Jutalom

A tanulás a pszichológia kiemelt és legrégebbi kutatási területei közé tartozik. A korai tanulással kapcsolatos kísérleteket állatokkal végezték és ebből próbáltak az emberi tanulásra következtetni. Bizonyos esetekben az állatkísérletek során kapott eredmények valóban jól alkalmazhatóak az emberi tanulásra.

A környezetünkhöz való rugalmas alkalmazkodás feltétele a tanulás. A tanulás során sajátítjuk el azokat az ismereteket és teszünk szert olyan tapasztalatokra, melyek viselkedésünkben viszonylag állandó változást idéz elő. Megtanuljuk az illemszabályokat, bekötni a cipőfűzőnket, a történelmi ismereteket, a szobatisztaságot és hosszú oldalakon keresztül folytathatnánk a felsorolást arról, hogy mi mindent sajátítunk el tanulás révén életünk során. A tanulás alatt a mindennapi életben elsősorban az ismeretek elsajátítását és a tudás megszerzését értjük. A tanulásban kiemelt szerep jut a motivációnak valamint az ösztönzésnek. Az egyik legelemibb ösztönzési mód a jutalmazás, melyet egyaránt alkalmazhatunk az állati tanulás kísérleteiben és az iskolai oktatásban. A jutalom szerepe, hogy egy külső hatás segítségével érdekeltté tegye az egyént a tanulási feladat megoldásában. A jutalom használata elengedhetetlen ugyan az oktatás során, alkalmazásával azonban óvatosan kell bánni, hiszen a tanulási folyamat célja nem a jutalom, hanem az adott tananyag elsajátítása, ezért helytelen, ha célként csak a jutalom lebeg a tanuló szeme előtt.

Ösztönzés

A jutalmazás, a pozitív megerősítés a tanulási folyamat ösztönzésének egyik legegyszerűbb formája. Mint említettük alkalmazása nem minden esetben egyformán kívánatos. A tanulás azonban ösztönözhető negatív megerősítéssel is, azaz valamely tevékenység, magatartás nemkívánatos voltát jelezheti az általa kiváltott kellemetlen élmény, büntetés, vagy a pozitív megerősítés hiánya is. Míg az állati tanulás hatékonyságát leginkább az egysíkú, mindig ismétlődő jutalmazás segítheti leginkább elő, az emberi tanulásnál, az oktatásban a különböző ösztönzési formák változatos felhasználása érheti el leghatékonyabban eredményét.

Imprinting

Nem minden magatartásformát előz meg tanulás, bár a visszajelzésnek, a megerősítésnek mindig fontos szerep jut. Ennek a jelenségnek bizonyítéka az úgynevezett imprinting. Az imprinting (korai bevésődés) olyan öröklött magatartási forma, amely leginkább a szárnyasoknál figyelhető meg. Lényege, hogy a tojásból kikelő szárnyasok (pl. kislibák), az először megpillantott mozgó tárgyat vagy személyt fogják követni, vele fognak nagyon erős, egész életre szóló kötődést kialakítani. Az imprinting csak egy meghatározott ideig váltható ki, vagyis van egy szenzitív időszak amikor ez a magatartásforma kiépíthető. Szárnyasok esetén a szenzitív időszak a kikelés utáni első 48 órára tehető. Magát a jelenséget a Nobel-díjas etológus, Konrad Lorenz vizsgálta és írta le. Feltételezik, hogy az imprinting emlősöknél is megjelenik, de itt a szenzitív periódus több hétre tehető. Az, hogy az ember esetében beszélhetünk-e imprintingről, még erősen vitatott kérdés. Vannak feltételezések arra vonatkozóan, hogy a korai anya-gyerek kötődés kialakulásban is az imprintinghez hasonló folyamat játszhat szerepet, de természetesen jellegét tekintve ez lényegesen eltér a szárnyasoknál megfigyelhető imprintingtől.

Az imprinting fogalmáról link