melyben ketrecben lévő majmok elé – a ketrecen kívül - két edényt helyeztek, az egyikbe ennivalót tettek, a másikat üresen hagyták. Ezután várakozás következet, majd mikor a majmokat kiengedték a ketrecből, azok minden esetben rögtön az élelmet tartalmazó edény felé közelítettek, tehát az ingertől időben függetlenül is képesek voltak a megfelelő választ produkálni.
Kapcsolódó információ