A pszichológia azon ága, amely a személyek egymásra gyakorolt hatásának elemzését helyezi a figyelem középpontjába. Az ember társas társadalmi természetéből kiindulva a szociálpszichológia ezt a hatást igen széleskörűen értelmezi, számolva azzal, hogy a befolyásolás az élet csaknem minden színterén állandóan hat. Azt vizsgálja, hogy az emberek gondolkodását, viselkedését és érzéseit hogyan befolyásolja mások tényleges, elképzelt vagy mögöttes jelenléte.

Az érvényes szabályoknak, normáknak nem megfelelő

Az emberi magatartás, a társas viselkedés genetikai meghatározóival foglalkozó tudomány.

Ókori görög filozófus

Ókori görög teoretikus, filozófus, gondolkodó

A destruktív tömegjelenségek kialakulását vizsgáló pszichológus.

Henri, (1879-1962) a francia orvosi lélektan és szociológia összekapcsolója, a gyermeklélektan kutatója.

1896-1980, Jean, svájci pszichológus és ismeretelmélet-teoretikus. Főbb kutatásai a genetikus episztemológiára ill. a kognitív fejlődésre irányultak.

Kritikus ismeretelméleti és módszertani felfogás, amely az érzékszervvel felfoghatót tekinti a megismerés alapjának

Személyiségen belüli

Bizonyíték, egy tárgy ismérve.

Anamnézis és exploráció által gyűjtőtt részletes anyagmennyiség, mely egy problémához vayg megbetegedéshez vezető körülményekre és azok azok fejlődésére világít rá.

Vizsgálatiu módszer, mely a kutató közvetlen tapasztalataira épít.

A korreláció két tényező között kapcsolat mértéke, ami megmutatja, hogy az egyik tényező változásai milyen mértékben járnak együtt egy másik tényező változásával.

Koefficiens, mely két vagy több változó összefüggésének értéke, mely +1 és -1 között mozoghat.

Olyan kísérlet, melyben több független változót egyidejűleg változtatnak.

A kísérletben módszeresen variált paraméter

Különféle vizsgálatok során, a vizsgált minta részösszetevőinek a népességben megfigyelhető arányok szerinti megoszlása.

Az események vizsgálatának módszere, melynek célja, hogy a változókat úgy tartsa ellenőrzése alatt, hogy az oksági kapcsolatokat pontosabban lehessen meghatározni. Az esetek többségében a kísérleteket laboratóriumban végzik.

Paraméter, melynek a változását mérik és amelyről előzetes megállapításokat tesznek.

Térbeli vagy időbeli egymásutániságban ismétlődő struktúra

Tárgyilagosság

Olyan paraméter általános matematikai megjelelölése, amely különböző értékelkkel bírhat. Kéttípusa a függő és független változó.

A valószínűség-számítás eszközével feltárt

A kísérelti eredmények nagy számú összegzése a véletlen pontatlanságok kiküszöbölése céljából.

A kutatási eredmények értékelésekor a ferdeség arra mutat rá, hogy különböző mérési módszerekkel különböző eredményeket kapunk.

Statisztikai névérték, amely az eloszlás középponti tendenciáját tükrözi

Statisztikai felméréseknél egy méréssorozat egyes mérési eredményeinek középértéktől vagy egy egzakt értéktől való átlagos eltérése.

Statisztikai módsezr, mely összefoglalást nyújt az adatokról, mely megkönnyíti rendszerezésüket, a rájuk való emlékezést valamint felhasználásukat tudományos célokra.

Különféle vizsgálatok során, a vizsgált minta részösszetevőinek a népességben megfigyelhető arányok szerinti megoszlása.

A statisztikában a mérési skála tartalmazza az adatok összességét, melyek szakaszosan több intervallumba oszlanak.

A statisztikában a mérési skála szuakaszainak egysége.

Nagy számban előforduló egyes jelenségekből adódó tények megállapítására és csoportosítására kidolgozott módszerek összessége.

Statisztikában használt mutatószám, amely az adott eloszlás központi tendenciáját fejezi ki.

A gyakorisági eloszlás egyik, diagram formában ábrázolt alakja a statisztikában.

Egy változó csoportjainak egy adatbázison belüli gyakoriságát szemléltető statisztikai fogalom

A statisztikai módsezr tényezője, mely a pontosság lehetetlenségére utal.

A történés, létezés módja.

Tudományos statisztikai módszer a különböző eredmények összevetésére.

A gyakorisági eloszlás egyik, görbe formájában ábrázolt alakja a statisztikában.

Számtani középérték. Az összes érték összegének az értékek számával alkotott hányadosa.

Több szakmát, tudományt átfogó megközelítés

Megismerést érintő, megismerés szerinti. A kognitív elképszelés szerint a kondicionálás csak akkor jön létre, ha az élőlény úgy értelmezi, hogy a megerősítés, az ő válaszától függ.

Természeti törvény, mely szeeint csak olyan jelenségek, élőlények, tulajdonságok, stb. maradnak fenn, amelyek a túlélést szolgálják.

Az atudományterület, amely a pszichológiai folyamatok természetes kiválasztódás általi fejlődését vizsgálja.

Egy tárgy vagy jelenség anyagának, formájának ismerete, értelmi megjelenése.

Az agykéreg alatt elhelyezkedő terület, mely az új emlékek megszilárdulásában működik közre.

Az agy barázdált felszínű része, melyet a szürkeállomány, a fehérállomány burkol. Ehhez a részhez kapcsolhatók a jellemzően emberi, alkotótevékenységek

Az idegrendszer része, mely a központi idegrendszerből érkező ingerületeket utasításként a végrehajtó szervekhez irányítja.

Az agytörzs legnagyobb része, mely magába foglalja a talamuszt, a kisagyat és a nyúltvelőt.

A talamuszban található agyi rész, amely az érző ingerek átalakító, átkapcsoló, szelektáló központja.

Idegsejt, az idegrendszer működési egysége. Az állati és emberi idegrendszer működése sok millió egymással érintkező idegsejt tevékenységének eredménye.

Az idegrendszer viszonylag önállóan működő része, mely összeköttetésben áll a köztponti idegrendszerrel és együttmáködik a perifériális idegrendszerrel. Folyamatos működése szabályozza a légzést, vérkeringést és az anyagcserét. Két összetevője a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer.

A gerincesekben az agy és a gerincvelő.

A központi idegrendszer, idegsejtek bonyolult kapcsolatrendszere által alkot fontos területe.

A szinaptikus idegrendszer egysége, másnéven neuron.

A létfenntartó működéseket szabályzásáért felelős vegetatív idegrendszer központja.

A központi agy hatalmas, kettős ganglioncsoportja, ahol a nagyagyba futó összes érzőidepálya összegyűlik.

A hátsóagy egyik része, , mely a híddal és a belső fül ívjárataival együttműködve az egyensúlyérzék során megjelenő izomtevékenységek reflexközpontjaként funkcionál

Az idegsejt része, amely az idegimpulzust más neuronokhoz szállítja.

Azok az idegrostkötegek, amelyek az agyból kilépve vagy a gerincvelőt elhagyva továbbra is együtt haladnak. Az előbbieket agyidegeknek, az utóbbiakat környéki idegeknek nevezik. Az idegrostok telefonkábelhez hasonlóan csoportosan rendeződnek és külső hüvely zárja össze őket. Ezek a rostcsoportok alkotják együttesen az idegeket. A legtöbb idegben érző- és mozgatórostok egyaránt találhatók.

Belső elválasztású mirigyekkel kapcslatos

A hormonális működésben, megtermékenyülés esetén a terhesség kialakulásában és a megtermékenyített petesejt beágyazódásának elősegítésében van jelentős szerepe.

Hormonternelő szerv.

Olyan hormon, mely egy másik hormon termelődését fokozza.

A legfontosabb férfi nemi hormon, melyet a here és kisebb mértékben a mellékvese.kéreg és a petefészek is felszabadít. Elősegíti a csontnövekedést, a jellegzetesen férfias csontozat kialakulását.

Ellentétes hatású.

A perifériális idegrendszer ága, mely az agyat és a gerincvelőót az érzőreceptorokkal az izmokkal és a testfeszínnel összeköti.

A létfenntartó működéseket szabályzásáért felelős vegetatív idegrendszer központja.

A hipofízis elülső lebenye által termelt hormon.

Méhlepény

A szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer, melynek feladata a szervezet belső környezeti állandóságának a fenntartása.

Női nemi hormon

A kognitív és emocionális válaszreakció direkt közlése.

A tüszőhormon szintjke a szervezetben.

A hormonális rendszert szabályzó vegyi és idegi szervezés gyűjtőneve.

Egymással egyező, egymást kiegészítő.

Női hormon, mely a petefészek sárgatestében és a méhlepényben képződik.

Ingert észlel

A fizikai inger még éppen észlelhető változása.

A észlelési kódoláűs jellemzője, szakosodott, egy valamire jellemző.

A külső és belső környezet ingereinek (változásainak) felvételére kialakult, különleges érzősejt. Az egyes receptorok a különböző ingerekre nem egyformán érzékenyek.

Modalitásspecifikus idegek, melyek az adott érzékleti modalitás által felvett ingereket továbbítanak.

A fizikai energia elektromos jelekké alakítása a receptorsejtek által.

Az az intenzitás vagy frekvencia, ahol az inger kísérleti körülmények között hatékonnyá válik, vagy elveszti hatékonyságát.

Állandó, változatlan inger.

Pszichológiai kutatásokban azon ignerek jellemzője, melyek az esetek többségében elérik a küszöbértéket.

Izom-, ín- és ízületi érzékelés, amely a testhelyzetetek és a testrészek mozgásainak megkülönböztetését szolgálja.

A belsőfülben elhelyezkedő szerv, mely a testmozgások és a testhelyzet érzékelésének receptorait tartalmazza.

A tapintás egyik fajtája, mely a szándékos megismerést segíti.

Átalakult hámsejtek, melyek az ízlelőrendszer részei.

A fizikai energia elektromos jelekké alakítása a receptorsejtek által.

Az elmélet szerint a fájdalom érzékletéhez nemcsak a fájdalomreceptorok aktivitása szükséges, hanem a gerincvelőben található idegi kapuk funkcionálása is, melyek továbbengedik a jeleket az agy felé.

A szőrsejtek csillóinak elmozdulásakor keletkező idegi impulzus.

A nyelv ízlelőszemölcseinek falában található mintegy 2000-3000 ízérzékelő.

A tapintás egyik fajtája, mely során bőrünk felülete a tárgyak rezgését közvetlen érintéssel felfogja.

A látórendsezr része, mely a a tarkólebeny belső oldalán a nyakszirti kéregben található moduláris szerkezetű rész.

Egy tárgyat a távolság változtatása során ugyanolyan nagynak észlel az egyén,

Pszichésen átvitt mozgászavar, betegségjelenség, mint a rángás, görcs stb...

Olyan távolsági jelzőmmozzanatok, amelyek alapján a távolság két szemmel észlelhető.

Ideghártya, recehártya, a szemgolyó legbelső rétege, annak a szemfenéken elhelyezkedő, fényérzékeny része.

Helmholtz kifejezése, mellyel azt a folyamatot jelöli, melynek során az észlelő a tárgy által kiváltott érzékletekből a tárgy sajátosságainak felismeréséig eljut.

Mintázott háttér előtt létrejött, észlelt mozgás.

Az a tény, hogy egy tárgyat ugyanazon a helyen maradónak észlelünk, még ha hozzánk való térbeli viszonya meg is változik.

Az a képesség, amivel egy tárgy vagy ábra formáját állandónak érzékeljük méretétől, tónusától, színétől, elrendezésétől függetlenül.

Mozgásilluzó, különálló ingerminták a mozgásnak megfelelő, egymás utáni megjelenése esetén.

A látórendszer idegrendszeri része, mely a ganglionsejtek agyba futó axonjaiból kialakult rost, a szemből a talamusz egy speciális központjába vezet.

A látásban mookuláris és binokuláris jeolenség, melynek segítségével a távolság észlelhető.

A hangrezgés frekvenciája

Olyan halláskárosodás, melynek során a küszöbemelkedés nagyobb a magasabb mint az alacsonyabb frekvenciáknál.

Azok a hangok, melyeknél a levegő nyomása és az idő összefüggése szinuszhullám alakú függvényt alkot.

A hangerőt mérésére szolgáló skála, melyen minden 10 decibel (dB) emelkedés a hang intenzitásának 10-szeres növekedését, az észlelt hangerő kétszeres növekedését jelenti.

Halláskárosodás, melynek során a küszöbemelkedés nagyobb a magasabb mint az alacsonyabb frekvenciáknál.

A hangmagasság észlelésére vonatkozó felfogás, mely szerint a hallóideg által szállított impulzus a hangrezgésekkel egyenértékű.

Bartolomeo Eustachio által felfedezett fülkürt, mely a közpfül és az orrgaratüreg közötti járat

Duverni elmélete a hangészlelésről, melynek alapja, hogy a fül hasonlóan működik, mint egy zongora húrjait megrezegtető hangvilla: egy szerkezet rezgésbe jön, ha egy bizonyos frekvenciájú hang érkezik a fülbe.

A hangot szállító levegőrezgés.

Olyan halláskárosodás, melyben az érzékenységcsökkenés minen frekvencián egyformán jelentkezik, a középfül gyenge vezetőképessége miatt.

A két fül közötti hangészlelés különbségének jellemzője.

Olyan halláskárosodás, melyben az érzékenységcsökkenés minen frekvencián egyformán jelentkezik, a középfül gyenge vezetőképessége miatt.

Gyakoriság. Pszichológiai értelemben a testi ill. viselkedésbeli jelenség adott időegység alatti mennyisége.

A hallószervek gyűjtőneve, mely magában fogalja a fültől az agyig terjedő hallásra használt szerveket.

Minden perceptuális mechanizmus, mely a komplex ingerkörnyezet megkülönböztető jegyeit detektálja.

Az érzékelés alatt, az érzékszerveinkben található receptorok segítségével történő ingerek felvételét, és annak ingerületté, azaz elektromos impulzussá alakítását értjük.

Az a képesség, amivel egy tárgy vagy ábra formáját állandónak érzékeljük méretétől, tónusától, színétől, elrendezésétől függetlenül.

Észlelés, az érzékelés során az ingerekről kialakuló élmény.

Helyhez kötés, helymeghatározás

Egy tárgyat a távolság változtatása során ugyanolyan nagynak észlel az egyén,

Azok a jelenségek, melyek során a tárgyakat az egyén a megvilágítás, a távolság és helyzet módosult körülményei kötzött is viszonylag változatlannak látja.

Pszichésen átvitt mozgászavar, betegségjelenség, mint a rángás, görcs stb...

A látómezőben a retinára vetülő kétdimenziós képe.

A kognitív folyamatok olyan modelljei, amelyek serkentő és gátló kapcsolatokkal összekötött csomópontok hálózatán alapulnak.

Az a tény, hogy az ismert tárgyakat állandó színüeknek látjuk, a rájuk eső fénytől függetlenül.

Mozgásilluzó, különálló ingerminták a mozgásnak megfelelő, egymás utáni megjelenése esetén.

A térben és időben közel elhelyezkedő elemeket az egyén összetartozónak érzi.

Az a tény, hogy egy tárgyat ugyanazon a helyen maradónak észlelünk, még ha hozzánk való térbeli viszonya meg is változik.

Az észlelés szervező elve, mely szerint az észlelés zártságra törekszik, azaz zárt alakzatból nehezen bontja ki annak részeit.

Alaktörvény, melynek alapján az azonos vagy hasonló elemekt összetartozónak észleljük.

Észlelés, az érzékelés során az ingerekről kialakuló élmény.

Egy szemmel látható.

A kritikus periódusok, olyan időszakok, amelyek során sajátos környezeti vagy biológiai eseményeknek kell bekövetkezniük a normális fejlődés érdekében.

Az ingermezők állandó változása ellenére az egyénben kialakuló viszonylagos állandóság a nagyság, a forma, a színek felfogásában

Mélységészlelés vizsgálatára alkalmazott kísérleti berendezés, melyben egy üveglap alatt mintázott felszín látható. A felszín egyik része az üveg alatt, a másik méterekkel lejjebb helyezkedik el.

A látásban a világos és sötét sávok különböző feltételek melletti megkülönböztetési képességgel rendelkező személy.

Két szemmel látható.

Az egyén elképzelései arról, hogy az egyes személyiségjegyek mely más jegyekkel járnak együtt. Ezek alapja az egyén személyes képe az egyes személyiségjegyek csoportosításáról.

A perceptuális tanulás az észlelés újraszerveződését jelenti, amely során egy szituáció újbóli, ismételt átélése az észlelést megváltoztathatja.

A személyfelismerés első lépcsőfoka.

Az első találkozáskor kialakult kép, melynek kialakulásában nagy szerepe van a fizikai megjelenésnek.

Az összegzési modellek lényege, hogy a különböző észlelt tulajdonságok összeadódnak tudatunkban, és aszerint, hogy pozitív vagy negatív tulajdonságot ismertünk, pozitív vagy negatív lesz a másikról kialakított kép.

Asch személypercepció modelljében az egységes benyomás kialakításában vannak központi jelentőségű tulajdonságok, és vannak kevésbé fontos tulajdonságok. Ezek a központi jelentőségű tulajdonságok, sokkal nagyobb mértékben befolyásolják az összképet.

Egy viselkedés vagy egy esemény okával kapcsolatos ítélet.

Tendencia, hogy a cselekvő személyes jellemvonásaira következtetünk a viselkedéséből akkor is, ha a viselkedésre más magyarázatok is vannak.

A mozgás során felvett vizuális ingerekből eredő hatás.

A személypercepció ezen elve szerint, ha az ember már kialakított egy személyről valamilyen benyomást, akkor ezt a benyomást nem szívesen és nagyon nehezen változtatja meg.

Broadbent szűrőmodelljében ez választja ki a feldolgozásra kerülő ingereket.

Az agyvelő a központi idegrendszer tömeges előrésze; hosszant kifutó részlete pedig a gerincagyvelő. Az agy és gerincagyi rendszer képezi az egész agyrendszert vagy másként központi idegrendszert.

Az erősen figyelő ember arckifejezésén, testtartásán uralkodó jellegzetes feszültség.

Az egyidőben vagy közvetlen egymás után fellépő érzékletek egymásra gyakorolt hatása, miszerint az ellentétes jellegű érzékletek felerősítik egymást.

Az inger által keltett helyi feszültség.

A mindkét fülbe érkező ingeres kísérletek alapján Broadbent azt feltételezte, hogy a beérkező ingerek közül egy szenzoros szűrő választja ki a továbbításra, feldolgozásra kerülőket, mivel a kétoldali inger párok nem páronként, hanem két külön sorozatként maradtak meg a kísérleti alanyokban.

A figyelem egyik fajtája, jellegzetessége változatossága, azaz, hogy egyes periódusokban a tárgyak közt egyenlő arányban osztjuk meg figyelmünket, míg máskor egyes tárgyakat előnyben részesítünk.

A folyamat során tudatunkból szándékosan kiszorítunk egy dolgot, hogy egy másikra koncentrálhassunk.

A szándékos figyelem jellemzője.

Az észlelési összterület egy meghatározott területéhez való odafordulás

A fejlődés kritikus periódusaiban végbemenő visszafordíthatatlan tanulási folyamat.

Tudatos, koncentrált figyelem.

Amerikai pszichológus a memória működését magyarázó csillapító rendszer kidolgozója.

Az a mód, ahogyan az egyén érzékeli, megítéli, értékeli és reagál a tényekre.

A figyelmünket egyszerre lekötő dolgok száma.

Számolási zavar, melynek többféle megjelenési formája lehet: mechanikus számolási nehézség, a szám- és mennyiségfogalom zavara, illetve a műveletek sorrendjének zavarai. A három forma kombinációja is előfordulhat.

Olvasási nehézség.

A hiperaktivitás összetett viselkedési zavar, legjellemzőbb tünetek a viselkedés három fő területén jelennek meg: a mozgásosság, az impulzivitás (indulati élet) és a figyelem.

E szerint a sok ingerből nem kiszűrjük a kevésbé figyeltet, hanem figyelmi kapacitásunk korlátozott, azaz könnyebb feladatokból többet meg tudunk oldani egyszerre, a nehéz feladatokból kevesebbet.

Broadbent szűrőmodelljében ez választja ki a feldolgozásra kerülő ingereket.

Broadbent elmélete az ingerek feldolgozásáról.

A központi idegrendszernek az alvás és a túlműködés között változó figyelmi állapota.

Irányulás, tájékozódás

A többször megismételt ingerhez való hozzászokás

A dysgraphia specifikus írási nehézség.

Az alvás során fellépő, gyors szemmozgással kísért szakasz, mely fokozott agyműködéssel jár együtt.

Freud topografikus modelljében azok az emlékek, melyek pillanatnyilag nincsenek a tudatban, de szükség esetén tudatossá tehetők.

Alvási rendellenesség, melynek három fajtáját különböztetjük meg: az inszomniát, a narkolepsziát és az apnoét.

Hansberger által 1929-ben először alkalmazott műszuer, mely a fejbőr adott területéről elvezeti az agyhullámokat, és a különböző értékeket folyamatosan rögzíti.

Az EEG áramgörbéje, amely felnőtteknél 8-13 Hz frekvenciával mint normál görbe az előtérben áll.

Sigmund Freud (1856-1939) osztrák neurológus, a pszichoanalitikus iskola megalapítója.

Az alvási folyamat REM alváson kívüli szakaszainak gyűjtőneve.

Az alvás második szakaszára jellemző, az alfa hullámnál valamivel gyorsabb kitörésekből álló EEG-jelenség.

A tudat egyik funkciója, melnyek révén folyamatosan ellenőrizni tudjuk önmagunkat és környezetünket, s így tudjuk kognitív és viselkedéses cselekvéseinket elindítani és befejezni.

A tudatból kizáűt olyan lelki funkció, amely az automatikus cselekedeteket kísérő, észrevétlen élményeket őrzi.

Nem tudatos észlelési élmény, mely néhány elem észlelésekor aktiválódik.

A tudat fiziológiai beszűkülése, normális nyugalmi állapot, amelynek során a szervrendszerek visszanyerik működőképességüket.

Az alvás során fellépő, gyors szemmozgással kísért szakaszok, melyek fokozott agyműködéssel járnak együtt.

Freud által álomgondolatoknak nevezett elfojtott képzetek, vágyak, félelmek, amelyek az álom lényegi tartalmát jelzik.

A hipnózis után az egyén gondolkodási, akarati és érzelmi folyamatainak befolyásolása.

Freud Álomfejtés c. könyvében a nyílt álomtartalom látens álomtartalommá való alakítását végzi sűrítéssel, eltolással és kódolás útján.

Az ingerfelvevő és - feldolgozó idegszövetek összessége, mely az életfunkciók működésének fő felelőse

Az álmok tartalmát jellegét az alny tudta nélkül megváltoztató kísérleti módszer.

A tudat, a tudati állapot megváltozása.

Az álom azon része, amelyre emlékszik az egyén.

A pszichoanalízis egyik elhárító mechanizmusa, melynek során az erős affektív jellegű tartalom áttevődik egy közömbösnek ítélt tartalomra.

Olyan élményeket jelöl, melyek alvás közben jelentkeznek, kívül esnek az éber tudat kontrollján.

Az álmok tartalmának tanulmányozása, Sigmund Freud híres könyve, amely elsőként próbálta az álmokat tudományosan megfejteni.

Az alvás alatti gyors szemmozgás vizsgálata, elektródákkal, melyek a szem elektromos változásait mérik.

Freud szerint a kívánság által megszabott törekvéseknek különösen az álmokban megjelenülő beteljesülése.

Crick álomelméletében az idegi hálózatok túlterhetlségét megakadályozó mechanizmus.

Az alvás azon szakasza, mikor fokozott agyi működés mellett gyors szemmozgások figyelhetők meg.

Gombákból nyert hallucinogén hatású szer.

Türelem, más vélemények, nézetek elfogadása. A farmakológiában a szervezet gyógyszerekkel illetve méreganyagokkal szemben megnyilvánuló ellenálló képesége.

Ópiumot vagy annak egyes alkaloidáit tartalamzó gyógyszer (morfin, kodein)

Hallucinációszerű állapotot előidéző kábítószer

Hallucinációkat okozó kémiai anyagok

A mexikói peyotl-kaktusz alkaloidája, mely először szédüléssel, hányással jár, majd a súlytalanságérzetet, színhallucinációt és tudathasadást okoz.

Az alkohol milligrammban mért mennyisége 100 milliliter vérben.

A fizikai drogfüggő személynél a szer használatának abbahagyását követő fiziológia és pszichológiai tünetegyüttes.

Lysergic Acid Diethylamid - erős pszichoaktív szer, mely a tudatállapot szélsőséges megváltoztatására képes.

Arousalt csökkentő pszichoaktív szer.

Olyan szerek, amely az egyén viselkedését és gondolkodását befolyásolyák.

Izgatószer, olyan pszichoaktív szer, mely emeli az arousalszintet (amfetamin, koffein, kokain).

Indiai kenderfajtából nyert kábítószer. Fogyasztása az érzékleti élményeket felerősíti, eufóruás állapotot idéz elő.

Drogfüggők droghasználatának jellemzője, mikor belső fizikai késztetést éreznek a szer fogyasztására.

Charles, XIX. századi francia szimbolista költő.

Vallásos és mágikus képzeteknek, pratikáknak főként Észak-Ázsiában és Észak-Amerikában elterjedt csoportja. A szellemekbe vetett hiten, illetve különös képességekkkel rendelkező emberek létezéásét (sámánok) alapszik, akik képesek a túlvilággal kapcsolatba lépni.

(1880-1967) orvos és festőművész. Budapesten, Münchenben és Párizsban tanult. Főleg Aiglon néven publikált szecessziós grafikái és kecses vonalvezetésű, erotikus "Ópium-álmok" sorozata keltett feltűnést. A szecessziós ihletettség átvezette munkásságát az art deco ábrázolásmódjához, mely a korabeli magyar festészet ritka jelenségének bizonyult.

A kerti mák éretlen gubójának tejnedve, melynek legfontosabb alkaloidája a morfin. Kis adagban nyugtató, fájdalomcsillapító hatással bír, nagy mennyiségben eufóriát okoz. Túladagolása halálos kimenetelű.

A mexikói peyotl-kaktusz alkaloidája, mely először szédüléssel, hányással jár, majd a súlytalanságérzetet, színhallucinációt és tudathasadást okoz.

A cannabis levélmirigyei által kiválasztott gyantaszerű kábítószer

Charels Baudelaire A Mesterséges mennyországok c. 1869-es poszthumusz kiadásában megjelent fejezet.

Az összes emberi fájdalomra gyógyírként szolgáló csodaszer, Baudelaire A mesterséges Mennyországok c. mávében így írja le az ópium első használatakor tapasztalt élményt.

Charles Baudelaire 1858-ban kiadott lírai esszé az ópium, a hasis és bor természetéről

Angol zenekar, a mai modern könnyűzene megalapítója, 1960-ban alakult az angliai Liverpoolban.

(1860-1939) szecessziós cseh festőművész.

A századforduló magyar festőművésze, Juhász Gyula barája, sajátos, látomásszerű képi világában reneszánsz és rokokó alakok is feltűnnek.

Kortárs magyar festőművész.

Szecessziós festő, a századfordulós Bécs legnagyobb művészalakja. A bécsi Iparművészeti Iskola növendékeként kezdte pályafutását. Testvérével Ernst Klimttel és Franz Matsch-csal közösen vállalták első jelentősebb megbízatásukat, ami a bécsi Kunsthistorisches Museum belső udvarának díszítése volt, de más köz- és császári épületek is őt dícsérik.

A második világháború utáni amerikai irodalom meghatározó alakja, aki kábítószerfogyasztási élményei hatására írta a Meztelen ebéd c. felkavaró művét, ami miatt bíróságon is kellett felelnie. Többen James Joyce utódjának tartják.

Tankönyvolvasási módszer, mely az információk szisztematikus feldolgozására épül, nevét öt szakaszának angol kezdőbetűiről kapta.

Szövegösszefüggés, szövegkörnyezet

Pavlov kísérleteinek megfelelő, feltételes választ eredményező folyamat, melynek jellemzője, hogy az eredetileg semleges feltételes inger összekapcsolódik a válasszal.

Általánosítás, a kondicionálás során egy adott ingerre kiépült feltételes válasz, más az adott ingerhez hasonló ingerekre is megjelenik.

A szenzitív időszak az az időszak, amikor az imprinting kiváltható, amikor az adott magatartásforma kiépíthető. A jelenséget Konrad Lorenz vizsgálta és írta le.

Meghatározott szituációban megjelenő viselkedési tendencia erőssége és iránya

A kalsszikus kondicionálás során generalizációval ellentétes folyamat, melynek során a hasonló ingerek közül megerősítéssel kiválasztódik a megfelelő. Vagy személlyel, csoporttal szemben megnyilvánuló megkülönböztetés, melynek alapját előítéletek szolgáltatják.

Örökölt sajátosság (speciális ingerre adott, automatikusan, akaratlanul létrejövő válasz): az adott inger mindig, minden körülmények között kiváltja az adott reakciót például fény hatására, összeszűkül a pupilla.

Érintkezés.

Skinner és Watson nevéhez kapcsolódó fogalom, melynél a magatartás következményei befolyásolják egy viselkedésforma megjelenésének gyakoriságát.

Ivan Petrovics, (1849-1936), orosz Nobel-díjas fiziológus és neurológus, a reflextan megalapítója.

A kondicionálás erősségének jelzésére szolgál, azt mutatja meg, hogy milyen mértékben jelzi előre a feltételes inger a feltétlen inger megjelenését.

Megismerést érintő, megismerés szerinti. A kognitív elképszelés szerint a kondicionálás csak akkor jön létre, ha az élőlény úgy értelmezi, hogy a megerősítés, az ő válaszától függ.

A pozitív megerősítés szinonímája.

A jutalmazott vagy dicséretet kiérdemlő viselkedésformáknak az elismerés miatti ismétlése.

Az a jelenség, melyben minden megerősítéssel járó viselkedés megszilárdul, a többiek kioltódnak.

A feltételes reflex tanult, szerzett sajátosság, a speciális ingerre adott, automatikusan létrejövő válasz.

Pavlov kísérleteinek megfelelő, feltételes választ eredményező folyamat, melynek jellemzője, hogy az eredetileg semleges feltételes inger összekapcsolódik a válasszal.

Az asszociáció képzésnél többet jelentő összetett tanulási forma, lehet egy stratégia alkalmazása problémamegoldáskor vagy a környezetről egy mentális térkép kialakítása.

Wolfgang (1887-1967), német pszichológus, az alaklélektani Berlini Iskola alpító tagja, aki az emberszabásúakkal folytatott intelligenciavizsgálataival lett híres.

Csak az emberre jellemző tanulási forma, különlegessége, hogy nem megfigyelésen alapul, hanem a folyamat feltételezi egy absztrakt szabályrendszer – a nyelv – ismeretét.

A látens vagy más néven lappangó tanulás során a viselkedés nem rögtön változik láthatóan, a tanult elem csak később jelenik meg.

A perceptuális tanulás az észlelés újraszerveződését jelenti, amely során egy szituáció újbóli, ismételt átélése az észlelést megváltoztathatja.

Skinner és Watson nevéhez kapcsolódó fogalom, melynél a magatartás következményei befolyásolják egy viselkedésforma megjelenésének gyakoriságát.

Egy tárgy vagy jelenség anyagának, formájának ismerete, értelmi megjelenése.

Mozgással összekapcsolódó, arra épülő tanulás, mely a különböző mozgássorok, cselekvések elsajátítására épül.

A korábbi és a későbbi események közötti kapcsolat felfedezése és a későbbi konfliktusmegoldások alapja.

Julian Rotter elmélete, aki terápiái során megfigyelte, hogy az emberek különböző mértékű ok-okozati kapcsolatot tételeznek fel viselkedésük és az azt követő megerősítések között.

A klasszikus és az operáns kondicionálás gyűjtőneve, lényege két tényező (inger és válasz) összekapcsolódása.

Információk feldolgozása egy adott szabályrendszer szerint

Emléknyomok. Még viszonylag felderítetlen mechanizmus, melynek során maradandó biokémiai változások mennek végbe az agyállományban

Az információfeldolgozást segítő módsezr.

Az emléjkezet funkciója, feladata a bevésett információ tárolása és megőrzése.

A fejlődés kritikus periódusaiban végbemenő visszafordíthatatlan tanulási folyamat célja.