Lokalizáció
Az észlelés, percepció, az érzékletek által felfogott fizikai ingertől az egyénben kialakuló élményig tartó folyamat. Több alfolyamatból épül fel, melyek kölcsönös kapcsolatban állnak egymással. A folyamat legalsó szintje az érzékszervekhez kapcsolódó érzékelés, legfelső szintje pedig az észlelet, azaz az érzékletek értelmezése. Az érzékelés tehát az ingerek érzékszervekkel való felfogása, míg az észlelés az érzékelt ingerek agyban történő feldolgozása. Az észlelőrendszernek több problémát is meg kell oldania: milyen az értelmezni kívánt tárgy, hol található, és hogyan lehet biztosítani a tárgyak külső megjelenésének állandóságát. Ezek a folyamatok az agy különböző területeihez kapcsolódnak, ezért a következő lapokon részletesen tárgyaljuk őket. A téri lokalizáció, azaz helymeghatározás a környezetben megfigyelhető tárgyak helyzetére irányuló észlelési funkció. Ahhoz, hogy a tárgyat értelmezni tudjuk, el kell különítenünk más tárgyaktól, meg kell határoznunk a tőlünk való távolság nagyságát, és fel kell ismernünk, hogy mozgásban van-e vagy mozdulatlan. A lokalizáció nemcsak a látáshoz, hanem más érzéklethez (hallás, szaglás) is kapcsolható.
Felismerés
A tárgy milyenségének meghatározását mintafelismerés, vagy felismerésnek nevezzük. Ez a folyamat leginkább a látás érzékletéhez kapcsolható, de más érzékelések is szerepet játszanak benne. A tárgyról kapott vizuális kép alapján következtetéseket vonhatunk le a tárgy járulékos tulajdonságairól. Ha egy ruhadarabot látunk, nagy valószínűséggel meg tudjuk állapítani róla, hogy textilből készült. A felismerés a tárgyak alakjára, irányára, színére, méretére és felszínére vonatkozó információkat eredményez.
Perceptuális fejlődés
Az észlelésnek vannak velünk született és vannak tanult, fejleszthető összetevői is. Ez a megállapítás a csecsemők észlelési képességeit vizsgáló kísérletek és megfigyelések eredménye. Velünk született képesség például a látás, de a beérkező ingerek részletezését és feldolgozását fokozatosan tanuljuk meg: hiszen az újszülöttek még nagyon homályosan látnak, kontrasztos látásuk csak később alakul ki. Mivel születés után a fejlődés igen látványos, nagyon fontos, hogy az emberi élet legkorábbi szakaszában – az első két évben – folyamatos és változatos legyen ingerfelvétel, ennek hiányában tartós károsodások léphetnek fel, észlelési képességeinket el is veszíthetjük, mivel az észlelésért felelős sejtek maguk is „tanulják” működésüket. A perceptuális fejlődéssel kapcsolatos további tudnivalókat külön foglalkozásban részletezzük.
Kapcsolódó információ
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
