Evans

Az álom olyan tudatmódosulás, amelyben az alvás során emlékezeti képek és a képzeleti képek időlegesen összekeverednek a külső valósággal. A kutatók számára még mindig nem teljesen átlátható folyamatról van szó; nem tudják teljes biztonsággal megválaszolni, hogy miért álmodunk, s miért éppen azt álmodjuk, amit. Néhány kérdés azonban nem rejtély tovább a tudomány számára. A következőkben két elméletet ismertetünk: Evans 1984-ben kidolgozott elmélete a jelenséget kognitív szempontból közelíti meg. Evans elmélete az alvást, különösen a REM-alvást olyan szakasznak tekinti, amikor az agy megszakít minden kapcsolatot a külvilággal, és ebben a „bezárkózott” (off-line) időben lát neki a nap folyamán beérkezett információmennyiség feldolgozásának: szűri őket, valamint beépíti őket a már meglevő emlékek közé. A REM-alvás alatti feldolgozás egésze nem tudatos. Álmodás alatt azonban az agy néha „bekapcsol” (on-line), és a tudatos elme betekintést nyer az éppen futó programok egy kicsiny részébe. Amikor ez történik, az agy az így kapott információt éppen úgy próbálja értelmezni, mint a külvilágból kapott ingereket, ami az álomra jellemző „mintha” élményhez vezet. Evans szerint tehát az álom nem más, mint a REM-alvás alatt rendszerezett hatalmas mennyiségű információ kis töredéke, a tudat egy futó pillantása, amelyre emlékezhetünk, amikor felébredünk. Evans úgy képzeli, hogy az álmok arra is jók, hogy a REM-alvás alatti folyamatokra következtessünk belőlük, de ez a következtetés rendkívül kicsi mintán alapszik.

Crick

Crick és Mitchison elméletüket arra alapozzák, hogy az agykéreg – az agy többi részétől eltérően – gazdagon összekapcsolt idegi hálózatokból áll, ahol minden sejt képes arra, hogy ingerelje a többi sejtet. Elképzelésük lényege, hogy az emlékek ilyen hálózatokban vannak lekódolva, ahol minden idegsejt és annak minden szinapszisa az emlékanyag más mozzanatát képviseli. Ezek a hálózatok voltaképpen olyanok, mint a pókháló: ha a háló egy pontját érintjük – mondjuk egy dal néhány hangját halljuk –, a pulzus végigfut az egész hálón, és a dal többi része is felidéződik. Egy gond van csupán ezzel a hálórendszerrel, méghozzá az, hogy kapacitása véges: ha túl sok információval kell dolgoznia, akkor nem működik kielégítően. Ahhoz, hogy ezt a gondot áthidalja, és az információk ezen mennyiségét fel tudja dolgozni, az agynak olyan mechanizmusra van szüksége, amely zavarszűrésre és a hálózat „hangolására” képes.

Ilyen zavarszűrő mechanizmus akkor működik a legjobban, amikor a rendszer lekapcsolódik a külső bemenetekről, és mód nyílik a hálózat random működtetésére a téves kapcsolatok kiiktatása érdekében. Crick és Mitchison szerint ez a mechanizmus a REM-alvás: az álmok hallucinációs jellege semmi egyéb, mint a hálózat napi tisztításához szükséges random sejttüzelés. Fentebb már láttuk, az agy a REM-alvás során meglehetősen aktív, bőségesen el van látva az agytörzsből származó és a kéreg felé haladó idegi impulzusokkal. Crick elmélete szerint ezek a jelek törlik az előző nap folyamán kialakul téves emlékezeti asszociációkat.

Mikor a hálózat megtisztult, felébredünk, és újra képesek vagyunk új élmények befogadására. Crick és Mitchison kétli, hogy jó ötlet lenne azzal próbálkozni, hogy emlékezzünk álmainkra – azaz fenntartásaik vannak a pszichoanalízissel kapcsolatban. Ez a fajta emlékezés éppen akadályozza az agy tisztító munkáját, és megakadályozza, hogy elfelejtsük azokat a gondolkodási mintákat, melyekre voltaképpen már nincs semmi szükség. Ezeket az agy megpróbálja áthangolni, vagyis megőrzésük éppen a rendszer ökonómiáját sérti. A két elméletnek van néhány közös vonása, de jelentős eltérések is vannak közöttük.

Evans úgy tekinti a REM-alvást, mint azt az időt, amikor az agy a felfrissítés révén újraszervezi az emlékanyagot, s nem csupán törli az információt. Crick és Mitchison viszont úgy látja, hogy a REM-alvás során törlődik minden téves és felesleges információ a memóriából. Evans felfogása szerint a tudatos álmok betekintést engednek a REM-alvás során lejátszódó gazdag újraszervezési folyamatokba, míg Crick és Mitchison azt állítja, hogy az álom nem más, mint random zaj, amelynek nincs valódi tartalma. De mindkét elmélet azt feltételezi, hogy a REM-alvás döntő szerepet játszik az emlékezeti folyamatokban és az agy napról napra történő felkészítésében az új információk fogadására. Egyik elmélet sem állítja az álmoknak azt a gazdag szimbolizmusát és rejtett tartalmát, amely Freud pszichoanalitikus megközelítését jellemzi.

Álmaink megközelítésről link

Crick és Mitchison elméletéről link