Hallószervek

A hallás egy, az információk összegyűjtésére szolgáló fiziológiai folyamat, valamint a kommunikáció egyik fő csatornája. A hang maga pedig egy olyan inger, amit tárgyak rezgése vagy mozgása idéz elő, s hullámokban terjed. A hanghullám azon a grafikonon írható le, melyet a levegő nyomása és az idő függvénye képez, így egy szinuszfüggvényt kapunk, ebben a függvényben pedig a szinuszhullám alakú hangok az ún. egyszerű hangok – a bonyolultabb hangok is felbonthatók szinuszhullámokra. Másik fontos szempontunk a decibelben mért hangintenzitás.

A hang érzékelése a hallószervek által történik, melyek az ún. hallórendszert alkotják. A rendszer a fülekből, az agy egyes részeiből és több összekötő idegpályából áll, melyek közül a fülek a legfontosabbak. Ezek a hallószervek nem csupán a fej két oldalán levő részeket jelölik, hanem nagyobb részük éppenséggel a koponyán belül található.

Idegrendszer

A mintegy 31000 hallóideget a szőrsejtekhez kapcsolódó idegsejtek axonjai alkotják, egyetlen szőrsejthez pedig számtalan hallóideg csatlakozik. A hallópályák a hallókéreghez csatlakoznak, előtte azonban még több ún. idegmagban is átkapcsolódnak.

Felépítés

A fül funkcióinak megfelelően két rendszert tartalmaz: egyikük továbbítja a hangokat a receptorokhoz és felerősíti őket, másikuk pedig felveszi ezeket, és idegi impulzusokká alakítja. A továbbítórendszerhez tartozik a hallójáratokból és fülcimpából álló külső fül, valamint a középfül, melyen a dobhártyát valamint a három hallócsontocskát értjük. Ezek: a kalapács, az üllő, és a kengyel. Maga a hallás mint érzékelő folyamat úgy megy végbe, hogy a külső fül összegyűjti a hangokat, és a hallócsatornán keresztül a dobhártyához továbbítja őket. Maga a dobhártya egy feszes membrán, melyet a fülcimpából érkező hangok hoznak rezgésbe. Ezt a rezgést viszi át a középfül egy levegővel teli üregen keresztül egy másik hártyára, az ún. ovális ablakra, ez pedig a belső fülhöz és a receptorokhoz vezet. Mindebben a hallócsontocskák játsszák a továbbító szerepét: ahogyan a dobhártya rezeg, rezgésbe hozza az első csontot, az a másodikat, ami a harmadikat, míg végül az egész ovális ablak rezgésbe jön – ez az egész mechanikai mozgás pedig nem csupán továbbítja a hangot, de fel is erősíti. Most pedig nézzük a transzdukciós rendszert, mely a belső fül egyik részében, a csigában helyezkedik el, amely a hang receptorait tartalmazza. Maga a csiga egy feltekert cső alakú csont, melyet hártyák osztanak hosszában folyadékkal telt rekeszekre. Ezek egyike, az alaphártya tartja a hallóreceptorokat, melyeket szőrsejtnek neveznek szőrszerű, a folyadékba lógó részük után. Amikor az ovális ablakra nyomás nehezedik, akkor nyomásváltozás alakul ki a csiga folyadékjában is, ez megrezegteti az alaphártyát, elhajlanak a szőrsejtek – mindennek eredményeként pedig elektromos impulzus jön létre, mely maga a hanghullám módosult formában.

A hallásról link

A hallás folyamatáról link