Szűrőelméletek
A figyelemmel kapcsolatos elméletek közül ki kell emelnünk az úgynevezett szűrőelméleteket, melyek azt modellezik, hogy szervezet felé érkező ingerek közül milyen mechanizmusok segítségével választja ki az ember a neki fontosakat, és hogyan működnek ezek a mechanizmusok. Broadbent szűrőmodellje megalkotása előtti kísérletekben különböző számsorokat olvastatott a kísérleti alanyok két fülébe, majd az egyik számsor visszaidézésére kérte őket. A kísérleti személyek könnyedén visszaidézték a számot, de nem a két fülön egyszerre hallott számokat idézték fel először, hanem előbb az egyik majd a másik fülükben hallott számokat mondták fel eredeti sorrendben. A kísérletek alapján Broadbent azt feltételezte, hogy a beérkező ingerek közül egy szenzoros szűrő választja ki a továbbításra, feldolgozásra kerülőket. Broadbent módszerét fejlesztette tovább Treisman, aki kísérletében egy szöveget váltakozva, hol az egyik fülre, hol a másikra olvasott. A kísérleti alanyoknak nem okozott gondot a váltás, a szöveg logikájának engedelmeskedve másik fülükön követték a szöveget.
Kapacitás modell
A kapacitásmodell elmélete szerint a sok egyszerre érkező ingerből nem kiszűrjük a kevésbé figyelt információt, hanem figyelmi kapacitásunk korlátozott. Kahneman megállapította, hogy a korlátozott figyelmi kapacitás idomul a feladathoz, a helyzet igényeihez, a személy elvárásaihoz és állapotához. Ez azt jelenti, hogy könnyebb feladatokból többet meg tudunk oldani egyszerre, míg a nehéz feladatokból figyelmi kapacitásunk nagyobb mértékű igénybevétele miatt kevesebbet. Neisser egy kísérlet során bebizonyította, hogy az egyszerre történő olvasást és diktálás utáni írást napi egy óra gyakorlással hat hét után olyan minőségben lehet elvégezni, mintha külön-külön végeznénk őket. További gyakorlással megvalósítható, hogy a hallott szavaknak fölérendelt kategóriáját írjuk le (asztal helyett bútor). Ez a kísérlet bizonyítja, hogy a sok ingerre való odafigyelés nem ütközik előre beépített korlátokba, az emlékezet az, ami határt szabhat sok feladat egyidejű végzésének, hiszen rövid távú emlékezetünk mindössze hét egység tárolására képes. Bizonyított tény tehát, hogy észlelésünk során nem figyelt forrásból is szerezhetünk információt. A szűrő tehát nem passzív, hanem gyakorlás hatására aktiválható.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
