A természetvédelem formái

A természetvédelemnek alapvetően két formája különböztethető meg: - megőrző (hagyományos, passzív) védelem (pl. rezervátumok), - cselekvő (aktív) védelem (pl. extenzíven hasznosított területek, rehabilitáció, ex situ védelem). A természetvédelem ma már sok élőhelyet képes helyreállítani, akadnak azonban olyan esetek, amikor hiába volna meg az élőhely, az eredeti életközösség mégsem alakulhat ki újra, mert az ott élő fajok némelyikét kipusztítottuk, s így hiányzik valamely kulcsfontosságú szem a táplálékláncból. A végleg kiirtott fajokat viszont a legügyesebb természetvédő sem tudja helyreállítani. Az őstulok nélkül soha nem tudjuk már meg, milyen lehetett az igazi európai erdő. Nem lesz többé teljes a mauritiusi madárfauna a dodó híján. Soha nem lehet már hiteles tasmániai erdei életközösséget létrehozni, hiszen hiányzik belőle az erszényes farkas. A "természet bekerítése" elkerülhetetlen: az ember által használt zónák között tovább zsugorodnak majd az ökoszisztéma-töredékek, amelyeket szinte már állatkerti módszerekkel kell kezelni ahhoz, hogy fenntarthatóak legyenek. Bizonyos, hogy az urbanizáció egyre növekszik, az embernek a természettel való kapcsolata még inkább megszakad. És persze még több faj kerül veszélybe, nagyon sok közülük végleg eltűnik a Földről. A folyamat pár éven belül biztosan nem állítható meg, de sokféle lassító próbálkozás létezik: természetvédelem, "zöld" gondolkodás és mozgalom. Szakmai felmérések szerint az 1990-es évek elejéig 129 faj állatkerti egyedeit kísérelték meg visszatelepíteni eredeti élőhelyére. 105 faj vonatkozásában rendelkeznek érvényes repatriálási projektekkel, ezekből huszonnégynek visszatelepítése már a tervezés ill. előkészítés szakaszában van (közülük tizenegy feltehetően már nem is él szabadon. Hatvanöt fajt közvetlenül fenyeget a kipusztulás vagy nagyon erősen veszélyeztetettek. Több projekt egykor nagy területen elterjedt, de regionálisan kipusztult vagy veszélyeztetett fajokkal foglalkozik, pl. az európai hiúz, a farkas, a nyérc, az európai hód, a fehér gólya, az uhu vagy a vándorsólyom. A hazai természetvédelem egyelőre kevés sikeres visszatelepítésről adhat számot, ám tagadhatatlan, hogy egyre több ilyen van. Az európai hód mesterséges visszatelepítése Svájcban, Ausztriában és Németországban - részben állatkerti állomány felhasználásával - már teljes sikerrel járt, és a hazai kezdeményezések (Tisza-tó a 80-as években és Gemenc a 90-es években) is eredményesek. A faj természetes visszatelepedése már korábban megkezdődött, és ez bizonyítja, hogy vannak hazánkban számára alkalmas élőhelyek. Fontos természetmegőrző rendelkezésnek tekinthetők a különböző fajokra előírt vadászati tilalom, amely például tiltja a vadak szaporodási időszakban történő kilövését.

A természetvédelem jogi háttere

A természetvédelem gyakorlati tevékenységei (az általánostól a speciális felé) a következő három szinten jelennek meg:

1. a biológiai sokféleség és az életfeltételek általános védelme, nem védett területeken, 2. természetes és természetközeli élőhelyek, valamint a természeti táj védelme (védett területeken),

3. különlegesen veszélyeztetett fajok és természeti objektumok egyedi védelme, (bárhol). A természetvédelem az élőlények, természetes életközösségek, élőhelyek a természetes és természetközeli területek, valamint a természeti táj megőrzésére hivatott társadalmi tevékenység megjelölésére szolgáló fogalom. A természetvédelem célja a bioszféra állapotának, működőképességének, biodiverzitásának (biológiai sokféleségének), valamint ezzel összefüggésben a élőhelyeknek és a természeti tájnak a megőrzése, károsodásainak megelőzése, mérséklése vagy elhárítása. A természetvédelem éppen ezért nem azonos a környezetvédelem fogalmával, bár a két tevékenység között jelentős átfedés van. A környezet- és természetvédelmi tevékenység csak egymást kölcsönösen feltételezve és kiegészítve lehet hatékony.A természetvédelmi tevékenység középpontjában "rendszerként" a bioszféra áll. A természetvédelmi tevékenység elsősorban a természeti területekre és vadon élő fajokra fókuszál. A környezetvédelmi tevékenység középpontjában az emberi társadalom érdekei (az emberi populáció környezete) áll. A környezetvédelmi tevékenység döntően más emberi tevékenységek káros hatásaira, tehát a mezőgazdaságra, iparra, közlekedésre, a településekre, fókuszál (légszennyezés, szennyvizek, talajszennyezés...). A természet- és környezetvédelem hatáskörének érintkezési felületét jelentik a jóléti célú erdők, a legelők, a folyó- és állóvizek, az ivóvízbázisok, a települések parkjai stb. A környezet- és természetvédelem a globális ökológiai problémákból adódó legkirívóbb jelenségek megelőzésére, a károk enyhítésére irányuló speciális emberi tevékenység. Önmagában nem jelent (és nem is jelenthet) garanciát a problémák kiküszöbölésére, hiszen arra az emberi társadalom és a globális gazdaság egésze hatással van. Minthogy a Bioszféra természeti folyamatai (klíma, bio-,geokémiai-ciklusok …) is globálisak, alacsonyabb térbeli léptékben gondolkodva éppen a legfontosabb összefüggések vesznek el. Minthogy a természeti-, társadalmi- és főként a gazdasági folyamatok is globálisak, ezért súlyos veszélyeket rejt magában, ha a közigazgatás és a jogrendszer a jelenlegi regionális és lokális szinten marad, mert akkor a demokratikus politikai hatalom illuzórikussá válhat a multinacionális gazdasági érdekcsoportok hatalmával szemben. A természetvédelem, környezetvédelem, (és persze a közegészségügy, közoktatásügy) érdekei csak egy nemzetközi összefogással megteremtett demokratikus politikai hatalom birtokában érvényesíthetők a profit-típusú érdekekkel szemben. A természetvédelmi erőfeszítések (még ebben az erősen leszűkített értelmezésben is) jelentős anyagi ráfordításokat igényelnek/igényelnének. Ezeket a pénzbeli ráfordításokat jelenleg lokálisan (a társadalom helyi közösségeinek) kell előteremteni, a ráfordítások elmaradása esetén megmutatkozó kár viszont az egész emberi társadalmat (globális léptékben) érinti. A természet közvetlen károsításával kapcsolatos károk nagyrészt szintén ennek megfelelően fejtik ki hatásukat. A természet védelmével kapcsolatos kötelezettségek éppen ezért, részben a hazai vonatkozású joganyagból, másrészt nemzetközi egyezményekből következnek Néhány különösen fontos nemzetközi egyezmény:

Riói egyezmény a biodiverzitásról

Washingtoni egyezmény a veszélyeztetett élőlények nemzetközi kereskedelméről, Washingtoni egyezmény a bálnavadászat korlátozásáról,

Ramsári egyezmény a vizes élőhelyekről,

Bonni egyezmény a vándorló állatok védelméről,

Berni egyezmény a vadon élő állatok, növények és élőhelyek védelméről,

Római egyezmény az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi génforrásokról,

Párizsi egyezmény a világ kulturális és természeti örökségének védelméről Párizsi egyezmény a sivatagosodás elleni küzdelemről (ENSZ)

New Yorki keretegyezmény az éghajlatváltozásról és annak Kiotói jegyzőkönyve (ENSZ)

Bécsi egyezmény az ózonréteg védelméről

Genfi egyezmény a levegőszennyezésről

Cartagenai jegyzőkönyv a biológiai biztonságról

A természetvédelemről link