Tananyag választó:
A fejlődés korai szakaszai
Jegyzet szerkesztése:
Embrionális fejlődés
Eszköztár:

Csíra szakasz

A csíraszakasz kezdete az apai és anyai csírasejtek egyesülése, amely után a zigóta elkezdi vándorlását a petevezetékben. Közel egy nappal a megtermékenyülést követően a zigóta mitózis útján osztódni kezd. Előbb kettéosztódik, létrehozva az első két utódsejtet, amelyek szintén megkettőződnek, és így további osztódásra képes sejtek jönnek létre. Az első néhány osztódást követően létrejön a szedercsírának nevezett sejttömb a peteburok belsejében. A méhbe vezető út során a sejtek megkezdik a táplálék felvételét, így amikor a szedercsíra eléri a méhet, a sejtjei már testi sejt méretűek. A méhen belüli folyadék bekerül a szedercsírába, aminek következtében annak sejtjei kétfelé szeparálódnak. Kialakul egy külső sejtréteg és egy belső sejtcsoport, létrehozva a hólyagcsírát, amely a fejlődés következő lépcsőfoka. A hólyagcsíra trofoblasztnak nevezett külső sejtrétegéből nyúlványokat bocsát ki, amelyek a méh szivacsos falába hatolva kapcsolatot alakítanak ki az anya vérereivel. Ezzel megkezdődik a csíraszakasz végét jelentő beágyazódás, amely során a hólyagcsíra a méhfalhoz tapad, és ott folytatja tovább fejlődését.

Embrionális zskasz

A hólyagcsíra sikeres beágyazódásával a fejlődő szervezet átlép az embrionális szakaszba. Az anyától kapott tápanyagoknak köszönhetően dinamikus fejlődés indulhat be, amely során megkezdik kialakulásukat a test alapvető szervei. Az embrió tápanyagokkal való ellátásáról és védelméről gondoskodó hártyákból létrejön a vékony és erős belső magzatburok, ami magzatvízzel telik meg. A magzatvíz óvja a kicsi sérülékeny szervezetét, és lehetőséget biztosít a mozgásra. Az anya és az embrió szöveteiből álló méhlepény, amivel a köldökzsinóron keresztül tart kapcsolatot az embrió, jótékony szűrőként és átalakítóként működik. Megakadályozza az anya és a gyermek vérkeringésének közvetlen kapcsolatát, de lehetővé teszi az oxigén és a tápanyagok bejutását, illetve a hulladékanyagok távozását. A fogamzást követő 8-10. naptól számított és közel nyolc hétig tartó embrionális szakasz során, kialakulnak a végtagok és a fej. Az arc és a nyak is kezd kiformálódni, és a szervezet minden izma megkezdi felölteni végső alakját. A mindent átfogó változás eredményeként az embrió már képessé válik a mozgásra, ám ezeket a mozgásokat az anya még nem érzékeli, mert ehhez a nyolc hetes kisbaba még túl kicsi.

Magzati szakasz

A magzati szakasz a terhesség 8-9. hetében veszi kezdetét. A magzat ekkor közel három centiméter nagyságú és nyolc gramm súlyú, de már az összes alapvető szövete és szerve felöltötte kezdetleges formáját, készen állva arra, hogy a fejlődés során majd egyre inkább betöltse funkcióját. A fogamzást követő 10-16. héten a fej felemelkedik, és a fülek a nyaki részről átkerülnek a fej oldalára, a külső nemi jellegek megfigyelhetővé vállnak, és a belek a testen belüli megszokott helyükre kerülnek. Az anya számára a negyedik hónap vége felé válik érzékelhetővé a kisbaba mozgása, de már a 15. hetes kor körül fokozódó magzati aktivitás is olyan szintű, hogy az ilyen korú magzatok képessé válnak az összes újszülöttnél megfigyelt mozgásokra. A méhen belüli mozgás fontosságát illetően jó példaként szolgál a légzőmozgás. A magzat a köldökzsinóron keresztül el van látva oxigénnel, ha azonban nem végezne légzőmozgást, a tüdejének izmai nem fejlődnének és a születés után nem lennének képesek feladatuk ellátására. A folyamatosan gyarapodó idegsejtek száma a hatodik hónap körül eléri a maximális mennyiséget, ezentúl a gyermek egész életében ezen mennyiséggel rendelkezik. A születés előtti utolsó hónapokban a magzat felnyitja mindeddig csukva tartott szemét, a tüdeje képessé válik a lélegzésre, és az utolsó hetek során megkétszerezi testtömegét.