Városökológia

A városökológia a nagyvárosok belső szerkezetével és társadalmi jelenségeivel foglalkozó tudományos irányzat. Az 1920-as évek során fejlődött ki az Egyesült Államokban a városföldrajzból és a szociológiából. A városökológia az emberi tevékenység által megváltoztatott abiotikus tényezőket és az új városi feltételekhez alkalmazkodott organizmusok kölcsönhatását, valamint mindezeknek a faktoroknak az emberre kiterjedő hatását tanulmányozza. A város ökológiai feltételeit befolyásoló antropogén tényezők: a beépítettség, a zöldterületek nagysága és elterjedése, illetve a hemerobiaszint. A városi környezet terhelését és az antropogén hatás mértékét hívatott felmérni a számszerűsíthető minősítéssel kifejezhető hemerobiaszint (az antropogén hatás erősségét jelző mutató), mely az ember tevékenységének mércéje, és egyben a táj az eredeti természetes állapotától való távolodásának a mértéke. A hemerobia szintje a tájtervezés ökológiai eszközeként hasznosítható, mert közvetlenül kapcsolatba lehet hozni a környezetvédelem, a rekreációs tevékenységek és a területhasznosítás más formáival. Öt kategóriája van: a természetes, természetközeli, félig természetes, antropogén-biológiai és antropogén-technogén.

A lakóházak élővilága

Az állatvilág „lakóhelyéül” a következő helyiségek szolgálhatnak: - pince, mosókonyha, konyha, fürdőszoba, ahol általában a kerti fauna lelhető fel (pókok, bogarak, penészevők, bomló növényi törmeléken élők, molyok). Gyakran itt ver tanyát a melegkedvelő svábbogár és az ezüstmoly is. - lakóhelyiségek, amelyek az élelmiszert fogyasztó atkafélék, a textíliát és papírt kedvelő molyok, pikkelyesszárnyúak és keményhátúak, a fát rágcsáló szú, úgróvillás rovarok, pókok tartózkodási helyei - padlás, ahol a fához és különböző tárolt anyagokhoz kötődik az állatvilág léte. Megtalálható itt a darázs, lódarázs, méhek, apró gerincesek (patkány, mezei egér, pele), galambok, baglyok, sőt nyest is.

Régi parasztház

A természet megjelenése a városokban

Park A flóra és fauna gazdagságának függvényében vázlatosan négy főbb városi övezetet különböztethetünk meg:

- A kertvárosi, családi házas beépítésű területeken a leggazdagabb az ősfauna maradványa. Itt megtalálhatók a különféle állat- és növényfajok, mint például a varangy félék, csigák, gyíkok, madarak.

- Az előkertes, parkos, sugárutas övezetekben a „tanú-állatvilág” kolóniákban él, például kőfalakon. Néhány hártyásszárnyú rovar (fehérhasú fali méh, stb.) is fellelhető itt. Ez az övezet viszonylag gazdag rovarokban és a velük táplálkozó madarakban.

- A belső udvaros övezetekben repedésekben élő növénytársulások váltakoznak zuzmó és mohavegetációkkal, amelyekben futrinkák, hangyák, foghíjasok, férgek, stb. húzódnak meg. A fejlettebb állatvilág itt már meglehetősen szegényes.

- A sűrű beépítettségű, magas lakóházas övezetekben elvétve látni ültetett fát. A szobanövények és az erkélyekre kiültetett növények levéltetvek és hangyák búvóhelyeiül szolgálhatnak. Az élővilággal itt szinte nem is találkozhat az ember, esetleg elvétve, nyomokban fellelhető.

A városökológiáról link