James-Lange elmélet

Az érzelemelméletek arra a kérdésre keresik a választ, hogy hogyan keletkezik, és milyen tényezők játszanak szerepet az érzelmi élmény létrejöttében. Az érzelemelméletek közül itt most csak három elméletet mutatunk be: James-Lange , Cannon és Schachter-Singer érzelemelméletét. A James-Lange elmélet Az elméletet Willim James amerikai pszichológus és Carl Lange dán fiziológus egymástól függetlenül dolgozta ki a XIX. század végén. Már említettük, hogy az érzelmek nagyon fontos összetevője a testi reakció, mely elsősorban a vegetatív idegrendszer működéséből fakad. Az érzelmet kísérő aktiváció (arousal) hátterében is a vegetatív, elsősorban szimpatikus idegrendszeri működés áll. James és Lange elmélete szerint „a tárgy vagy esemény érzékelését követően az idegrendszeri közvetítéssel viselkedésesen és/vagy vegetatívan válaszolunk az eseményre, majd az érzelmi élmény ennek a válasznak az észlelése során alakul ki.” Az elméletből az következik, hogy a környezet a testi válaszokon keresztül, közvetett módon váltja ki az érzelmi élményt, ellentétben azzal az egyszerűnek tűnő korabeli elképzeléssel, hogy az érzelmi élményt közvetlenül az észlelt tárgy vagy esemény váltja ki. Az elmélet alapján tehát először sírunk és aztán leszünk szomorúak, először elfutunk, és utána félünk, vagy először ütünk, és utána leszünk dühösek. Ennek az elméletnek az érdeme, függetlenül attól mennyire helytálló elsősorban abban van, hogy az elmélet az érzelemmel kapcsolatos kutatások tömegét indította el. Alapgondolata azonban, hogy a különböző érzelmek más és más vegetatív mintázattal járnak együtt ma is fennálló vita tárgyát képezi az érzelmeket kutatók körében.

Cannon érzelemelmélete

A XX. század első harmadában többek között, Walter Cannon amerikai fiziológus kísérletekre támaszkodva cáfolja a James-Lange elméletet. Cannon a következő ellenérveket hozza fel az elmélettel kapcsolatban:

1. A zsigeri változások hosszú időlefutása nem magyarázza az érzelmek azonnali fellépését.

2. A művi úton előidézett zsigeri változások nem okoznak érzelmeket. Például a gyomor és egyéb zsigerek közvetlen ingerlése nem okoz változást az érzelmek kialakulásában és lefutásában.

3. A zsigerek érzéketlen képletek.

4. A különböző érzelmek esetén is azonos zsigeri változások figyelhetők meg. Például az öröm és a fájdalom esetén is hasonló belső szervi változások figyelhetők meg.

5. A zsigerek és a központi idegrendszer kapcsolatának megszüntetése nem okoz változást az érzelmi viselkedésben. Például a zsigereket és a központi idegrendszert összekötő idegek roncsolása nem okoz változást az érzelmek megjelenésében és szubjektív élményében.

Cannon az érzelmi élmény keletkezéséről úgy vélekedett, hogy annak központja ellentétben a James-Lange elmélettel nem az agykéregben, hanem a kéreg alatti területek között van, ő elsősorban a talamusz működésével hozza kapcsolatba. Másik fontos feltételezése, hogy az érzelmi élmény a testi változásokkal közel azonos időben jelenik meg. Cannon szerint az érzelmi élmény csupán velejárója a testi változásoknak. Például vészhelyzet esetén a testi reakciók a menekülés vagy a harc szerepet játszanak a túlélésben, míg az érzelmi élmények csak velejárója ezeknek a válaszoknak.

Az érzelem és motiváció pszichológiájáról link

Érzelemelméletek