Dedukció
A dedukció az indukciónál jóval erősebb következtetési forma: a deduktív érvényesség azt jelenti, hogy egy következtetés nem lehet hamis, ha premisszái igazak. a) Ha tudok a piacon sóskát venni, sóskamártást fogok főzni. b) Sikerült sóskát vásárolnom. c) Tehát sóskamártás lesz ebédre. A deduktív következtetés egy ha p, akkor q formájú kijelentés, melynek alapja egy p kijelentés, melyből a q premisszára következtetünk. A következtetés természetesen jóval bonyolultabb is lehet a fentebbi legegyszerűbb logikai formájánál. Nézzük: a) Ha tudok a piacon sóskát venni, sóskamártást fogok főzni. a) Ha sóskamártást főzök, meg kellene hívnom a szomszédot ebédre, mert ez a kedvence. c) Sikerült sóskát vásárolnom. d) Meghívom a szomszédot is ebédre, ami sóskamártás lesz. A deduktív következtetések az általános felől haladnak a konkrétig, míg az indukció a konkrétból próbál az általánosra következtetni. Ezért az indukció jellemző módszere a természettudományoknak, melyek tapasztalati tényekkel dolgoznak, a dedukció pedig az ún. normatív tudományoknak (jog, etika, filozófia), ahol azt kell eldönteni, hogy az adott konkrét faktum mely általános szabály alá esik; például egy jogsértésre milyen törvény vonatkozik.
Indukció
Meglehetősen általánosan elterjedt vélemény, hogy a gondolkodás nem más, mint probléma-megoldási készség. A probléma megoldása a gondolkodás intencionalitását feltételezi: tárgyra irányultságot, s ennek tudatát. Azt, hogy a gondolkodás egy konkrét célra irányul, s a megoldáshoz vezető utat keresi. A célt fel kell bontanunk további alcélokra,s esetleg ezeket is, míg rá nem bukkanunk a probléma megoldásának legkielégítőbb módjára. Például, ha vásárolni akarunk egy új autót, de történetesen nem születtünk gazdag embernek, akkor bizony magunknak kell megoldanunk a problémát. Először is ki kell találnunk, hogyan tehetünk szert a megfelelő összegre (alcél), s ehhez milyen utak vezetnek (álláskeresés – további alcél), s végül milyen megtakarítási stratégia lesz alkalmas célunk eléréséhez. Ehhez tehát szükséges az analizálás képessége: a probléma átlátása minden elágazásával együtt, s felbontása részproblémákra. Fontos azonban az is, hogy mentálisan hogyan képezünk le problémákat, milyen stratágiát alkalmazunk a megoldáshoz. Az egyik lehetséges út a pillanatnyi állapot és a célállapot közötti különbség csökkentése: ahogy gyűlik a pénzünk, egyre közelebb kerülünk álmaink autójához. Másik eljárás a cél-eszköz elemzés: ki akarjuk iktatni azt a különbséget, ami pillanatnyi állapotunk és célunk között feszül, ez lesz pillanatnyi alcélunk. De az is általános stratégia, ha visszafelé haladunk célunk eléréséhez. Mindezen eljárások többnyire nem igényelnek a hétköznapi ismereteket meghaladó tudást, s szinte minden problémára alkalmazhatók: ezért gyenge módszereknek nevezzük őket. Amint azonban valaki alaposabban elmélyül egy adott szakterületben, akkor ehhez már területspecifikus problémamegoldási stratégiákat kell kifejlesztenie. Problémákat megoldó képességünkben nagy szerepet játszanak az indukció és a dedukció logikai műveletei, melyek gondolatmenetünk logikai szervezettségét jelentik: kijelentések között állapítunk meg bizonyos szabályszerűségeket. Ugyanez játszódik le például az emlékezeti asszociáció során: eszünkbe jut, hogy le kellene nyírni a füvet, erről az üzlet, ahol a fűnyírót vettünk, erről a szimpatikus fiatalember, aki eladta nekünk…stb. A logikus gondolkodás azonban nagyobb és tudatosabb szervezettséget igényel: következtetni akarunk. Ebben az esetben a gondolatmenet az érvelés formáját ölti, melyben az egyik kijelentés egy tézis vagy következmény (konklúzió), melyhez el szeretnénk jutni. A többi kijelentés a tézis alátámasztója, vagyis a konklúzió premisszái. A következtetések lehetnek induktívak vagy deduktivak. Az indukció nem rendelkezik a dedukció feltétlenségével, ugyanakkor valószínűsége nem csekély: az ilyen kijelentéseket induktívan erősnek nevezzük. Az indukció pedig azt jelenti, hogy bizonyos tapasztalati, empirikus megfigyelésekből következtetünk általános szabályszerűségekre, igazságokra. Ennek klasszikus példája: a, tegnap felkelt a nap b, ma felkelt a nap c, holnap is fel fog kelni a nap A nap újbóli feljövetelére vonatkozóan nincs semmi más bizonyosságunk, csak a tapasztalataink, a megszokás által indukált következtetés, mely azonban ez esetben igen erős. Jóval csalókábbak lehetnek azonban az olyan következtetések, mint pl. a, a szomszéd tegnap reggel hatkor indult munkába, b, a szomszéd ma is ugyanebben az időpontban indult munkába, c, a szomszéd mindig reggel hatkor indul munkába. Az indukció tapasztalati tényeket próbál általánosítani, melyek jókora segítséget nyújtanak a tudományos tapasztalatban és a mindennapi élet megszervezésében is, ám soha nem érik el a dedukció általánosságát. Valószínűségeket fogalmaz meg, melyekben segítségünkre van az ún. gyakorisági szabály és az ún. konjunkciós szabály. Az előbbi szerint a következtetés annál bizonyosabb, minél több tagja van annak az osztálynak, amelyre a következtetés vonatkozik. Az utóbbi szerint egy kijelentés valószínűsége nem lehet kisebb, mint e kijelentés más kijelentéssel vett együttes valószínűsége.
Kapcsolódó információ
Kapcsolódó animáció:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
