Megfigyelés
A szociális tanulás forrása a megfigyelés, azaz az adott szituációkban megjelenő személyek, társas interakciók, hangulatok megfigyelése. A megfigyelés során a szocializálódó egyén a tapasztalt helyzetből válogat majd az elemek értelmezését követően azok között összefüggéseket állapít meg. A szociálpszichológiában modellkövető (megfigyeléses) tanulásként értelmezendő az utánzás, az azonosulás és az interiorizáció.
Reakciók
Ha a szocializálódó egyénből a modell pozitív érzelmi reakciókat vált ki, az egyén azonosulhat, vagy belsővé teheti annak befolyását. Az identifikáció a modellkövetés magasabb szintje. Ennek az alapja a modellhez való erős érzelmi kötödés. Lényege, hogy az egyén megpróbál olyan lenni, mint a modell – így belsőleg, belső tulajdonságaiban is igyekszik hasonlóvá válni. Míg az utánzásnál a sikeres viselkedés a cél, itt a cél a modellel való viszony fenntartása. Kisgyerekként spontán vesszük át a modell tulajdonságait, elvárásait, nézeteit, viselkedését. Később serdülőkorban a modellválasztás szándékos, tudatos. Ilyenkor jelenik meg a példaképválasztás akár ismerősök, akár történelmi hősök, akár sztárok köréből. Legelső az anyával való azonosulás, amit az apával való azonosulás követi. Az azonosulás teszi lehetővé a szocializáció egyik legnagyobb dilemmájának, feszültségforrásának a feloldását, azt, hogy vágyainkról, törekvéseink egy részéről a külső elvárás miatt lemondjunk. Ha belsővé válnak a követelmények, a vágyak feszültsége lecsökken, kialakul az egyén önszabályozó képessége. Az interiorizáció a szociális tanulás legmagasabb szintje, melynek folyamán az egyén azért veszi át, fogadja el a másik befolyását, mert az megfelel saját belső értékrendjének. Így idővel a viselkedés függetlenné válik a modelltől, beépül az egyén személyiségébe, értékrendszerébe. Az interorizáció képezi az alapját az erkölcsi normák, a szabályok elsajátításának.
Utánzás
Az utánzás az észlelt viselkedésmódok, cselekvések megfigyelése, lemásolt követése, majd pedig mindennek többszöri megismétlése alapján végbemenő tanulási folyama, amelynek célja a modell által közvetített minta minél pontosabb megközelítése. Az utánzás, mint szociális tanulási forma a gyerekkorban a legjelentősebb, de felnőttkorban is előfordul. Az utánzást 7-8 hónapos korban kezdik el a gyerekek. Az utánzás lehet spontán vagy szándékos. Szándékos utánzásra korai gyermekkorban a gyermek még nem képes, csak miután az én és a modell tudatos megkülönböztetése kialakult. Az utánzás modellkövető tanulás. A modell kiválasztásának sok oka lehet, pl.: a csecsemő még válogatás nélkül utánoz, míg a későbbi gyermek és felnőttkorban a tudatos modellkövetés lesz jellemző. A választás oka lehet, hogy a modell megerősítést, jutalmat, vagy büntetést ad a modellkövetőnek. Ez persze azt is jelenti, hogy a modell szociális kontrollt, szociális hatalmat gyakorol a modellkövető felett. Előfordulhat, hogy az utánzott cselekvés önmagában jutalomértékű, vagyis a cselekedet maga okoz örömet az utánzónak. Hill dolgozta ki a vikariáló megerősítés elméletét. Ez azt jelenti, hogy az utánzó belehelyezi magát a modell szerepébe, és önmagára vonatkoztatja a megerősítést, amit a modell kap. Az utánzás alapja lehet a modell és a modellkövető közötti szeretetkapcsolat is.
Kapcsolódó információ: