Asszociatív tanulás
Az asszociatív tanulás fogalma tulajdonképpen lefedi a tanulás két alapvető formáját: a klasszikus kondicionálást és az operáns kondicionálást. A klasszikus kondicionálásban a feltételes válasz emlékeztet a feltétlen ingerre adott normális válaszra (a kutya nemcsak a táplálék látványától, hanem a kigyulladó lámpától is nyáladzani kezd). Azonban, ha egy élőlényt – személyt vagy állatot – új dologra szeretnénk megtanítani, azt akár jutalmazással is elérhetjük. Az operáns kondicionálás lényege, hogy megtanulunk egy választ, mert az befolyásolja a környezetünket. Ha egy csecsemőt magára hagyunk az ágyában, sírással reagál azért, hogy környezetét (a szüleit) változásra, közeledésre bírja.
Motoros tanulás
A motoros tanulás a mozgással összekapcsolódó, arra épülő tanulást jelenti, hiszen ez a fajta tanulás különböző mozgássorok, cselekvések elsajátítására épül. Ennek különböző formái lehetségesek: helyváltoztató mozgás (pl.: járás, futás, ugrás stb.), helyzetváltoztató mozgás (pl.: törökülés, fejenállás stb.), vagy manipulációs mozgásokat. (pl.: toronyépítés, papírhajtogatás stb.)
Kognitív tanulás
A szociális–kognitív tanuláselméletek egy közös vonása, hogy mind azt feltételezik: az emberek elvárásokat alakítanak ki arra nézve, hogy valamely viselkedés a kívánt eredményre vezet-e. Ez az elvárás az emberi cselekedetek fontos meghatározója. Az elvárásokat gyakran a motiváció-elméletekből ismert elvárás–érték elmélettel összefüggésben tárgyalják. Az érték az, amelyet valamilyen cél a személy számára képvisel. Az elvárás ebben az összefüggésben egyfajta belsőítélet arra vonatkozóan, hogy bizonyos viselkedések milyen valószínűséggel vezetnek a cél eléréséhez. E felfogás szerint a személy viselkedésének előrejelzése csak az értékek figyelembevételével lehetséges . A kondicionálásteoretikusok azt feltételezik, hogy a megerősítésnek közvetlen hatása van a viselkedés későbbi bekövetkezésének valószínűségére. Tagadják továbbá, hogy a mentális reprezentációk (elvárások) okként szerepelhetnek a kondicionálási folyamatban. A kognitív–szociális tanuláselméletek képviselői ellenben úgy vélik, hogy az emberek az általuk hozzáférhető tapasztalatokon elgondolkodnak, és megítélik a kívánatos következmények bekövetkezésének esélyét. A főbb elméletek ezen elvárások két válfaját tárgyalják: a kontrollhely–elvárásokat és a hatékonysági elvárásokat. A) A kontrollhely elvárások elmélete Julian ROTTER terápiás megfigyelései alapján arról győződött meg, hogy az emberek különböznek abban, milyen mértékű ok-okozati kapcsolatot tételeznek fel viselkedésük és az azt követő megerősítések között. Ebből a szempontból az emberek a belső kontrollos, illetve külső kontrollos végpont közötti folytonos dimenzióban helyezhetők el. A belső kontrollos személyek hisznek abban, hogy a megerősítések előfordulását saját cselekedeteikkel befolyásolják. A külső kontrollos személyek szerint a megerősítések megjelenése rajtuk kívülálló tényezőtől függ. B) A hatékonysági elvárások beemelése a viselkedést meghatározó tényezők közé Albert Bandura nevéhez fűződik. Ő ismerte fel elsőként, hogy bár az emberek többsége pontosan tudja, mit kellene tennie céljai eléréséhez, ez önmagában nem elegendő. Abban is biztosnak kell lennie, hogy azt a viselkedést végre is tudja hajtani. A cselekedet végrehajtásának észlelt képessége a hatékonysági elvárás. A magas hatékonysági elvárással jellemezhető személyek hisznek abban, hogy amit célul tűztek ki maguk elé, azt képesek is lesznek megvalósítani.
Kapcsolódó információk
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
