Meghatározás
A világ több ezer nyelve az eltérések mellett sok közös vonással is rendelkezik, ezeket nevezzük nyelvi univerzáléknak. Ide sorolható a nyelv azon tulajdonsága, hogy az információátadás, a kommunikáció minden nyelven általában mondatok formájában történik. A nyelv kialakulása során a nyelvi elemek legnagyobb része önkényes döntés következménye volt, a jelölő és a jelölt között nincs logikai megfelelés. Ezért is van, hogy ugyanazon tárgy, fogalom nyelvenként különböző elnevezést kapott. A nyelv kisebb elemei (fonémák, morfémák, szavak) adottak a beszélő számára, de a nagyobb egységeket (mondatok) maga a beszélő alkotja meg kötött nyelvtani szabályok szerint. Minden nyelv kettős tagoltságú, az elemek és a mondatok hangtani és nyelvtani szinten szerveződnek. A hangokból csak kevés van, a nyelvi elemek száma viszont nagyságrendekkel több lehet, a szókészlet szinte korlátlanul bővíthető. Minden nyelvben megvannak a szófaji kategóriák, bár nem mindegyikben ugyanazok. (A szófajok közül a főnév, amely fogalmak, tárgyak megnevezésére szolgál, például minden nyelvben megtalálható.) A nyelvek azonban hatalmas formai változatosságot is mutatnak. Eltérések vannak a nyelvek között hangrendszerben, mondattanban, a nyelvi kategóriák csoportosításában és a szókészletben is.
Kultúrafüggés
A világ nyelvei közötti eltéréseket általában a kultúrák változatosságával magyarázzák. A nyelvek közötti szerkezeti különbözőségek okát mégis nehéz megtalálni. Fejlődéslélektanból tudott, hogy a csecsemő kezdetben az összes nyelvben létező minden lehetséges beszédhangot képes kiejteni, de később csak az anyanyelvében jelenlévő, környezetében használt hangokat tartja meg. Ennek oka a beszédtanulásban szerepet játszó utánzásban keresendő. A csecsemő csak a szüleitől gyakran hallott fonémákat rögzíti tudatában. A nyelvtani kategóriák (szám, személy, idő stb.) különbözőségei mögött is valószínűleg a kulturális eltérések állnak. Minden nyelvben megtalálható a főnévi szófaj, mely élőlények, tárgyak, fogalmak megnevezésére szolgál, azonban osztályozásuk nagy változatosságot mutat. A természeti népeknél a miénktől sokszor teljesen eltérő módon kategorizálják a nyelvet. A nyelvi differenciálódás azonban még a hasonló fejlettségi szintű, de eltérő kulturális hagyományokkal rendelkező európai nyelveknél is megjelenik. Ilyen eltérés például a hím-, nő- és semlegesnemű osztályozás megléte vagy hiánya (az angolban nincsenek nemek, a francia nyelvben csak a hímnem és a nőnem létezik, míg az oroszban mindhárom nem megtalálható). A nyelv szavainak összessége, a szókincs is jelentősen tükrözi a kultúrát. A szavak mennyisége számszerűen is mérhető. Természetesen a fejlettebb kultúrák szókincse nagyobb, hiszen többféle tárgyat, cselekvést, nyelvi viszonyt kell jelölniük. Mégsem feltétlen a számszerűség dönti el egy nyelv gazdagságát, árnyaltságát. Az egyes kultúrák szókészletét nemcsak az határozza meg, hogy az emberek mit tapasztalnak maguk körül, hanem az is, hogy abból mit tartanak lényegesnek.
Kapcsolódó információ
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
