Fázisok

A belátásos tanulás folyamata a kísérletek alapján a következőképp határozható meg: a problémamegoldás tehát nem egyfajta próba-szerencse jelenségre hasonlít, vagyis az alany (itt: a majmok) kialakítja a probléma egy mentális reprezentációját, és addig variálja annak részleteit, amíg gondolatban eljut a megoldáshoz, végül a valóságos világban ténylegesen megoldja a problémát. A megoldás azért tűnhet hirtelennek, mert a mentális folyamatokhoz nem férnek hozzá a kutatók. A probléma megoldása a későbbiekben is megmarad, majd átvihető más, hasonló problémák megoldására, mert a megoldási folyamat elég absztrakt ahhoz, hogy az eredeti probléma szituációnál többet fedjen le. Köhler kísérletei alapján kimondható, hogy komplex tanulás nincs belátásos tanulás nélkül. Ennek alapján a komplex tanulásnak két fontos fázisa van: az első fázisban történik a problémamegoldás (belátásos tanulás), a másodikban tárolódik az emlékezetben a gondolkodást, és hasonló problémával történő találkozás esetén megtörténik a stratégia előhívása.

Köhler kutatásai

A komplex tanulás egyik példája a belátásos tanulás. Wolfgang Köhler, az alaklélektan egyik jelentős képviselője nevéhez kötődik ennek a tanulásnak a kísérleti igazolása és leírása.

Köhler csimpánzokkal végzett klasszikus kísérletében, a ketrecen kívül helyezett el egy banánt, amit a majom csak saját végtagjait használva nem érhetett el. Ugyanakkor a ketrecben elhelyezett egy botot is. Kezdetben a csimpánz kezével próbálta a banánt megkaparintani, ez azonban nem sikerült. Majd a botra pillantva először a banánra pillantott, majd ismét a botra nézett és ezután a bot segítségével magához húzta a banánt. A tanulás hirtelen belátáson alapulva, a cél és az eszköz összekapcsolásával jött létre.

A belátásos tanulást az „aha”-élmény kíséri, azaz annak a felismerése, hogy a kipróbált stratégia sikeresnek bizonyult a feladat megoldásában. Később, egy másik kísérletben Köhler bebizonyította, hogy a magasabb rendű fajba tartozó csimpánz (Skinner patkányaival ellentétben) a már megtanultakat minden nehézség nélkül újabb szituációkra is átviszi. A csimpánz, aki nem ketrecben volt, de néhány kívánatos banán túl magasan volt ahhoz, hogy elérje, egymásra rakott néhányat a helyiségben található ládákból erre az építményre felmászott, és így már le tudta venni a banánt. A későbbiek során a csimpánz magasan elhelyezkedő tárgyak elérése érdekében gyakran alkalmazta ezt a módszert, egy alkalommal magát Köhlert húzta oda emelvénynek.

Köhler, a komplex tanulásról link