Változó állapotok

Csapadékeloszlás A huszadik század bővelkedik olyan változásokban, ahol az értékek már nem is az embert szolgálják, hanem kiszabadulnak az ember uralma alól. A ráció, amely az újkorban az embert az állatvilág fölé emelte, már túlmutat az emberen, s a számítógépek racionalitását helyezi előtérbe az emberi esetlegességgel szemben. Az erő, a gyorsaság, a verseny, mint a huszadik század vezérelvei az építés helyett a rombolást, a megóvás helyett a pusztítást mutatják. Általánossá válik a piaci törvények dominanciája, ahol minden eladható, birtokolható, s az értékek csupán, mint csereértékek léteznek. A mértéktelen fogyasztás válik követendővé, s az ember a tárgyak eszközévé válik. Az ember-természet viszonyának mai állapota a globális problémák egyre súlyosabb és fenyegetőbb jelenlétével jellemezhető. A megoldás lehetőségét kutatva a tudománynak és a politikának egyaránt meg van a feladata. A legeredményesebb megoldást a teljes szemléletváltozás jelentheti, ahol az ember-környezet viszony az uralkodó, kizsákmányoló pozíció helyett megtalálja az értékek mentén megvalósítható harmóniát. A Föld élővilágának fennmaradása vagy pusztulása a globális problémák egyik, megoldást sürgető területe. A biológiai sokféleség (biodiverzitás) minden élőlény számára az élet lehetőségének harmóniáját biztosítja. Az ember folyamatos beavatkozása ebbe a harmóniába az élővilág fokozatos pusztulásához vezet. A biodiverzitás a biológiai szerveződés több szintjén is megnyilvánul, például genetikai, ökológiai, faji diverzitás stb. Mindezek antropogén hatásra egyre nagyobb veszélybe kerülnek. Ennek okai között szerepel az, hogy a termelés állandó fokozása következtében a természetes élőhelyek megszűnnek vagy szétdarabolódnak, ennek következményeként genetikai erózió következik be, amelynek során éppen azt a képességüket veszítik el az egyes fajok vagy populációk, amely segítségével a környezeti változásokra reagálni tudnának. A fajok pusztulása mellett a meglévő genetikai állomány is sérül, így az évmilliók evolúciós folyamatai során kialakult élővilág egyre gyorsuló ütemben pusztul. Ez a folyamat mielőbbi feltétlen cselekvést követel. A modern társadalmak egyik általános jellemzője, hogy működésük alapfeltétele az egyre nagyobb arányú energiafelhasználás. Az energia termelésének és hasznosításának a mértéke és módja a történelem során igen nagy változáson ment át. A múlt század közepéig nagyrészt a megújuló energiaforrásokat használták fel, amelyek a természetben készen találhatók, vagy kis átalakítással hasznosíthatók úgy, hogy a környezet még regenerálódni tud. Ilyenek a napfény, a víz, a szél vagy az állati energia hasznosítása. Az energiafelhasználás területén nagy változást jelentett a meg nem újuló energiahordozók egyre nagyobb arányú használata, amely először a szén, később egyre inkább a kőolaj és a földgáz, napjainkban pedig a hasadóanyagok hasznosítása energiafelhasználás céljából. A probléma gyökere abban kereshető, hogy míg az elmúlt századokban a megújuló energia hasznosítása nem veszélyeztette a természet harmóniáját, s maga az energiahordozó meg tudott újulni, addig a mai meg nem újuló energiahordozók a kíméletlen rablógazdálkodás következtében hamarosan elfogynak, a lelőhelyek kimerülnek, megújulásukhoz, újratermelődésükhöz több ezer évre lenne szükség. A jelenlegi energiafelhasználás – a pazarló gazdálkodás miatt – előrevetíti annak az árnyát, hogy a következő évszázadban energiahordozóink elfogynak, így hátrányos helyzetbe juttatjuk az utánunk következő generációkat. A környezeti válság a globális problémák egyik legátfogóbb területe. A levegő, a víz, a talaj, az erdők stb. pusztulását, elszennyeződését jelenti és azt, hogy ezek a területek egyre kevésbé képesek az élőhely funkcióit betölteni, aminek következtében az élővilág is pusztul. Régóta ismert a globális felmelegedés, amit a szén-dioxid fokozott mennyisége okoz, s a következményként létrejövő kedvezőtlen éghajlati változások veszélybe sodorják az egész emberiséget. Ezeket a problémákat még ma is csupán a tudomány nyelvén írják le, azt a látszatot keltve, mintha tudományos probléma lenne, pedig mindenkinek tudnia kell, hogy a globális légszennyeződést az úgynevezett üvegházhatású gázok okozzák. Ezek főképpen a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása során kerülnek a légkörbe.