Tananyag választó:
A csecsemőkor vége
Jegyzet szerkesztése:
A gondolkodás változása
Eszköztár:

Tárgyállandóság

A tárgyállandóság, azaz a tárgyak mentális reprezentációjával való rendelkezés fokozatosan lépésről lépésre fejlődik ki. A csecsemő érdeklődést tanúsít, ha látja a tárgyat (játékot), ha azonban eltűnik a szeme elől az érdeklődés is megszűnik. A tárgy látványát nem képes felidézni, az eltűnéskor megszűnik számára a létezése. A fejlődés következő szakaszában képessé válik a tárgy megszerzésére, ha látja azt a folyamatot, ahogyan a tárgy a rejtekhelyre kerül. Azonban akkor is itt fogja keresni, ha egy következő alkalommal észrevétlenül máshová kerül. A tárgy eltűnését továbbra is az előző rejtekhelyhez köti, ha ott nem találja, feladja a keresést. A tárgyállandóság valódi ismeretének kifejlődése 18 és 24 hónapos kor között történik. Az elrejtett tárgy mentális reprezentációjának birtokában a gyerekek módszeres keresésre lesznek képesek, ha nem találják meg az első helyen, végignézik az összes lehetségesnek ítélt rejtekhelyet. A környezet jelenségeinek, ilyen próbálkozások sorozatával való megismerése során alakul ki az összetett problémák megoldásának képessége.

Játék

A játék a mentális képességek fejlődésével jelentős változásokon megy keresztül. A 12 és 30 hónapos kor közötti időszakban a korábban véletlenszerűen használt tárgyak, amelyek addig csak hangot keltettek és mozgatásuk okozott örömet, kezdenek funkciókat betölteni. A felnőttektől átvett eszközhasználati sémák megjelennek a játékban. A dobverőként használt kanál az evés eljátszásának eszközévé válik, majd további változások eredményeként a tárgyak tetszőleges funkciót tölthetnek be. Egy ceruza is betöltheti a kanál szerepét és alkalmas lehet a papírdobozban fövő leves megkeverésére. Ezt a tárgyakat más tárgyakkal helyettesítő játékformát hívják szimbolikus játéknak. A játék összetettségében fontos szerepe van a szülő részvételének. A vizsgálatok bebizonyították, hogy a gyerekek hosszabban és kidolgozottabban játszanak anyjuk részvételével. A felnőtt irányítása, az általa bemutatott játékminták segítséget nyújtanak egyre bonyolultabb és szórakoztatóbb játékok elsajátítására.

Utánzás

Az utánzás általi tanulás képessége már 14 hónapos csecsemőkön megfigyelhető. Meltzoff és Elizabeth Hanna kísérletében egy bölcsődei foglalkozás keretében tanítottak a gyerekeknek néhány egyszerűbb játékot. Egy kis dobozt kellett az újukkal megbökniük mire az csilingelő hangot adott ki, majd egy másik dobozkát húztak végig az asztalon madzag segítségével és végül egy pohárba helyezték. A foglalkozás után két nappal a gyerekek otthonában tett látogatás során a kutatók azt figyelhették meg, hogy a csecsemők a bölcsődében ellesett játékot játszották az otthoni környezetben is. Az utánzás útján elsajátított ismeretet hosszabb idő múltán is képesek voltak felidézni. A további vizsgálatok során kiderült, hogy a gyerekek nem csak komplett cselekvéssorozatot képesek ily módon megtanulni. Egy másik kísérlet során a csoport egyik felének a felnőtt egy gyöngysor hengerre tekerését mutatta, míg a többi gyerek csak a feltekerésre irányuló próbálkozást látta. A gyerekek attól függetlenül, hogy látták e- a művelet végét sikeresen leutánozták azt. Ezek szerint tehát képesek felfogni a felnőtt szándékát és annak megfelelően befejezni a játékot.