Katasztrófehelyzet

Tömegjelenségek

Egy meghatározás szerint a tömeg valamely külső ok hatására összesereglett (összeverődött) emberek mindenfajta szerveződés nélküli laza tagolatlan együttese. Az elmúlt két évszázadban számos definíció született, az alábbiakban lássunk közülük néhányat:

LeBon a tömeget a csürhével azonosította, amely hatására az ember elveszti egyéni arculatát, egyedi jellegzetességeit, egy homogén massza részévé válik. A tömegben ősi vad ösztönök ébrednek fel újra, az ember jellemvonásai megváltoznak. Az ember befolyásolhatóvá, agresszívé, destruktívvá válik, felelősség érzete csökken.

Piaget és Wallon szerint a tömegben az ember gondolkozása lesüllyed a primitív, gyermeki gondolkodás szintjére, ősi szimbólumokban gondolkodik. Az éntudatot felváltja a mi-tudat, így a gátlások felszabadulnak, a felelősség csökken.

Smelser szerint a destruktív tömegjelenségek kialakulásának a következő tényezők kedveznek: kedvezőtlen szociológiai körülmények, gyökértelenség, nagyfokú társadalmi mobilitás esetén könnyen kialakulnak közérthető, könnyen megjegyezhető, gyors és könnyű megoldást igénylő jelszavak, eszmék. Ilyenkor egy apró, véletlenszerű ok is könnyen mobilizálja a tömeget.

A tömeg viselkedésének van néhány tipikus esete: a katasztrófahelyzet, a pánikhelyzet és a lincselés.

A katasztrófahelyzet

A katasztrófahelyzet biztos pusztulással fenyegető nagyarányú vagy természeti sorscsapás. Lehet váratlan, mint például a földrengés, vagy fokozatosan bekövetkező, mint például az árvíz. A híres 1963-as Skopjei földrengés 1093 halálos áldozatot követelt, és 300-an sebesültek meg. Huszonkét órával a katasztrófa után egy mentálhigiénés szakemberekből, pszichiáterekből, szociális munkásokból, ápolónőkből álló segélycsapat érkezett a városba. A repülőtéren teljes szervezetlenséget tapasztaltak. A városban nagy csend uralkodott, az emberek mozgása lelassult, halkan beszéltek, apátiát, csüggedést sugároztak. Az általános lehangoltság annyira erős volt, hogy a segélycsapat tagjai maguk is átvették azt. Pár nap múlva jellegzetes depresszív tünetek jelentek meg az embereken, nappal sokat beszélgettek a tragédiáról, éjjel rémálmok gyötörték őket, szorongtak.

A vizsgálatok alapján katasztrófahelyzetekben a tömeg viselkedése három szakaszban változik:

1. Megelőző szakasz

Itt két egymással ellentétes viselkedés alakulhat ki az embereknél. A veszély gondolatának a visszautasítása, a tagadása, vagy éppen a túlzott félelem.

2. Kritikus szakasz

Sokkfázissal kezdődik. Az emberek vagy megőrzik a hidegvérüket, vagy bénult zavartság, tehetetlenség, döbbenet jellemzi őket. Majd kezdik megérteni, feldolgozni azt, hogy mi is történt velük. Az érzelmi feszültség erős reakciókhoz vezethet. Az első gyakorlatias megmozdulások is ekkorra várhatóak, a rögtönzött vezetők szervezik a mentést. Ilyenkor gyakran lehet önzetlen, akár a segélynyújtót magát is veszélyeztető viselkedéseket látni.

3. Posztkritikus szakasz

A katasztrófának a túlélőkre gyakorolt hatása még hónapok múlva sem múlik el. A pszichiátria ismeri a poszttraumás stresszszindróma fogalmát. Ez a tragédia újraélését jelenti álmokban, rémképekben, stb. A beteg szorong, pszichoszomatikus tünetekről, mint alvászavar, emésztési zavar stb., panaszkodik, szociális kapcsolatai beszűkülnek. Míg korábban örült annak, hogy az élete megmenekült, most elkezdi a veszteségeit egyre fájóbban megélni.

Pánikhelyzet

A pánikhelyzet oktalan, fejvesztett menekülést, rémületet jelent olyan helyzetben, amikor az észlelt veszély nagy, és a menekülési esélyek nem egyformán adottak a jelenlevők számára. A hangsúly az észlelt veszélyen van, nem lényeges a tényleges veszély foka, ha a tömeg úgy érzi, menekülnie kell. Amikor a Titanic elsüllyedt, a pánik hatására az emberek fejvesztve próbáltak menekülni. Szemtanúk szerint a férfiak női ruhában próbáltak menekülni, (akkor még divatban volt az a szokás, hogy a nőket és a gyerekeket mentik elsőnek), a tisztek – hogy megfékezzék az embereket – a tömegbe lőttek. Végül sok mentőcsónak kevesebb emberrel indult útjára, mint ahány hely volt benne. A pánikhelyzetet az ember csapdahelyzetként éli meg. Úgy érzi csak a versengés révén, mentheti meg az életét. A pánikhelyzet fajtái.

1. Szituációs pánik: a Titanicon lényegében eddig erről volt szó.

2. Hangulati pánik: gazdasági válságok esetén szokott előfordulni a beszerzési pánik. Vagy hiánycikk valami, és ha az emberek hozzájutnak, akkor igyekszenek annyit beszerezni az adott cikkből, ami életük végéig elegendőnek tűnik.

Lincselés

Önbíráskodás, ami rögtönzött tömegviselkedésnek tűnik, de valójában meghatározott szociológiai értelme van. Lehet jól szervezett, ilyenkor csak a bűnösnek kikiáltott rétegekre sújt le a népharag, vagy szervezetlen zavaros. Ilyenkor bárki áldozattá válhat, ha a tömeg útjába kerül.

Lincselésről link