Fiziológiai reakciók

A fenyegetettség érzetére a test belső válaszok komplex sorozatával válaszol. Ha ez az állapot gyorsan elmúlik, akkor a vészreakció is csökken, és fiziológiai állapotunk ismét a normális szinten állapodik meg. Rosszabb esetben azonban tartóssá válik a stresszkeltő helyzet, és ekkor a szervezetnek hosszabb távon kell alkalmazkodnia, ami szélsőséges esetekben akár komoly megbetegedésekhez is vezethet. A test a „harcolj vagy menekülj” válasszal reagál stresszkeltő eseményekre: megnövekedik az energia-szükséglet, ezért a máj több cukrot állít elő; hormonok szabadulnak fel, hogy serkentsék a zsír és a fehérje átalakulását cukorrá. Növekszik a test anyagcseréje a fizikai cselekvés nagyobb energiaigényére való előkészületként. Nő a szívritmus, a vérnyomás, a légzésszám és az izomfeszültség. Ugyanakkor néhány nélkülözhető aktivitás, így például az emésztés csökken. A nyáltermelés és az orrnyálkahártya váladékozása csökken, ezzel is növelve a tüdőbe vezető légutak méretét.

A száj kiszáradása és az izzadás tehát a stressz egyik korai jele lehet. A szervezet endorfinok kiválasztásával igyekszik a fájdalmat csökkenteni, valamint a felületi vérerek is összehúzódnak, hogy sérülés esetén csökkentsék a vérzést. A fiziológiai változások többsége abból fakad, hogy a hipotalamusz ellenőrzése alatt álló idegi-hormonális rendszer, a szimpatikus idegrendszer és az adrenokortális rendszer aktivizálódik. A hipotalamuszt az agy stresszközpontjának is nevezik, mert vészhelyzetben kettős feladata van. Az egyik az, hogy aktiválja a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágát: idegimpulzusokat küld az agytörzsi magvakhoz, melyek a vegetatív idegrendszer működését szabályozzák, s ennek következtében jönnek létre a fenti fiziológiai változások - például a növekvő szívritmus, a megemelkedett vérnyomás és a pupillatágulat. A mellékvesék velőállománya is ingereket kap, melynek következtében adrenalint és noradrenalint választ ki a véráramba, ezek pedig az izgalmi állapot fenntartásáért felelősek.

A hipotalamusz másik funkciója pedig az adrenokortális rendszer aktiválása: adrenokortális hormonok kiválasztása, melyek a cukor és bizonyos ásványok vérszintjét szabályozza. Az ACTH más belső elválasztású mirigyeknek is ad jeleket, s ezáltal mintegy harminc hormon elválasztását szabályozza. Ezek mindegyike szerepet játszik a test vészhelyzetekhez való alkalmazkodásában. Mindezek a reakciók a test azonnali válaszai stresszes helyzetekre. Ha azonban a stresszkeltő esemény huzamosabb ideig tart, a test is hosszabb távú alkalmazkodásra rendezkedik be, ám a tartós fiziológiai arousal káros hatású is lehet. Míg az, ha nem folyamatosan, hanem időnként jelennek meg stresszorok, ennek jótékony hatása is lehet: növeli a szervezet ellenálló-képességét.

A jótékony fiziológiai válaszok a szimpatikus idegrendszer izgalmával kapcsolatosak, s akkor jelennek meg, ha a személy aktív erőfeszítéseket tesz arra, hogy megküzdjön a stresszkeltő helyzettel. Az adrenalin és noradrenalin szintjének növekedése számos feladatban pozitívan korrelál a teljesítménnyel; vagyis ezeknek a hormonoknak a magas szintje a vérben és a vizeletben magasabb teljesítménnyel jár együtt A stresszhez való alkalmazkodás hosszabb távon azonban rendkívül kimerítő a szervezet számára. Olyan testi rendellenességeket produkál, mint a fekélyek, a magas vérnyomás, szívbetegségek, károsítja az immunrendszert, stb. A pszichofizikai betegségek kialakulásában komoly szerepük van az érzelmi stressz által keltett hatásoknak. Azt azonban eddig még nem sikerült kísérletileg igazolni, hogy a stressznek kitett személyek mely betegségekre különösen fogékonyak - egy fontos kivétel azonban a szívkoszorúér-megbetegedések és az A típusú személyiség közötti kapcsolat. A hosszú időn át tartó túlzott izgalom szívkoszorúér-betegséghez vezethet, ami akkor lép fel, amikor beszűkülnek vagy elzáródnak azok az erek, melyek a szívizmokat látják el, s ez megakadályozza az oxigén és a tápanyagok odaáramlását.

Mindez a mellkasra és a felkarra kisugárzó fájdalomhoz vezethet. Amikor a szív oxigénellátása teljesen leáll, szívizominfarktus (szívroham) következik be – ami sok országban vezető halálok. A stressz azonban az életmódra is kedvezőtlen hatással van, ami tovább növeli a megbetegedés kockázatát.

A nemi erőszak utáni posztraumás tünetek időbeli eloszlása

Pszichológiai reakciók

A stressz érzelmi válaszokat is kivált, melyek egyik, ritkább fajtája a jókedv, ám sokkal gyakoribbak a negatív érzelmek: a düh, a kedvetlenség és a depresszió. Legtöbbször a szorongással kell megküzdenie a stresszt elszenvedő személynek. A szorongás olyan kellemetlen érzeteket fed le, mint aggódás, félelem, feszültség, rossz előérzet. Ezek a tünetek akkor maradnak meg tartósan, ha valaki olyan eseményeken ment keresztül, melyek meghaladják az emberi szenvedés normális terjedelmét, s ekkor a tüneteknek egy olyan súlyos mintázata alakul ki, amit poszttraumás stresszbetegségnek nevezünk. Legfontosabb megnyilvánulásai: érdektelenség a korábbi tevékenységek iránt, elidegenedés másoktól, elfordulás a világtól; a trauma folytonos visszatérése az emlékekben, álmokban; alvászavarok, koncentrációs nehézségek, túlizgatottság; valamint gyakori a túlélőkre jellemző szégyenérzet és lelkifurdalás. Ez a betegség olykor közvetlenül a katasztrófa után is megjelenik, máskor csak hónapok vagy évek múltán. A délszláv háborúk veteránjai és családtagjaik még mindig szenvednek tőle. Magát a betegséget a vietnami háború után diagnosztizálták, noha a tünetekkel már korábban is foglalkoztak – az első világháborúban gránátsokknak nevezték, a másodikban harci fáradtságnak. Ezen betegségekhez gyakran kapcsolódik alkoholizmus, kábítószer-élvezet, hajlam az erőszakosságra és magánéleti problémák. Általános reakció a stresszhelyzetre a harag és az agresszió, mely lehet verbális, de erősebb formájában fizikai is. A frusztráció átélése is kiválthat haragot és agressziót, noha nem automatikusan. Ám sok esetben vagy bizonytalan a frusztráció forrása, vagy pedig az elszenvedő nincs olyan helyzetben, hogy rajta vezesse le agresszivitását, ezért máson „áll bosszút” – azaz eltolja, áthelyezi reakcióját: a munkahelyén felbosszantott, frusztrált szülő a gyerekének ken le egy nyaklevest a főnöke helyett. Az agresszió mellé felsorakozik még a fásultság és a depresszió is, mint komoly pszichés tünetek a stresszre. Ha az egyén tartósan azt érzékeli, hogy képtelen befolyást gyakorolni sorsának alakulására, akkor fásulttá, majd depresszióssá válik, – ezt mondja a tanult tehetetlenség elmélete. Mások azonban kihívásként élik meg a váratlan sorshelyzeteket, s fokozott cselekvéssel, aktivitással reagálnak. Ez magyarázza, miért képtelen oly sok ember sorsának változtatására még akkor is, ha az már nem csak a saját, hanem környezete testi-lelki egészségét is veszélyezteti. Sok feleség például ezért nem hagyja el erőszakos férjét. Károsodnak továbbá kognitív képességeink is: a fokozott érzelmi reakció zavarja az összpontosítást és a gondolatok logikus szervezését. Ennek két forrása van: a magas emocionális arousal zavarhatja az információfeldolgozást, vagyis minél inkább szorongunk, minél dühödtebbek és elkeseredettebbek vagyunk egy stresszkeltő helyzet következtében, annál valószínűbb, hogy kognitív károsodásokat is szenvedünk. Másrészt elterelő gondolatok is zavaróak lehetnek a koncentrálás során, ilyen például a vizsgaszorongás. A stressz hatására fellépő kognitív károsodások gyakran azt eredményezik, hogy az emberek mereven ragaszkodnak céltalan viselkedésmintáikhoz, mivel képtelenek alternatív mintákat mérlegelni, és pánikba esnek. Például a vizsgázó - ahelyett, hogy tanulna – mániásan azon spekulál, hogy vajon hogyan lehet jó tételt húzni a megmérettetésen.

A stressz és a benáthásodás összefüggése

A stresszről link