Tananyag választó:
Tanulás
Jegyzet szerkesztése:
Élettani háttér
Eszköztár:

Csecsemőkor

Más fajokkal ellentétben az ember az ember a legéretlenebb születése pillanatában, és az ember megy át a leghosszabb fejlődési folyamaton, amíg a fajára jellemző tevékenységekhez szükséges készségeit elsajátítja. Általában szólva, a törzsfejlődés minél magasabb fokán áll egy szervezet, annál bonyolultabb idegrendszerrel rendelkezik, és annál hosszabb idő alatt válik éretté. Mire egy „csimpánzgyerek” már elsajátította azokat a készségeket, melyek alapvetően fennmaradása szempontjából, addigra az embergyerek még mindig képtelen az önellátásra.. A szakaszoló felfogással közeli rokonságban van az az elképzelés, amely szerint a fejlődésben úgynevezett kritikus periódusok léteznek – azaz olyan időszakok, amikor az ember életében bizonyos sajátos történéseknek kell bekövetkezniük ahhoz, hogy a fejlődés folyamata ne károsodjon. A tanulás folyamata azonban nem csupán az érettebb korban kezdődik, hanem már a magzat is képes bizonyos dolgokat preferálni. Később rohamosan fejlődnek a csecsemő képességei: a látás, a hallás, az ízlelés, és szaglás érzékei, valamint ezekkel párhuzamosan a tanulás és emlékezés készségei. Minthogy a látórendszer születéskor nem eléggé fejlett, az újszülöttek látásélessége gyenge, fókuszálási képessége korlátozott, és igencsak közellátók. Egy újszülött annyit lát 20 méterről, amennyit egy normális látású felnőtt 660 méterről (20/660 látásélesség). Hat hónapos korára a csecsemő látásélessége 20/100, kétéves korára pedig szinte ugyanolyan jól lát, mint egy felnőtt. Különösen vonzza őket az éles kontraszt, például a tárgyak körvonalai. Ahelyett, hogy a teljes tárgyat tapogatnák le szemükkel, ahogy a felnőttek teszik, csak azokat a területeket nézik, amelyek a legtöbb élt tartalmazzák. A csecsemők képesek ízeket megkülönböztetni röviddel születés után. Sokkal jobban szeretik az édes folyadékokat, mint a sósat, keserűt, savanyút és íztelent. Az újszülöttek a szagokat is megkülönböztetik. Az édes szag irányába fordítják fejüket, szívritmusuk és légzésük lelassul, ami figyelmet jelez. Az ártalmas szagok – például az ammónia és a záptojás szaga – hatására fejüket elfordítják, szívritmusuk és légzésük felgyorsul, ami rossz közérzetet jelez. A szagok közötti megkülönböztetés velünk született képességének nyilvánvaló értéke van: segíti a csecsemőt, hogy elkerülje az ártalmas anyagokat, ami növeli a túlélés valószínűségét. A csecsemők tehát úgy jönnek a világra, hogy fel vannak készülve a világ észlelésére és megértésére, és gyorsan tanulják az emberi fejlődés szempontjából fontos események közötti kapcsolatokat.

Gyermekkor

A gyermekkor tanulási szakaszainak megkülönböztetését és felfedezését Jean Piaget-nek köszönhetjük. Megfigyelései alapján Piaget arról győződött meg, hogy a gyermekek gondolkodási és következtetési képességei az érés folyamán minőségileg különböző szakaszokon keresztül fejlődnek. A kognitív fejlődést négy fő szakaszra osztotta, melyeket számos alszakasz jellemez. - A csecsemők mozgástevékenysége és érzékelése közötti szoros kölcsönhatás jelentőségét hangsúlyozva Piaget az élet első két évét szenzomotoros szakasznak nevezte el. Ebben a szakaszban a gyermek hallatlan szorgalommal fedezgeti fel a cselekvése és cselekvése következményei közötti kapcsolatot. Ebben a szakaszban az egyik legfontosabb felfedezés a tárgyállandóság: annak tudatosulása, hogy a tárgyak akkor is léteznek, amikor az érzékszervek számára nem hozzáférhetőek. Piaget a kognitív fejlődés kettőtől hétéves korig terjedő szakaszát műveletek előttinek nevezi, mert ekkor a gyermek bizonyos szabályokat, vagyis műveleteket még nem ért meg. Műveletnek egy információ átalakítására vonatkozó mentális szabályt nevezünk, amely megfordítható: minden műveletnek megvan a maga ellentettje. A műveletek előtti szakasz kulcsjellegzetessége az, hogy a gyermek képtelen egy időben a helyzet több mozzanatát figyelembe venni. - A következő az erkölcsi ítéletek szakasza. Mintegy ötéves korban a gyerek kifejleszti a kötelezően követendő szabályok egy értelmezését, úgy kezelve azokat, mint abszolút erkölcsi parancsokat, amelyeket valamilyen felsőbb tekintély szabott meg – feltehetően a szülők vagy az Isten. A szabályok állandóak, szentek és nem módosíthatók. Szó szerinti követésük fontosabb, semhogy bármely okból megváltoztathatóak lennének. - Hét- és tizenkét éves kor között a gyermekek már egy sor konzervációs fogalmat szilárdan birtokolnak, és másfajta logikai műveleteket is sikeresen kezdenek végrehajtani. Piaget ezt az időszakot a konkrét műveletek szakaszának nevezi: a gyermekek képesek ugyan absztrakt fogalmak használatára, de ez csak a konkrét tárgyakra korlátozódik – vagyis azokra a tárgyakra, amelyek számukra érzékszervileg hozzáférhetőek. - Körülbelül tizenegy vagy tizenkét éves korban a gyerekek elérkeznek a felnőtt gondolkodásmódhoz, képessé válva tisztán szimbolikus fogalmakban gondolkodni. Piaget ezt a formális műveletek szakaszának nevezte.

Pubertás

A serdülőkor a gyermekkorból a felnőttkorba való átmenet. A korszak határai nem egyértelműek, de azt mondhatjuk, hogy nagyjából tizenkét éves kortól a tizenéves kor végéig, a testi érés – ha nem is teljes – befejeződéséig tart. Ez alatt az időszak alatt a fiatal személyiség szexuálisan éretté válik, és családjától független egyénként határozza meg magát. A pubertás, a szexuális érésnek azon időszaka, amely a gyermeket szaporodásra képes, biológiailag érett felnőtté alakítja, mintegy három-négy év alatt megy végbe. Gyors testi növekedéssel kezdődik, és a szaporítószervek, valamint a másodlagos nemi jellegek kifejlődésével jár együtt (lányoknál a mellek megnövekedésével, fiúknál a szakáll kinövésével, valamint mindkét nemnél a szőrzet kialakulásával a nemi szerveken). E hatások némelyike közvetlenül a pubertással járó hormonális változásokhoz köthető. Mások azonban a testi változások személyes és társas hatásaival, és különösen e testi változások időzítésével hozhatók kapcsolatba. A korai vagy későn érés (az átlagos előtt vagy után egy évvel) befolyásolja a serdülő testképét és a külsejével való elégedettségét.