Jellemzők
A személyiségzavarok a személyiségvonások rugalmatlanná válásával hozhatók összefüggésbe. Ekkor akadályozzák ugyanis az alkalmazkodást és számottevően rontják a személy normális életvitelre való képességét. Ezek a zavarok a stresszel való megküzdés és problémamegoldás éretlen és nem megfelelő reakcióiban jelentkeznek. Többnyire már a serdülőkorban láthatóvá válnak, és végigkísérik az egész életet. A személyiségzavarral jellemezhető emberek kapcsolata a valósággal normális, nem túlzottan szorongók, és képesek viselkedésük megszervezésére. Tizenegyféle személyiségzavart tartanak számon. Narcisztikus az olyan ember, aki állandóan számot tart mások csodálatára és figyelmére, ám maga nem képes érzékelni és kielégíteni a feléje irányuló kéréseket és elvárásokat, sokszor ki is használ másokat. A dependens személyiség azonban teljes passzivitásba húzódik, nem vállalja a felelősséget, képtelen dönteni, kórosan alacsony az önértékelése és mások támogatására szorul. A többi típust még nem tették alaposabb vizsgálat tárgyává, azt azonban tudjuk, hogy a különböző személyiségzavarok jellemző jegyei átfedésben vannak. A legtöbbet vizsgált és diagnosztizált típus azonban az antiszociális személyiség, vagy pszichopata. Ezek az emberek nagyon csekély felelősségérzettel rendelkeznek, erkölcsi érzékük fogyatékos és alig foglalkoznak másokkal, képtelenek az empátiára. Alapvető jellegzetességük a lelkiismeret hiánya. Cselekvéseit szükségletei vezérlik, melyek közvetlen kielégülést követelnek, másokra való tekintet nélkül. Képtelen a frusztráció elviselésére. Nem minden társadalomellenes cselekedet feltételez antiszociális személyiséget: még ezek is tartják magukat valamilyen erkölcsi elvhez („betyárbecsület”). Az antiszociális személyiségű ember azonban képtelen önmagán kívül bárki más iránt is érzelmet mutatni, és bármekkora szenvedés előidézésére hajlamos a legkisebb lelkifurdalás vagy bűntudat nélkül. Hajlamos a hazudozásra, vakmerő kalandok és izgalmak hajszolására, és érzéketlenek a büntetésre. Ebből következően diagnosztikus jellemzői: az empátia érzésére és a bűntudatra való képtelenség. Ugyanakkor vonzó, intelligens emberek, és könnyen képesek másokat manipulálni, azaz remek szélhámosok. Őszintének, kompetensnek tudják magukat kiadni egy-egy jó állás elnyerésekor, ám kalandra való hajlandóságuk miatt képtelenek abban megmaradni. Meggyőző megbánást tudnak mutatni, így olykor bocsánatot nyernek mégoly súlyosan bántó tettük után is, mely családjukat, környezetüket sem kíméli. Amit azonban ígérgetnek nincs összefüggésben valódi érzéseikkel és tetteikkel. Antiszociális viselkedést produkál a borderline típusú személyiségzavar is. Ennek tünetei a súlyos neurotikus jellemzők (pl. érzelmi labilitás) és pszichotikus rohamaik vannak. Fő tünete azonban a labilitás. Labilis a hangulatuk, ami gyakran csapódik le dührohamokban, depresszióban és szorongásban, labilis továbbá önértékelésük: egyszer öntelten bíznak magukban, aztán minden önbizalmuk elpárolog. Kapcsolataik is a labilitás jegyeit mutatják: valósággal rátapadnak arra, akiről azt gondolják, hogy támaszt nyújthat számukra, majd ha ebben csalódnak, elkezdik gyűlölni. Paranoiásan rettegnek az elutasítástól, elhagyástól, s cserbenhagyásként értelmezik mások csökkent figyelmét. Hajlamosan az önrombolásra, öncsonkításra, valamint olyan epizódok léphetnek föl náluk, mikor nem érzik valódinak magukat, elveszítik időérzéküket, vagy nem emlékeznek nevükre sem, s öngyilkossággal próbálnak véget vetni problémáiknak. Az ilyen típusú személyiségzavar kialakulásának esélye 1-2 százalék az egész élet folyamán, és inkább jellemző a nőkre, mint a férfiakra.
Magyarázatok
Több tényező is hozzájárul az antiszociális személyiség kialakulásához, ezek egyike a biológiai tényező, ami arra mutat rá, hogy ezen viselkedéseknek genetikai háttere is van. Az egypetéjű ikrek ugyanis jóval nagyobb mértékben válnak mindketten bűnözővé, mint a kétpetéjűek. Az is jellemző, hogy gyengébben reagálnak különböző, általában szorongást kiváltó helyzetekre, amit a büntetéssel szembeni érzéketlenségüket erősíti. Másrészt arra készteti őket, hogy kifejezetten keressék az erőszakos és veszélyes helyzeteket. Sok kutatás azzal foglalkozik, hogy mennyire képesek ezek az emberek indulataikat uralni – az eredmény az, hogy meglehetősen csekély mértékben. Az azonban nem egyértelmű, hogy ez genetikai vagy környezeti hatás, hiszen a szülői gondozás minősége is erőteljesen befolyásolja az e típusú személyiség kialakulását, különösen akkor, ha a gyerek amúgy is magatartási zavarokkal küzd vagy hiperaktív. A szülő részéről történő elhanyagolás, kigúnyolás, verbális és fizikai agresszivitás nagyban hozzájárul a genetikai hajlamok kifejlődéséhez. Ide vezet az is, ha a szülők nem gyakorolnak megfelelő mértékű felügyeletet, nem érdekli őket a gyerek élete és gondjai, de az is, ha maguk a szülők is problémákkal küzdenek: alkohollal, droggal, vagy ha maguk is kevés megértést és figyelmet mutatnak egymás és a környezetük iránt. A magzati károsodások pedig egészen biztosan neuropszichológiai problémákba torkollnak: ha az anya kábítószert fogyasztott a terhesség alatt, hiányosan táplálkozott, bántalmazták, ha a gyerek kis súllyal született vagy komplikációk léptek fel a születés során. Ezek a gyerekek ingerlékenyebbek, indulatosabbak, félszegebbek, figyelmetlenebbek és lassabban tanulnak, mint kortársaik. Mindennek következtében ellenségesebbek környezetükkel szemben, és azt hiszik, állandó fenyegetésnek vannak kitéve, ennek következtében gyakran agresszióval válaszolnak minden ingerre, más lehetőségeket pedig elutasítanak, és értelmetlennek ítélnek. Ezzel azonban ördögi körbe kerül a gyerek: minél agresszívabb, annál inkább elutasítják, s ez csak fokozza ingerlékenységét. A borderline típusú személyiségzavarra nem találtak biológiai magyarázatot, inkább befolyásoló a családban előforduló érzelmi zavar. A problémát gyógyszeres kezeléssel próbálják enyhíteni – egyelőre kevés sikerrel. A pszichoanalitikusok szolgálnak alaposabb magyarázattal a betegség megértésében. Azt figyelték meg, hogy a borderline típusú személyiség gyermekkorában ingerszegény környezetben nőtt fel, kapcsolatai szegényesek voltak, így később is lekicsinyléssel beszél magáról is és másokról is, mert sosem tanulta meg saját énképének függetlenségét mások véleményétől. Emiatt szélsőségesen reagál minden kritikára és az elhagyatásnak még a lehetőségére is. Jellemző, hogy a borderline személyiségű nő öngyilkossággal fenyegetőzik, ha párja fel akarja bontani a kapcsolatot. Konfliktusait primitív elhárító mechanizmusokkal kezeli, és csak annyira alkalmazkodik környezetéhez, amennyire feltétlenül muszáj. Hajlamos arra, hogy saját magát és másokat vagy tisztán jónak vagy tisztán rossznak érzékelje, és e végletek között ingadozzon – ez a folyamat a hasítás, mely érzelmi és kapcsolati labilitásának a fő kiváltó oka. A kutatások azt mutatják, hogy a borderline személyiségű emberek gyerekkorukban sok esetben voltak kitéve szexuális és fizikai erőszaknak, ami megzavarja az énkép fejlődését. Az is megzavarhatja az egészséges fejlődést, ha a szülő viselkedése kettős a gyerekkel szemben: egyszer bántalmazó, máskor szerető. Ez bizalmatlanságra hajlamosít, és a hasításra jellemző torzult emocionális érzékeléshez, vagy tökéletesen jónak, vagy tökéletesen rossznak látni.
Megítélés
A fentebb tárgyalt személyiségzavarok társadalmi megítélése rendkívül változatos, hiszen ez a betegség nagy kihívás elé állítja mind a közvéleményt mind pedig a jog alkotóit és alkalmazóit. Mivel a pszichopaták nagy mértékben veszélyeztetik környezetüket, és csak akkor színlelnek empátiát, ha ki akarnak használni valakit, ezért őket és tetteiket mélységesen elítéli a közvélemény, a jog azonban betegségükre való tekintettel enyhíti a kiszabható büntetést, valamint terápiára kötelezi őket. A borderline típusú személyiségzavar nem olyan közvetlenül veszélyes környezete számára, ám lehetetlen vele a normális életet folytatni érzelmi labilitása miatt, ami a beteget visszatereli kóros reakcióihoz. A mai közvélemény és jog toleránsabb valamivel az ilyen típusú zavarok iránt – hiszen a pszichológia és a dolgok mai állása mellett csaknem minden ember küzd életében olykor valamilyen patologikus pszichés tünettel. Ám ez sem mérsékli természetesen a beteg tetteinek következményét.
Kapcsolódó információ
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
