Tananyag választó:
A motiváció I.
Jegyzet szerkesztése:
A motivációelméletek
Eszköztár:

Drive redukció

Az, hogy a szükséglet hogy alakul ki a szervezetben, régóta kutatás tárgyát képezi. Az 1940-50-es években arra a következtetésre jutottak, hogy a motívum arra irányul, hogy a szervezetben a szükséglet hatására létrejövő feszült állapotot, drive-ot redukálja, azaz csökkentse. Ez az elmélet a drive-redukció elmélet, mely szerint a szükségletre adott válaszpotenciál (az egyén cselekvésének, reakciójának ideje és intenzitása) függ a hajtóerőtől (a hiányérzet hosszúságától) és a szokáserősségtől (előző tapasztalatok számától). A drive-redukció elmélet a neobehaviorista iskola fő képviselője, Clark Hull nevéhez fűződik, aki kimondta, hogy az emberben zajló események matematikai formában (képlettel) is leírhatóak. A drive (feszült állapot) addig érvényes, amíg egy cselekvés azt nem csökkenti, tehát a szükségletek kielégítése nem más, mint a feszült állapot megszüntetése. A cselekvés önmagában is drive-redukciós hatású, hiszen éhségérzet következtében fellépő feszültséget az evés már önmagában megszünteti, nem kell megvárni az emésztést és a tápanyagok felszívódását. Sikeres drive-redukció esetén az eredményt hozó cselekvés megerősödik, és sorozatos ismétlések folyamán megtanuljuk azokat. A drive-redukció az alapmotívumok és a szociális motívumok működésére hiteles magyarázat, de a kíváncsiság motiváló erejét nem magyarázza: ugyanis az elmélet lényege, hogy az ember alapvetően kerüli a feszültségkeltő helyzeteket, de tudjuk, hogy a kíváncsiság szintén feszültséget teremt. Ha a drive-redukciós elmélet minden emberre érvényes lenne, soha nem mentek volna végbe azok a nagyszabású földrajzi felfedezések, amelyek az emberiség történelmére befolyással bírtak. A kíváncsiság motiváló erejéből kiindulva született meg az 1950-es években a drive-redukció ellentétes elképzelés, a drive-indukció. Ennek lényege, hogy bizonyos személyekben épp a feszültség hiánya kelt feszültséget.

Arousal

Az éberség létrejöttében az agy különböző területei játszanak szerepet. A környezetről, szervezetről specifikus információfeldolgozás alapján hozunk létre tudást. A kialakított tudás mértékét és intenzitását éberségünk nagyban befolyásolja (álmosan, fáradtan kevésbé vagyunk képesek tanulni), élményeinket éber állapotban pontosabban el tudjuk különíteni (jobban tudunk koncentrálni a tananyagra, figyelmünket a külvilág eseményei nem vonják el). Túlzott éberség esetén figyelmünk több apró részletre is kiterjed: ez is megzavarhatja a tudás kialakítását. A tudás kialakításához aktivitás szükséges, azaz intenzív részvétel szervezetünk és a külvilág reakcióinak egyeztetésében. Ahhoz, hogy ezeket egyeztetni tudjuk, a környezetből érzékszerveinkkel ingereket veszünk fel. Ezek az ingerek impulzussá alakulnak (lefordítódnak az idegrendszer nyelvére) melyek eljutnak a megfelelő agyi területre, ahol megfelelő éberség, működési állapot esetén létrejön a beérkezett inger meghatározása, percepciója. Moruzzi és Magoun az agytörzsben meghatározták az ARAS-t (Aspecifikus Retikuláris Aktivációs Szisztéma) és megállapították, hogy nagyrészt minden idegi jelzés ide érkezik. Nem minden ingert fogad ez a terület, csak azt, aminek kielégítése sürgető feladat. E terület feladata, hogy visszaállítsa az optimális arousal-szintet. Az optimális arousal-szint tiszta tudat esetén jellemző. Az egyén viselkedése gazdaságos, gondolkodása célirányos, a figyelme irányítható és a memóriája mozgósítható. Ezek együttes megléte jelenti az optimális arousal-szintet. Az arousal-szint változásával külső, fizikai változások is megjelennek. Mivel hiányállapot következtében az izgalmi állapot fokozódik, pupillatágulás, vérnyomás emelkedés, stb. lép fel. Az arousal-szint változása mindig függ az egyén képességeitől és a megoldandó feladattól.

Étkező ember