Faktoranalitikus megközelítés

Míg egyes pszichológusok (pl. Binet) az intelligenciát az egyén globális képességeinek tekintették, addig mások szerint az intelligenciatesztek valójában egymástól független értelmi képességeket, készségeket mérnek. Épp ezért az intelligencia vizsgálatára alkalmasabbnak tartják a faktoranalitikus megközelítést.

A faktoranalízis voltaképp egy matematikai módszer, mely megmutatja a minimális tényezőt, faktort, melynek segítségével a különböző tesztek (és általuk a különböző képességek) közti kapcsolatokat feltárhatjuk.

Charles Spearman (1904) volt az a pszichológus, aki létrehozta a faktoranalízis módszerét. A kutatók többségének véleménye szerint létezik az intelligenciának egy többé-kevésbé egységes háttértényezője. Ezt nevezte Spearman g-faktornak (általános tényező). A g-faktor léte melletti legfontosabb tapasztalati bizonyíték az, hogy egymástól nagyon különböző feladatokban az emberek teljesítménye összefüggést mutat. Az a személy, aki egyfajta feladatban jól teljesít, az nagyobb valószínűséggel teljesít jól más típusú feladatokban is. Ezenkívül vannak még speciális, s-faktorok is, melyek utalnak a különféle képességek erősségére. Például egy ember zenei teljesítményét az általános intelligenciája és zenei képességei együttesen adják meg.

Információfeldolgozási megközelítés

Az intelligenciakutatás információfeldolgozási megközelítése azt jelenti, hogy a kutatások során megfigyelik az egyes intellektuális tevékenységekhez milyen értelmi műveletek szükségesek. Tehát ez a módszer az intelligencia mérésekor az értelmi folyamatokat, és azok hatékonyságát vizsgálja. Az egyéni eltérések oka, hogy ugyanazon feladatoknál az emberek különböző kognitív folyamatokat használnak, és azok pontossága, gyorsasága is személyenként változó.

Tehát ez az elmélet az intellektuális viselkedés közbeni gondolkodási folyamatokat, azok sebességét, pontosságát próbálta vizsgálni.

A. Sternberg szerint az intelligencia négy összetevője a következő: metaösszetevők (a probléma megoldásához szükséges előzetes tervekhez és döntésekhez használt folyamatok),

teljesítmény-összetevők (a kiválasztott terveket és döntéseket végrehajtó folyamatok),

tanulási összetevők (az új információ megtanulásában résztvevő folyamatok),

átviteli összetevők (a megtanult információ átvitele egyik helyzetből a másikba).

Intelligencia elemei

Az intelligencia fogalma nagyon összetett és számtalan módon értelmezhető. Általában az ismeretek birtoklását, a készségek gyakorlati szintű alkalmazását, az alkalmazkodóképességet értik alatta. Nem csupán egyféle intelligencia lehetséges, hiszen létezik például a matematikai, zenei, stb. intelligencia is.

Az intelligencia általános értelemben az absztrakt gondolkodás, a következtetés, a problémamegoldás és a változó környezethez való alkalmazkodás képességét jelenti.

Az általános intelligenciát mérő tesztek eredményei azt mutatják meg, hogy az adott személy mennyire képes gondolkodása révén az új követelmények teljesítésére, az új feladatokhoz való alkalmazkodásra, célszerű cselekedetre és a hatékony alkalmazkodásra. Azaz a tapasztalataiból mennyire képes tanulni, és azok tanulságait később alkalmazni. Fontos eleme lehet az intelligenciának az a képesség, ahogy az ember önmagát motiválja, hogy minél eredményesebben hajtsa végre a rá váró feladatokat Az intelligenciatesztek csupán az emberekben meglévő lehetőségeket mérhetik. Ma a két legfontosabb elméleti kérdés az intelligenciával kapcsolatban, hogy mennyire egységes és milyen mértékben öröklött, illetve a környezet által meghatározott-e.

Az intelligenciáról link