Szelektív hallás
Különféle hangingerekre fejünk mozgatásával jobban tudunk reagálni. Önkéntelen módon a hangforrás irányába fordulunk, az érzékelés tökéletesítése érdekében. Az, hogy ez nem mindig elégséges az úgynevezett koktélparti-jelenség támasztja alá. Ha nagy tömegben tartózkodunk, ahol mindenki beszél, nem elég a hangforrásirányában fordulni, ahhoz, hogy megállapítsuk ki is beszél, figyelni kell a beszélő szájmozgására, hangszínére és a hang irányára. Ilyen helyzetben ezeket összekapcsoljuk, és így értelmezzük a hangingert, a zavaró hatásokat pedig kiküszöböljük. Kimutatták, hogy tömeges helyzetben a nem figyelt hangingerekből, szinte semmire nem emlékezünk. Egyes felfogások szerint ez azért van, mert a nem figyelt ingereket az észlelés kiszűri, és nem értelmezi. Ezt a megállapítás azonban cáfolja az a tény, hogy saját nevünket bármilyen halkan mondják is egy szöveg folyamán, akkor is felismerjük, ha nem figyelünk oda. Ez a jelenség bizonyítja tehát azt, hogy a nem figyelt hangingereket nem szűrjük ki, hanem feldolgozzuk, csak a feldolgozás nem tudatos módon megy végbe.
Szelektív látás
Az észlelés során érzékszerveinket rengeteg inger bombázza, ezek együttes feldolgozása az agy számára lehetetlen feladat, ezért e bejövő ingerek közül válogatunk, szelektálunk. A szelektív figyelem leginkább a látás és a hallás érzékleteit érinti. A látás folyamán az észlelést megkönnyíthetjük, ha receptorainkat fizikailag a tárgy felé irányítjuk, azaz odanézünk. A szemek mozgatásával a megfigyelt kép a retina legérzékenyebb pontjára vetül. A tárgy érzékelése nem a tárgyról teles egészében a retinára vetülő kép alapján történik, hanem a szem fixációk sorozatával letapogatja a nézett tárgyat. Vannak azonban olyan tárgyak, amelyeknek különböző részeire vetett pillantások (a letapogatás) során nem alkotnak egységes képet. Ezek az úgynevezett lehetetlen ábrák bizonyítják, hogy látásunk szelektív módon működik. Részleteiben ugyanis felismerjük a lehetetlenséget, összességében azonban nem. A részletek, illetve vonások egyesítéséhez figyelem szükséges, ezt támasztják alá azok a kíséreltek is, melyek során a vizsgált egyének a szemük előtt gyorsan elhúzott képről tárgyakat, színeket meg tudtak említeni, de ezeket összekapcsolni nem tudták. Ha huzamosabb ideig lehetőség van egy kép megtekintésére, a vonások egyesítése – ideális esetben – működik, hiszen azok felismerésére van elég idő, tudunk rájuk figyelni.
Kapcsolódó információ
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
