A biológiai érési elmélet
A serdülőkorral foglalkozó elméletek közös vonása az a felismerés, hogy a gyermeknek újonnan kialakuló biológiai képességeit a társas kapcsolatok új formáival kell integrálnia. Az elméletek ebben a tekintetben széles skálán mozognak. A biológiai megközelítések a gyerekek testében egyetemesen lejátszódó testi változásokat tekintik a serdülőkori viselkedés központi okának. A fejlődés elsősorban öröklött biológiai adottságok kibontakozásának időszaka. Az elmélet másik fontos tézise, hogy az emberi faj evolúciós története is jelentős hatással volt a későbbi fejlődésre. Arnold Gesell elmélete szerint a serdülők fejlődését is a biológiai tényezők határozzák meg, míg a környezet semmilyen módon nem befolyásolja azt. Kiemeli, hogy ekkor jelenik meg a gyermeknél az absztrakt gondolkodásra, önkontrollra való képesség. A másik jelentős korai elméletalkotó, Sigmund Freud: a serdülőkort a fejlődés különálló szakaszának tekintette. Legfontosabb mozgatónak az ön- és fajfenntartó reprodukcióra irányuló biológiai késztetést tartotta. A korszakot genitális szakasznak nevezte el, utalva arra, hogy szerinte a viselkedést a szexuális vágya irányítja. A serdülők pszichés labilitását az ösztönén (id), én (ego) és felettesén (szuperego) közti harc okozza. Ennek legfőbb oka, hogy a nemi érés újraéleszti a primitív ösztönöket, és felborítja a kisiskoláskorban még meglévő pszichológiai egyensúlyt. A serdülőkor feladata az egyensúly helyreállítása lesz.
A környezeti tanulási elmélet
A környezeti tanulási elmélet voltaképp a biológiai elméletek kritikáját adja. Mégpedig a szociális környezet szerepének alulbecsülését kifogásolja. Elméletalkotói a serdülőkor és a korábbi fejlődési szakaszok közötti folytonosságot hangsúlyozzák, valamint a társas környezet szerepét a korszak jellemzőinek kialakításában. Szerintük a pubertáskor jellemzői voltaképp a környezeti megerősítések eredményeképp jelentkeznek (a serdülőkorra jellemző agresszivitás tanult jelenség). Azt vallják, hogy az érzelmi problémák nem gyakoribbak ekkor, mint más életkorban (Albert Bandura). Margaret Mead antropológus úgy véli, hogy a szexualitás elfogadása a nyugodt serdülőkor biztosítéka lehet. A nevelési stílus fontos környezeti tényező, ezért is vizsgálta Diana Baumrind az irányító és a tekintélyelvű szülőkkel bíró serdülők viselkedését.
Az univerzásil-konstruktivista elmélet
Az univerzális-konstruktivista elméletek a szakaszosságot hangsúlyozzák a serdülőkor és az azt megelőző fejlődési korszakok között, és kiemelik a biológiai és társadalmi tényezők egymást kiegészítő szerepét egy új szerveződési szint létrejöttében. Piaget és Erikson szerint minden kultúrában megtalálhatóak ugyanazok a fejlődési fázisok, tehát a serdülőkor jellemzői egyetemesek. Megpróbálták összehangolni a biológiai érési és a környezeti tanulási elméleteket. Azt vallották, hogy a serdülőkori fejlődésben is egyaránt fontos szerepe van a testi változásoknak és a környezeti hatásnak. Erikson elmélete szerint a serdülőkorban a leghangsúlyosabb szerepet az egészséges személyiség kialakítása, az identitásképzés (személyes azonosság és történeti folytonosság érzése) kapja. Az egyéni és szociális identitást próbálta megfeleltetni egymásnak (identitás vagy szerepkonfúzió). Piaget úgy tartotta, hogy az újfajta gondolkodási mód (formális műveletek) megváltoztatják a pszichológiai működést, nagyban meghatározva a serdülő fejlődését.
A kulturális megközelítés
A kulturális megközelítés elmélete nem tekinti a serdülőkort egyetemes fejlődési szakasznak. A serdülőkor csak akkor tekinthető elkülönülő fejlődési állomásnak, ha a biológiai érettség eléréséhez képest késik a felnőtté válás (kultúra átadásának folyamata). A modern nyugati típusú társadalmakban az elnyújtott tanulási időszak (közép- és felsőoktatás) miatt egyre inkább kitolódik a felnőtté válás. Így a kulturális hagyományok mintegy mesterségesen tartják gyermeki, függő státuszban a fiatal felnőtteket. Ezzel késleltetik az önálló életkezdést, családalapítást. Így a biológiailag, pszichológiailag már érett ifjak csak jóval később tölthetik be életkoruknak, fejlettségi szintjüknek megfelelő társadalmi szerepüket.
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
