Aktiváció
A tanulás a pszichológia kiemelt és legrégebbi kutatási területei közé tartozik. A korai tanulással kapcsolatos kísérleteket állatokkal végezték és ebből próbáltak az emberi tanulásra következtetni. Bizonyos esetekben az állatkísérletek során kapott eredmények valóban jól alkalmazhatóak az emberi tanulásra. A környezetünkhöz való rugalmas alkalmazkodás feltétele a tanulás. A tanulás során sajátítjuk el azokat az ismereteket és teszünk szert olyan tapasztalatokra, melyek viselkedésünkben viszonylag állandó változást idéz elő. Megtanuljuk az illemszabályokat, bekötni a cipőfűzőnket, a történelmi ismereteket, a szobatisztaságot és hosszú oldalakon keresztül folytathatnánk a felsorolást arról, hogy mi mindent sajátítunk el tanulás révén életünk során.A tanulás alatt a mindennapi életben elsősorban az ismeretek elsajátítását és a tudás megszerzését értjük. Az aktiváció az egyén (élőlény) nyílt állapotát jelöli, ebben az állapotban képes az ingerek befogadására, nyugalmi, de éber állapotban van. Ilyenkor bizonyos izgalmi állapot áll fenn.
Orientáció
Ha egy élőlényt egy új vagy szokatlan inger ér, akkor az élőlény az inger irányába fordul. Ezt a relfexfolyamatot az orientáció, ami az élőlény egyszerű reagálása a környezet változására. Jellege miatt „mi az” reflexnek is nevezik.
Habituáció
A tanulás legegyszerűbb formájának tekinthető a habituáció folyamata. Az orientáció az ingerre irányítja a figyelmet, de egy bizonyos idő elteltével azonban az inger ismerőssé válik. Az ismételt ingerekhez (melyeknek nincs komolyabb következménye) való hozzászokás következtében csökken az élőlény válaszkészsége az adott ingerre, majd figyelmen kívül hagyja azokat. A habituáció során tehát az élőlény megtanulja, hogy milyen ingerekre ne reagáljon, és hogy különbséget tegyen az új és ismerős ingerek között. Nem halljuk például a fali óra ketyegését, mert a habituáció következtében ismerőssé vált és hozzászoktunk.
Kapcsolódó animáció:
Kapcsolódó információ