Külső stresszkezelés
A stresszkeltő helyzet kontrollálásában és megoldásában a belső reakciók mellett pozitív és negatív szerepet egyaránt játszhat a környezettől érkező külső válasz. Ha érzelmileg támogatnak, és törődnek velünk, mikor nehéz helyzetben vagyunk, akkor elviselhetőbbé válik a stressz, hiszen mindez azt sugallja, hogy bíznak bennünk, kompetensnek tartanak - erősítik tehát önértékelésünket, támaszt nyújtanak és hozzájárulnak énképünk stabilitásához. Számos vizsgálat azt mutatja, hogy azok az emberek, akik kiterjedt ismeretségi körrel rendelkeznek, szociálisan aktívak, könnyebben viselik el a stresszes helyzeteket, egészségesebbek és tovább élnek. A barátok és a család tehát óvó faktort jelent a testi-lelki betegségekkel szemben. Könnyebb tovább megküzdeni a stressz-szel, ha nem egyedül ér minket. Az egyéni szorongások és konfliktusok elfelejtődhetnek, ha az emberek együttműködnek egy közös ellenséggel szemben vagy egy közös cél érdekében. Ha például egy cég egy nagyon sürgős megrendelést kap, ami megfeszített munkát igényel, akkor a munkatársak összefogása a közös cél érdekében csökkenti a veszélyeztetettség érzését, és inkább fogják fel kihívásként a váratlan helyzetet. Az is előfordulhat ugyanakkor, hogy a környezet inkább erősíti a stresszt. Ha megkérdőjelezik inkompetenciánkat („biztos, hogy te ezt meg tudod csinálni?”), ha túlzott elvárásokat fogalmaznak meg velünk szemben, vagy a sikertelenségnek a lehetőségét is kizárják, mert ez a megbecsülés elvesztéseként jelenhet meg. Az is megesik, hogy a nehézségekkel küzdő ember új követelményeket és terheket kap környezetétől támogatás helyett. Ha például a férj elveszíti a munkahelyét, és a felesége őt okolja azért, hogy nem tett meg mindent az állás megtartása érdekében. A stressz kezelésére azonban kifejlesztettek különböző terápiákat is, melyek enyhíthetik a reakciókat. Az A típusú személyiséggel gyakoroltatják például a türelem erényét, lassabb evésre biztatják őket, kapcsolatok teremtésére, valamint átgondoltabb életvezetésre, melyben kisebb a szerepe a teljesítménynek és sikernek, valamint az ezzel járó stressznek. A kognitív eljárás abban próbál meg segíteni az embereknek, hogy azonosítsák az olyanfajta stresszkeltő helyzeteket, amelyek fiziológiai tüneteiket okozzák, és hogy megváltoztassák azokat a módszereket, amelyekkel megküzdenek ezekkel a helyzetekkel. A következő lépés, hogy megpróbálják azonosítani azokat az elvárásokat és hiedelmeket, amelyek megmagyarázhatják a stresszre adott reakciót. A biofeedback során a páciensek részletesen megismerkednek saját testi reakcióikkal, és megtanulják, hogyan befolyásolhatják őket. A relaxációs tréning pedig az ellazulásban segít: a páciens képes lesz kontroll gyakorolni izomműködése fölött.
Belső stresszkezelés
Alapvetően három elméletet fejtettek ki arra vonatkozóan, hogy miért tartanak az emberek stresszkeltőnek bizonyos eseményeket: a pszichoanalitikus-, a viselkedéses- (behaviorista) és a személyiségelméletek. - A pszichoanalitikusok szerint van objektív szorongás, mely ésszerűreakció veszedelmes helyzetre és van neurotikus szorongás, melyre már jóval nehezebb racionális magyarázatot adni. Freud úgy vélte, hogy ennek kiváltója az id (magyar fordítása: ősvalami, s olyan instanciát jelöl, ami tudattalan impulzusainkat, szexuális és agresszív vágyainkat tartalmazza) követelései és az ego és szuperego közti konfliktus, ami bármilyen, látszólag jelentéktelen, hétköznapi konfliktust is jelentősen felnagyíthat. A pszichoanalitikus elmélet szerint mindannyiunknak vannak tudattalan konfliktusaink, egyes személyeknél azonban ezek sokkal súlyosabbak és gyakoribbak, s ezek az életet gyakran mint állandó stresszt élik meg. - A behaviorista elmélet szerint a stresszreakciók és a fóbiák egy része a klasszikus kondicionálás eredménye: azért reagálunk félelemmel és szorongással, mert a múltban bizonyos helyzetek sérülést és stresszt okoztak bennünk. Ha egy vizsgán egy tanár megalázóan bánt a diákkal, akkor az talán mindig szorongva fog belépni a vizsgaszobába, akkor is, ha megfelelően felkészült. Ezeket a félelmeket nagyon nehéz kioltani, akkor is, ha a körülmények alapvetően megváltoztak. - A személyiségelméletek a személyiség típusa és a stresszreakció közti összefüggés feltárásán fáradoztak: ki, milyen oki magyarázatot tulajdonít fontos eseményeknek. Alapvetően tehetetlenséghez vezet, ha valaki a negatív eseményeket belső okokhoz rendeli hozzá („ezt csak magamnak köszönhetem”, „az én hibám”), vagy úgy gondolja, hogy ezek az élet minden területére kihatnak („ez mindet a feje tetejére állít az életemben”), vagy ha a stresszhelyzetet stabilnak érzékeli („ez sosem fog változni”). Mindezen negatív attribúciók könnyen vezethetnek a motiváció és az önbizalom elvesztéséhez, így pedig a stressz-szel szembeni tehetetlenséghez: ez a pesszimista attribúciós stílus, ami a testi betegségekkel is kapcsolatban van. Az optimista attribúciós stílus azonban bizakodóbb, és stresszhelyzetben is jobban odafigyel az egészséges életmódfenntartására, mint a pesszimista. Azok a személyek, akik a stresszes helyzeteket kihívásként tekintik, kontrollt képesek gyakorolni rajtuk, valamint van valamifajta elkötelezettségük, könnyebben birkóznak meg ezen helyzetekkel és ritkábban betegednek bele. A testi-lelki egészség korrelációban áll az események befolyásolására irányuló kompetencia érzésével, a pozitív attitűddel és a pozitív, aktív viszonyulással. Ha valaki a változást az élet velejárójának tekinti és előrejutási, fejlődési alkalomnak, akkor kisebb károsodás éri, vagy akár még jól is jöhet ki az előszörre negatívnak érzékelt helyzetből. Van azonban egy viselkedési minta, az A típusú személyiség, aki különösen hajlamos szívinkfartusra. Ezek az emberek legtöbbször ellenséges, türelmetlen, agresszív emberek, akik nagyon sok energiát fektetnek munkájukba. Teljesítmény- és sikerorientáltak, képtelen lazítani, türelmetlenek és dühösek lesznek, ha várakozniuk kell, vagy ha általuk inkompetensnek tartott emberekkel találkoznak. Önbizalmuk nagynak tűnik, ám pusztán belső kételyeiket akarják ellensúlyozni agresszivitásukkal, mert mindeközben állandó bizonyítási- és teljesítési kényszer gyötri őket. Későbbi vizsgálatok arra mutattak rá, hogy az A típusú személyiség leginkább romboló faktora az ellenségesség. Ezen személyiség sokkal nagyobb hajlamot mutat a szívkoszorúérrel kapcsolatot megbetegedésekre, mint a türelmesebb s kevésbé ellenséges és agresszív emberek.
Kapcsolódó információ
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
