Homeosztázis
Tehát, mint azt az előzőekben is láttuk, az alapvető motívumok működtetésében szervezetünk fiziológiai működése jelentős szerepet játszik. Az agyalapi mirigy (hipofízis) termel olyan hormonokat, amelyek a szervezet fejlődésében és az azzal járó anyagcsere-szabályozásban vesznek részt. Ha a szervezetben valamiből kevés jut a véráramba, megindul annak termelése. Ezt nevezzük negatív feedback-nek. A hipofízis működése függ az agytól. A hipotalamusz több idegsejt-csoportot tartalmaz, melyek részt vesznek a szervezet fenntartásában. A hipotalamuszon kívül a limbikus rendszer is nagymértékben hozzájárul a hipofízis ideális működéséhez. A homeosztázis tehát a szervezet fennmaradásához szükséges motívumok egyensúlyban tartásának fiziológiai folyamata.
Túlélési motívumok
Motivációnak nevezzük tetteink, cselekedeteink azon késztetéseit indítékait, melyek valamilyen szükséglet kielégítésére irányulnak. Ha valamilyen célt kívánunk ezekkel a késztetésekkel elérni, viselkedésünk célirányos, azaz motivált. Megkülönböztetünk biológiai eredetű motívumokat és cselekvésre késztető motívumokat. Az emberi viselkedés alapvető motívumai közé tartoznak a túlélési motívumok, melyek a belső környezet, azaz a szervezet állandóságának fenntartására irányulnak. Tehát a túlélési motívumok testünk, szervezetünk életben maradását segítik elő. A hőmérséklet szabályozás a szervezet egyik alapvető feladata, hiszen 45 Celsius fokos testhőmérséklet felett a legtöbb sejtfehérje nem működik, nulla Celsius fok alatt a sejtek víztartalma bekristályosodik, ami a sejt pusztulásához vezet. A vér hőmérsékletét tehát szabályozni kell. Az emberi test hőmérséklet-érzékelői a száj, a bőr, a gerincvelő és az agy hipotalamuszának elülső területén található hőmérsékleti zóna. Ez utóbbi testünk „termosztátjaként” működik, és sérülése súlyos problémákat eredményez a hőmérséklet-szabályozás folyamatában. Meleg testhőmérséklet esetén a bőr alatt az erek kitágulnak, így a felesleges hő nagyobb felületen, gyorsabban távozhat. A hőleadás másik formája az izzadás, ami különféle mirigyek feladata. Bizonyos állatoknál (kutya) ezek a mirigyek a nyelven találhatók. Alacsony testhőmérséklet esetén a bőr alatti erek összehúzódnak, hogy a létfontosságú szervek közelébe több vér jusson. Ennek vizuális megnyilvánulása a libabőr. Ezeken a fiziológiai reakciókon kívül hőmérsékletünket viselkedéssel is szabályozhatjuk: hideg idő esetén meleg ruhát, kánikulában könnyed öltözéket viselünk. A következő alapvető túlélési motívum a szervezet folyadékháztartásának egyensúlyára való törekvés. Az egyensúly felborulásának legjellemzőbb megnyilvánulása a szomjúság. Az emberi test súlyának fele víz, amely a szövetek és a vér egyik legfontosabb alkotóeleme. A víz táplálékot, oxigént és felesleges anyagok szállítását végzi a vérben. Mivel folyamatosan veszítünk testünk víztartalmából, ezért pótolni kell. Hogy miért iszunk, arra az intracelluláris (sejtek belsejében) és extracelluláris (sejteken kívül) folyadék szabályozása ad választ. A sejtben lévő folyadék Nátrium (só) hatására ozmózis során távozik a sejtből. Ezt az agyban lévő ozmoreceptorok jelzik az agyalapi mirigyeknek, ahol ADH (anti-diuretikus hormon) szabadul fel. A hormonok hatására a vese vizet bocsát ki a véráramba. A szervezet tehát ekképp pótolja a belőle távozó vízmennyiséget. Ez a folyamat véges, azaz a vese nem képes az összes elvesztett folyadékot pótolni, ezért viselkedéses módon is ki kell igazítani folyadékháztartásunkat. A fent említett nátrium-koncentráció növekedés miatt érezzük azt sós ételek evésekor, hogy szomjasak vagyunk. A szomjúságérzet azonban a vér térfogatának csökkenése esetén is megjelenik még akkor is, ha sókoncentrációja nem változik. Ezért van az, hogy nagy vérveszteség esetén az ember szomjas. A harmadik életben maradáshoz szükséges motívum az táplálkozás. Ez a mechanizmus egyénfüggő, hiszen bár velünk született motívum, de tanult viselkedésformák is befolyásolják az éhség csillapítását. Az éhségközpont a hipotalamusz oldalsó (laterális) oldalán található, melynek sérülése akár az éhenhalást is maga után vonhatja, ugyanis az ilyen sérülésben szenvedő ember nem érez éhséget. A hipotalamusz középső (ventro-mediális) részén a jóllakottsági központ található, melynek sérülése kóros evéshez, elhízáshoz, étkezési zavarokhoz vezethet. Kísérletek bizonyítják, hogy jóllakottsági központ nemcsak az agyban, hanem a garatban és a gyomorban is található: megfelelő mennyiségű táplálékkal ellátott állat nyelőcsövét egy kísérlet során kivezették a testen kívülre. A táplálék így nem a gyomorba, hanem a szabadba távozott, de az elegendő mennyiségű táplálék lenyelése után az állat nem evett többet. A hipotalamuszból közvetett úton a májhoz jutnak az éhségingerületek, mely érzékeli és szabályozza a táplálékfelvételt. A szabályozás során a vér cukor-, zsír- és fehérjeszintjét optimális szintre hozza. Ha a máj jól működik, kevés a valószínűsége a fiziológiai eredetű elhízásnak. Napjainkban minden negyedik ember túlsúlyos, és sajnos ez nem fizikai, hanem pszichés problémákra vezethető vissza. Az elhízás egyik legritkább oka az anyagcserezavar, illetve zsírsejtek öröklött száma, ami életünk folyamán nem változik. A kövérség oka leginkább a kalória-felvétel és –felhasználás arányában keresendő. Ha huzamosabb ideig az ember nem eszik, az újbóli táplálékfelvétel során a szükségesnél jóval nagyobb mennyiséget fogyaszt el, melynek következménye, hogy magasabbra áll be az optimális testsúly. Ezért kerülendőek és sikertelenek azok a fogyókúrás kísérletek, melyek folyamán az evést teljes mértékben negligáljuk. A fogyást inkább tudatos önmérséklettel érhetjük el.
Kapcsolódó információ
Kapcsolódó animáció:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
