Korrelációs együttható
A kísérleti módszerrel nem, vagy csak nagyon nehezen mérhető tényezők vizsgálatára dolgozták ki az ún. korrelációs módszert, melynek lényege, hogy olyan tényezőket kapcsolatát is vizsgálhat, amik a kísérlettől függetlenek. A tényezők közti kapcsolatot nevezzük korrelációnak. Például ha a magasság és a testsúly közötti összefüggéseket akarjuk kutatni, a korrelációs módszer segítségével összeválogatott egyik csoport minden tagja legalább 180 cm, a másik csoport pedig 150 cm. Így már a vizsgálat kezdetekor rendelkezésre áll egy érték, melynek kapcsolatát más értékekkel vizsgálhatjuk. Korrelációs együtthatónak nevezzük a két érték kapcsolatát kifejező számot. A korrelációs együttható jelzése r, értékét mindig 0 és 1 között határozzuk meg. Minél közelebb van az együttható értéke az egyhez, annál erősebb korrelációról beszélhetünk. A pszichológiában a 0,6 feletti korreláció erősnek, bizonyító erejűnek tekinthető, a 0,2 és 0,6 közötti érékek iránymutatóak, a 0,2 alatti érték pedig arra mutat, hogy a vizsgálat tárgyát, feltevését nem sikerül igazolni, ilyen alacsony érték esetén tudományos igényességgel nem tekinthető érvényesnek a vizsgálat, ilyenkor a korreláció hiányáról beszélhetünk. A korrelációs együttható abszolút érékén kívül megkülönböztetünk pozitív és negatív korrelációs együtthatót is. Pozitív az együttható, ha az egyik érték növekedése a másik érték növekedését hozza, negatív, ha a csökkenés csökkenést eredményez. Így a pozitív és negatív érték inkább a vizsgálat szempontjaira világít rá, az értékekre nincs hatással. A pozitív, a negatív korrelációt, valamint a korreláció hiányát mutatja be a következő ábra.
Tesztek
A korrelációs módszer egyik speciális alkalmazása a pszichológiai tesztek területe. A tesztek alkalmazása lehetőséget ad, hogy teljesen különböző egyéneket teljesen megegyező feladatok megoldásával, mérésével összehasonlítsunk. A tesztek másik előnye, hogy gyors, megbízható adatokat képes produkálni nagy számban, melyek feldolgozása, statisztikai adatokká alakítása vezethet el a tulajdonképpeni eredményhez. További előnye, hogy olcsó, nem igényel speciális körülményeket, mint egy laboratórium, és a vizsgálatban résztvevő alanyoktól sem kíván olyan mértékű hozzájárulást, mint egy kísérlet, hiszen nem kell hosszú időre, számukra idegen és talán félelmet keltő körülmények közé kerülniük, így szívesebben vesznek részt a vizsgálatban.
Oksági kapcsolatok
A kísérleti és a korrelációs módszer közti különbség lényege, hogy a kísérleti módszer a laboratóriumban mesterségesen előállított körülményei között egyetlen változónak tudható be a függő változó változása, míg a korrelációs módszer esetében nem állítható fel oksági kapcsolat, hiszen ennek a módszernek a lényege, hogy nem a laboratóriumi változás hatásait méri, hanem már meglévő különbségekből eredő értékeket vizsgál. Az oksági kapcsolatot magyarázhatja a következő példa: télen többen szenvednek lábtörést, mint nyáron. A két évszak között leginkább a hőmérséklet tesz különbséget, mégsem állíthatnánk, hogy a hideg és a lábtörés oksági kapcsolatban állna. Természetesen a hideg miatt fagynak meg a járdán a tócsák, amik aztán hozzájárulnak a lábtörésekhez, de tudományos értelemben a hideg és a lábtörés között nincs közvetlen kapcsolat.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
