Forma
A formaészlelés vizsgálatait az látásélesség vizsgálatával kezdték. Így választ kaptak a csecsemők látásának élességére: a csecsemőknek különböző sűrűségű vonalakkal ellátott ábrákat mutattak, egy bizonyos sűrűség elérésekor a csecsemő már nem adott különböző választ, így megállapítható volt, hogy azt a vonalsűrűséget már nem észleli. Mivel a csecsemők a sima felületekkel szemben a mintákat kedvelik, egészen addig érdekesnek találták az ábrát, amíg azt mintának érzékelték. Hasonló módszerrel vizsgálták a csecsemők kontrasztérzékenységét is: itt azonban nemcsak a vonalak egymástól való távolságával, hanem a vonalak színével is kísérleteztek. A vizsgálatok azt mutatták, az újszülöttek még nagyon homályosan látnak, egy hónapos korukban még csak foltokat látnak, édesanyjuk arckifejezéseit sem érzékelik, három hónapos korukban már bizonyos részleteket is észlelnek, így egyes arckifejezéseket is, de kontrasztos látásuk csak később alakul ki. Érdekes megfigyelés volt, hogy a különböző formákra különbözőképp reagálnak a csecsemők, így mindegyiknek saját ízlése van. Már egy néhány napos újszülött is érzékeli a formákat, síkidomok esetében figyelmét a sarkokra és az ábra szélére, éleire irányítja, de a csecsemők között nincs egyöntetűen kedvelt forma. Míg egyes vizsgált csecsemők a kerekded formákra, mások a szögletesekre mosolyogtak.
Konstanciák
A mélységészlelésnek két formája van: a monokuláris, egy szemmel észlelhető, és a binokuláris, azaz a két szemmel észlelhető. Ez abból adódik, hogy a távolságot a két szemünk által közvetített kép eltéréséből tudjuk megbecsülni. A binokuláris mélységészlelési vizsgálatok során megállapították, hogy a három hónapnál fiatalabb csecsemők egyáltalán nem észlelik a mélységet, a három hónapnál idősebbek viszont már igen. A monokuláris mélységészlelési vizsgálatok során a csecsemők egyik szemét letakarták, így a távolságot csak a megegyező külsejű dolgok méretéből tudták megbecsülni: a nagyobban mindig közelebbinek, a kisebbet mindig távolabbinak látták. A bizonyítás során elvégezték az úgynevezett „vizuális szakadék” kísérletet. Ennek során a már mászni tudó csecsemőket egy üveglepra helyezték, mely alá egyforma – sakktábla – mintázatú lapokat helyeztek, kétoldalt különböző mélységben. A csecsemő édesanyja előbb egyik, majd a másik irányból hívta gyermekét. Azt tapasztalták, hogy a csecsemő nyugodtan elindult anyja felé, ha nem látott maga előtt nagyobb mélységet, míg megállt, ha anyja a mélység túloldaláról hívta őt. Ez a kísérlet bizonyította, hogy a helyváltoztatásra képes csecsemők már észlelik a mélységet.
Mélység
A mélységészlelésnek két formája van: a monokuláris, egy szemmel észlelhető, és a binokuláris, azaz a két szemmel észlelhető. Ez abból adódik, hogy a távolságot a két szemünk által közvetített kép eltéréséből tudjuk megbecsülni. A binokuláris mélységészlelési vizsgálatok során megállapították, hogy a három hónapnál fiatalabb csecsemők egyáltalán nem észlelik a mélységet, a három hónapnál idősebbek viszont már igen. A monokuláris mélységészlelési vizsgálatok során a csecsemők egyik szemét letakarták, így a távolságot csak a megegyező külsejű dolgok méretéből tudták megbecsülni: a nagyobban mindig közelebbinek, a kisebbet mindig távolabbinak látták. A bizonyítás során elvégezték az úgynevezett „vizuális szakadék” kísérletet. Ennek során a már mászni tudó csecsemőket egy üveglepra helyezték, mely alá egyforma – sakktábla – mintázatú lapokat helyeztek, kétoldalt különböző mélységben. A csecsemő édesanyja előbb egyik, majd a másik irányból hívta gyermekét. Azt tapasztalták, hogy a csecsemő nyugodtan elindult anyja felé, ha nem látott maga előtt nagyobb mélységet, míg megállt, ha anyja a mélység túloldaláról hívta őt. Ez a kísérlet bizonyította, hogy a helyváltoztatásra képes csecsemők már észlelik a mélységet.
Vizsgálat
A percepcióval kapcsolatban már régen felvetődött annak kérdése, hogy vajon egy velünk született, vagy egy tanult képességünkről van szó. Régebben mindegyik véleménynek számos híve volt, a mai kutatások eredményei alapján azt jelenthetjük ki, mindkét vélemény igaz, és egyik sem. Tehát az észlelésnek vannak velünk született és vannak tanult, fejleszthető összetevői is. E kérdés eldöntésére elsőként a csecsemővizsgálatok nyújtottak lehetőséget, melyek feltérképezték, milyen képességekkel rendelkeznek a csecsemők. A vizsgálatok elvégzésére nem kizárólag újszülötteket vettek be a kísérletbe, hogy fény derüljön olyan velünk született képességekre is, melyek más képességek fejletlensége, vagy a rendszeres megerősítés szükségessége miatt az újszülöttek esetében nem mérhetők. A csecsemővizsgálatok során azt kutatták, hogyan, milyen mértékben észlelik a csecsemők a formákat, a mélységet, a tárgyak helyzetét, hogyan ismerik fel a tárgyakat, és mennyire érzékelik azok állandóságát (konstancia). Kétféle kísérlettípust alkalmaztak ezekben a vizsgálatokban, az egyikben egyszerűen tárgyakat mutattak a csecsemőknek, és szemmozgásuk figyelésből vontak le következtetéseket, a másikban pedig a látókéreg fölé helyezett érzékelőkkel mérték az ingerek által kiváltott elektromos választ. A vizsgálatok során kétféle tárgyat láttak a csecsemők, ha az egyiket tovább nézték, arra következtettek a kutatók, a csecsemő felismeri a tárgyat.
Kapcsolódó információ
Kapcsolódó képek
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
