Tananyag választó:
A nyelv helyes használata
Jegyzet szerkesztése:
A beszéd, mint cselekvés
Eszköztár:

A beszédaktus elmélet

A beszéd tehát nemcsak az ismeretek átadását szolgálja, hanem a beszélőről, szándékairól is sokat elárul. Ennek részleteit vizsgálja az úgynevezett beszédaktus-elmélet. Ezen elmélet szerint a beszélő három szándékkal, aktussal élhet egy megnyilatkozásakor. Egy egyszerű példán bemutatva ezek a következők: Vegyük példának egy reklám szövegét, „A legtöbb fogorvos is ezt használja.” Ennek a mondatnak van egy elsődleges, információközlő jelentése, mely minden helyzetben igaz. Ezt hívjuk lokúciós aktusnak. Ez csak annyit közöl, hogy a fogorvosok a számtalan fajta (bármilyen dolog, ami fogkrém és láncfűrész egyaránt lehet) közül jellemzően ezt választják. Illokúciós aktusnak nevezzük a kijelentés azon szempontját, ami csak az adott szituációban kap értelemet. Mondjuk a kontextusa ennek a mondatnak az, hogy valaki megkérdezi a barátját az üzletben, hogy melyik fogkrémet válassza. Bár a mondatban nem szerepel, a két fél közös tudásanyagából tudható, hogy fogkrémek közül kell választani, valamint azt, hogy a fogorvosok – legjobb tudomásunk szerint – értenek a fogkrémekhez. A kijelentés harmadik aspektusa a prelokúciós aktus. Ez a kijelentés „sikerességét” jelenti, azt, hogy egy reklámból származik a mondat, így a fogkrémekről, a kijelentésről, a fogorvosokról, és a reklámról is tudjuk mi a szándékuk, mégis szabadon eldönthetjük, hogy ezt a fajta fogkrémet választjuk, vagy egy teljesen másikat. Ha az ajánlottat választjuk, a prelokúciós aktus megvalósult, sikeres volt.

Beszédaktus és pragmatika

Mint láttuk a beszéd elsődleges információtartalmán kívül az értelmes beszélgetéshez szükség van kontextusból eredő ismeretekre, valamint a felek által elfogadott normákra, szabályokra is. A beszélgetéshez feltételeznünk kell, hogy a másik is beszélget velünk, és a beszélgetés témáját, irányát közösen határozzuk meg, bizalmi viszony van közöttünk. Grice a kommunikáció ezen alapfeltételét az együttműködés elvének nevezi. E szerint kijelentéseinknek mindenkor meg kell felelniük a beszélgetés adott szakaszának feltételeinek, céljainak. Ha például a madarak énekéről beszélgetünk, és megfelelünk az együttműködés elvének, nem kezdhetünk el beszélni hirtelen a klímaváltozásról, hiszen az csak további hosszas kitérők után tarthat beszélgetésünk célja felé. Grice az együttműködés elvét négy kategóriára osztotta, melyeknek mind meg kell felelni, a közös beszélgetésben. A négy kategória a mennyiség, a minőség, a viszony és a mód. A mennyiség kategóriája a kijelentésünkbe foglalt információ mennyiségére vonatkozik: kijelentéseinknek éppen annyi információt kell tartalmaznia, amennyit a beszélgetés adott szakasza megkíván, hiszen a túl sok információ eltereli a beszélgetést, a túl kevés pedig elégtelen a folytatáshoz. A minőség kategóriába a kijelentés igazságtartalma tartozik: a beszélgetés céljából fontos, hogy csak olyan igazságot mondjunk, amelyben biztosak vagyunk, és amelyet meg tudunk védeni, indokolni. A viszony kategória egyetlen szűk kritériuma a relevancia. Ennek akkor felelünk meg, ha kijelentésünk illeszkedik a beszéd folyamába (lásd a madarak énekének esetét), és új, nem magától értetődő információkat közöl arról a témáról. A mód kategória a kijelentés tartalmával szemben annak formájával foglalkozik. E szerint a kijelentésnek egyértelműnek, rövidnek és rendezettnek kell lennie. Azaz igyekezzünk úgy fogalmazni, hogy az a hallgató számára egyértelmű legyen, igyekezzünk a szükséges információkat közölni, kerülve az ismétléseket, és ezt a megfelelő nyelvi színvonalon tegyük.

Kölcsönös tudás

Mint azt eddig is jeleztük, a kommunikáció több annál a folyamatnál, hogy a beszélő megfogalmazza üzenetét a kódban (mondjuk anyanyelvén) ezt egy csatornán keresztül átadja a hallgatónak, aki a közös akód alapján dekódolja az üzenetet, és hasonló mechanizmussal élve választ ad rá. A fentiek alapján világosnak tűnik, hogy a beszélő és a hallgató különleges viszonyban áll, melynek segítségével az üzenet a kódolt tartalmon kívül további elemekkel gazdagodik, azaz a hallgató nem csak a szigorúan vett üzenetet, de a beszélő szándékait, a külső körülményeket, az együttes helyzetet is értékeli, érzékeli. A kommunikáció sikeréhez a beszélgetés kontextusán kívül a hallgató segítségére van a közös tudás, azaz a beszélgetés menetén kívüli helyzet és a felek kölcsönös ismeretségének tapasztalatai, egymásról alkotott véleményük is. Ez a továbbiakban kiegészül egy úgynevezett kulturális kontextussal is, mely a két fél valamennyi rendelkezésre álló közös ismerete a világról (mondjuk a politikai, művészeti irányzatokról ezek történelméről). Ezek azok az elemek, melyek segítik, gyorsítják, hatékonyabbá teszik a két fél közötti kommunikációt, kiegészítve a nyelvi kódot és a nem verbális kommunikáció elemeit.