Szerepek

A társadalmi státushoz kapcsolódó társadalmi elvárásokat, normákat és ennek megfelelő tipikus magatartásformát szerepnek nevezzük. Minden státushoz tartozik a viselkedésnek egy meghatározott általános formája, amelyet a környezet elvár az egyéntől. Ez külső követelményként jelenik meg, kötelezi az egyént és sokszor független a személy tulajdonságától. Az egyén szerepein keresztül mutatkozik be a társadalomnak. A társadalmi szerep olyan elvárás, amelyet az adott státust betöltő személy iránt támasztanak, amelynek meg kell felelni. A szerepek között vannak alapvetők, amelyeken nem tudunk változtatni (női szerep), vannak tanulással kivívott szerepek (a foglalkozások). Spontán szerepek, amelyek alkalmakhoz kötődnek, egy-egy helyzetből adódnak. Az egyénnek többféle szerepelvárásnak kell megfelelnie pl. egy nő egyszerre lehet anya, feleség, de munkahelyén esetleg vezető is. A szereptanulás az a folyamat, amely során megtanuljuk, hogy velünk hasonló helyzetben lévő személyekhez hasonlóan viselkedjünk. Pl. a nemi szerepek tanulása (női, férfi) az azonos nemű szülőktől történik, a lány az anyjától, a fiú az apjától tanulja. A szerepek tanulásánál a tanulók aktív részesei, közreműködői a folyamatnak. Valamilyen szerep eljátszásánál az egyén bizonyos módokat választ ki a viselkedéstartományból, átveszi, át is alakítja azt. A szerepek tanulását bizonyos tényezők gátolják, illetve segítik: ilyen tényező a szerep tisztázottsága, amely szerint egyértelműek az elvárások a szereppartnerek felől.

Személy-szerep konfliktus

A személy-szerep konfliktus kialakulásában a következő tényezők játszhatnak szerepet:

· A túlterheltség, ami miatt az egyén nem tud minden szerepének maradéktalanul megfelelni.

· Az, ha a szerep teljesítése az egyén valamely belső meggyőződésének a feladását követeli.

Az első esetre jó példa az elfoglalt gyárigazgató, aki idős szüleit ápolja, miközben három gyermekéről gondoskodik. A második esetre pedig az a hívő katolikus nőgyógyász, aki abortuszokat végez. A szerepek betöltése is konfliktust jelenthet az egyénnek, fel kell oldania. A konfliktus feloldásának módjai a következők lehetnek:

· A kompromisszumképzés, amikor az egyén igyekszik igazodni az elvárásokhoz, elutasítja az illegitim elvárásokat.

· A kibúvókeresés, az egyén igyekszik kikerülni a súlyosabb büntetéseket, és minimálisra csökkenteni azokat.

· A morális kibúvó, az egyén igyekszik figyelembe venni a büntetéseket és a legitimitást és e szerint cselekedni.

· A figyelem-megosztás, amikor az egyén próbálja kiiktatni az ellentmondásokat, tehát energiáját, figyelmét próbálja egyenlő arányban szétosztani a szerepek között.

· A kábítás, amikor az egyén gyógyszert, alkoholt, kábítószert használ konfliktusának feloldásában.

· A menekülés, ami a legdrasztikusabb formáját jelentheti a konfliktusnak, kilépés a szerepből, pl. öngyilkosság.

Szerepen belüli konfliktus

Szerepen belüli konfliktus, ha egy adott szerep szerepkészletének különböző küldőitől származó szerepelvárások ütköznek akkor szerepen belüli konfliktus jön létre. Például: a könyvtárostól mást várhat el az a diák, aki csak egy éjszakára akar elkunyerálni egy köteles példányú könyvet, és mást a felettesei, akik tiltják ezt.

Szerepek közti konfliktus

Szerepek közti konfliktusról beszélünk, amikor két vagy több szerep közötti konfliktusok tartoznak ide. Tipikus példája ennek a fajta konfliktusnak az emancipációval létrejött anya és dolgozó nő szerep közötti konfliktus.