Tananyag választó:
A serdülő- és pubertáskor jellemzői
Jegyzet szerkesztése:
Pszichoszexuális fejlődés
Eszköztár:

Fejlődés

A fejlődés ütemében nagy eltérések lehetnek a nemek és az egyének szerint is. A lányoknál korábban jelentkeznek a pubertás biológiai jelei, de lassabban megy végbe a folyamat. A serdülők testi változásai erősen kihatnak a személyiségfejlődésre is. Átmeneti idegrendszeri labilitás lesz rájuk jellemző. Ennek nemcsak biológiai okai (hormonrendszer változásai), hanem lelki okai is vannak. A lányoknál az első menstruáció manapság már kb. 12 éves kor körül jelentkezik. Ennek átélése, saját nőiségükhöz való viszonyuk nagyban függ a körülöttük lévő nők, elsősorban az anya saját női szerepéhez való attitűdjétől. Ha az anya idejében felkészíti lányát a várható eseményekre, lelkileg megerősíti őt a testi változások szükségességéről, a gyermek is természetesebben fogadja majd az átmeneti időszak változásait. A másik problematikus terület a pubertáskori súlygyarapodás, mely a lányoknál elsősorban a bőr alatti zsírszövetek gyarapodásával jár. A kerekdedebb formák, szélesedő csípő, a mell növekedése szükségszerű és természetes velejárója a női serdülésnek. Mégis a nyugati társadalmakban mostanában a túl vékony, már szinte „csontsovány” női testet tartják ideálisnak. Ezt a képet erősíti a média, a szépségipar is. Emiatt sok kamaszlány önértékelési zavarral küzdve elkeseredett fogyókúrába kezd. Ezzel nehéz helyzetbe hozza saját fejlődő szervezetét, melynek ebben a korban különösen fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyag bevitele. Sajnos ez az önsanyargatás sokszor betegséggé fajulhat (anorexia, bulímia), és visszavonhatatlan károkat okozhat a szervezetben. Emellett nem elhanyagolható a hibás énképnek a személyiség fejlődésére gyakorolt kártékony hatása sem. Sok kislányból válhat emiatt önértékelési zavarral küzdő felnőtt nő. Ezért nagyon fontos a család szerepe, hiszen a megfelelő hozzáállással – támogató, szeretetteljes elfogadással – átsegíthetik gyermeküket ezen a nehéz időszakon. A fiúknál viszont a korai érés, a testi fejlettség inkább pozitív változásokat hoz a szociális kapcsolataikban (kortársaik felnéznek rájuk), és épp ezért a pszichés fejlődésükben is (magabiztosabbakká válnak). A fiúk esetén épp a serdülés késlekedése okozhat lelki gondokat, hiszen a kortárscsoportok kicsúfolhatják, kiközösíthetik a még mindig kisfiús külsejű társukat. Ezek a gyermekek visszahúzódóvá válhatnak, és később is nehezebben alakítanak ki társas kapcsolatokat.

Család

A serdülőkor átmenet a gyermekkor és a felnőttkor között. A serdülő a nemi érés befejeztével testileg már alkalmassá válik utódok létrehozására, ám pszichésen még éretlen, illetve társadalmi helyzete és megítélése miatt még gyermeki szerepre „kényszerül”. Az ebből a helyzetből fakadó konfliktusok rendszeressé válnak elsősorban a szüleivel, saját családjával, de sok esetben más felnőttekkel (pl. tanárok) szemben is. A tizenévesek már felnőtteknek tartják magukat, de a felnőttek társadalma még gyerekként kezeli őket. Épp ezért a legfontosabb törekvésük a függetlenedés szüleiktől. Ebben az időszakban a serdülők sokkal több időt töltenek a kortársaikkal, mint szüleik társaságában. A gyermekkorban nagyon fontos volt számukra a családjuktól kapott viselkedési minta, értékrend, világnézet, a szülői mintát utánozták, azzal azonosultak (identifikáció). Ez éppen ellenkezőjére vált a pubertáskorban. Szembeszegülnek a szülők szabályaival, lázadnak az addig elfogadott családi hagyományok ellen. Saját, önálló akaratukat próbálgatják, és már nem ismerik el feltétlen tekintélyként szüleiket. Ilyenkor sokszor veszekedéssé fajulnak a gyerek–szülő viták. Nagyon fontos, hogy bármilyen nehéz, de a felnőttek belássák, hogy gyermekük leválási, önállósodási törekvése természetes folyamat, valójában nem ellenük irányul, hanem kamasz gyermekük „csak” az új helyzetének megfelelő helyét keresi a családban és a világban is.