Növekvő hulladékhegyek
Az emberi lét egyik legáltalánosabb kísérő jelensége a hulladék képződése. A használhatatlanná, szükségtelenné vált anyagokat az emberiség eddigi története során egyszerűen visszajuttatta az őt körülvevő természeti környezetbe. Különösen jellemző ez a mai ún. „fogyasztói társadalom”-ra „vedd meg, ha használt, dobd el” felfogás szerint. Az emberi tevékenység révén a természetbe került hulladékok hatása hosszú időn keresztül nem haladta meg a környezet és elemeinek tűrőképességét, mivel ezen hulladékok: minősége hasonló volt a természeti körfolyamatokban meglévő anyagokhoz; így különösebb zavart nem okoztak, mennyiségük nem akadályozta a természet körfolyamaiba való beépülésüket és ezáltal nem idézte elő e folyamatok megváltozását. A tudományos-technikai forradalom során bekövetkezett termelésbővülés, az újabb és újabb – elsősorban szintetikus – anyagok megjelenése a hulladékok közvetlen visszajuttatását a természeti környezetbe fokozatosan tarthatatlanná tette. A ma már egyre inkább létünket fenyegető környezetkárosodás – beleértve a jelenleg ismert természeti erőforrások kimerülését is – jelentős része a hulladékokból származik, amelyeket nehezen vagy egyáltalán nem dolgoz fel a természetes anyagcsere körfolyamat. A lakosságtól elszállított hulladék mennyisége 1992 és 2002 között 30 % –kal növekedett, és a teljes időszakban meghaladta a GDP növekedésének arányát. Ez a tendencia a gazdasági szerkezetátalakításnak, valamint az újabb és tisztább technológiák elterjedésének tulajdonítható. 1996 után a műanyagok aránya kiugróan megnőtt a budapesti települési hulladékban, és az évtized végére már az 1990. évi szint több mint háromszorosa lett. Megnőtt a települési hulladék lebomló szervesanyag–tartalma. A papír–, üveg–, fém– és textilhulladék aránya csökkent. 1993 óta a lakosságtól begyűjtött hulladék mennyisége azonos (vagy nagyobb) arányban nőtt, mint az átlagos háztartási fogyasztás növekedése, így még a viszonylagos szétválás is jelentéktelen.
Az ipari hulladékok
A hulladékok többféleképpen csoportosíthatók, ezek közül a legelterjedtebb, mert a legegyszerűbb az a felosztás, amely a keletkezés, az eredet szerint történik. A legtöbb országban két nagy csoportot különböztetnek meg: · a települési (vagy kommunális) és · a termelési (vagy ipari, beleértve a szolgáltatások és a mezőgazdaság területén keletkezőket is) hulladékok csoportját, ezeken belül rendszerint rögtön elkülönítik a „veszélyesnek”, illetve „nem veszélyesnek” ítélhető hulladékokat is. A második csoportba tartoznak azok a hulladékok, amelyek a különböző termelési tevékenységek során keletkeznek, vagyis az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások területén. Ezek fő tevékenységek ( kitermelés, feldolgozás és szolgáltatás, fenntartás, szállítás stb.) szerint lehetnek: technológiai eredetű hulladékok, és amortizációs (eredetű) hulladékok. Ugyanakkor az eredet szerinti csoportosítás tovább bontható az egyes iparági, szolgáltatási kategóriák szerint. Ez alapján az egyes ipari hulladékfajták lehetnek: · vegyipari, · gépipari, · könnyűipari, · élelmiszeripari ezen belül pl., · húsipari, · növényolaj-ipari stb. hulladékok. Az ipari (termelési) hulladékoknak eredet szerint a következő fő csoportjai különböztethetők meg: - a gyártási tevékenység során az anyag-átalakítási műveleteknél természetszerűen képződő hulladékok, mint a tevékenység szükségszerű velejárói, - a karbantartás, időszakos üzemleállás, termékváltás során szükségszerűen képződő hulladékok, - a technológiai fegyelem be nem tartása és a berendezések hiányosságai miatt keletkező hulladékok, - az adminisztratív és szociális létesítményekből valamint az üzemépületek takarításából származó hulladékok, - a termelő létesítmények üzemi közterületeiről származó hulladékok. Az ipari hulladékok utolsó két csoportba tartozó részét – mivel azok a kommunális hulladékokhoz hasonló minőségi jellemzőkkel rendelkeznek – minden esetben a kommunális hulladékokkal együtt lehet és célszerű kezelni. Az első három csoport termelési hulladékainak jelentős hányada a kommunális hulladékoktól elkülönített, speciális kezelést igénylő veszélyes hulladékok kategóriájába tartozik. Ezek a mérgező, korrozív, tűz-és robbanásveszélyes, fertőző és radioaktív hulladékok. A keletkező termelési hulladékok mennyisége a statisztikai adatok ellentmondásos gyűjtése és értékelése alapján csak közelítő adatokkal határolható be. Iránymutatóként vehető, hogy hazánkban átlagosan a termelési folyamatok során felhasznált nyersanyagok mintegy 40%-ból hulladék lesz. A termelési hulladékok nagy aránya az indokolatlanul magas anyag és energiafelhasználásra és a hulladékszegény technológiák hiányára utal.
Az illegális szemétlerakók
Szinte lehetetlen olyan települést találni az országban, aminek környékén ne lenne illegális szemétlerakó. Pedig a kormányrendelet értelmében szabálysértést követ el és százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható az a személy, aki települési szilárd vagy folyékony hulladékot a közterületen vagy nem az arra kijelölt helyen engedély nélkül lerak, elhelyez. A Büntető Törvénykönyv 218/A. paragrafusa alapján bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, aki a hatóság által nem engedélyezett helyen az emberi élet vagy a természet veszélyeztetésére alkalmas hulladékot helyez el." Magyarország területén 8000-10000 illegális szemétlerakó van, az egyik legújabban felfedezett a XI. kerületben a 6-os út mellett. Nagyobb, mint egy futballpálya és háztartási hulladékoktól építkezési törmelékeken át minden megtalálható. A terület az önkormányzaté, a szemétdombot az elmúlt 2 hónapban hordták oda, de hogy ki, azt nem tudni. Az önkormányzatnak saját elmondása szerint nincs pénze se a terület védelmére, se a szemét eltakarítására, ami úgy 10 millió Ft-ba kerülne. Az összes magyarországi illegális szemétlerakó felszámolása több mint 4 milliárd Ft-ra rúgna. Az illegális szemétlerakásért több évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, de még senki sem került börtönbe érte, sőt még precedens értékű ügy se volt. A tetteseket nehéz visszanyomozni, és ha sikerül is a szeméttelepen található hivatalos iratok alapján, akkor is csak pár ezer forintos pénzbüntetést szabnak ki, ami kevesebb mint a legális szemétlerakás költsége.
Települési szilárd hulladék
A települési szilárd hulladékok fizikai értelemben több komponensű anyagkeverékek. A szűkebb szállítás és kezelés tervszerű alapadatainak meghatározásához alapvetően szükséges néhány olyan fizikai paraméter, amelyből számos gyakorlati következtetést lehet levonni. Ilyen jellemzők: - térfogattömeg, - nedvességtartalom, - mechanikai összetétel, - fűtőérték. A települési szilárd hulladékok kémiai analízise és az így kapott adatok a további elhelyezése és hasznosítás szempontjából jelentősek, a vizsgálatok tárgya a: hamutartalom, összes nitrogén, foszfor, kálium, elektromos vezetőképesség, szervesanyag-tartalom. A biológiai vizsgálatok kétirányúak: a szerves anyag biológiai bonthatóságának elemzése (pl. komposztálás alkalmazásának eldöntéséhez); fertőzőképesség vizsgálata (a kezelés közegészségügyi szabályozásának elemzéséhez). A megtermelt anyagi javak nagy része valamilyen életciklus után lényegében hulladékká válik. Különösen gyors ez az idő a lakossági hulladékban megjelenő főbb anyagtípusok esetében, mint a csomagolóanyagok vagy egyéb háztartási eszközök, a fogyasztói szokások alapján „begyűjtött”, de erkölcsileg elavuló (divatjamúlt) tárgyak esetében. A települési szilárd hulladékkal mindig a helyhatóságok foglalkoztak. Ez hosszú ideig a szemétlerakó hely kijelölését jelentette. A szemét elszállítása a városok többségében a 60-as, 70-es években indult meg, a folyamat felgyorsult a 80-as években, majd általánossá vált az elmúlt évtizedben. A keletkező hulladékok mennyiségét rendkívül sok tényező befolyásolja. A mennyiség évszakonkénti ingadozásokat mutat, az évi minimumok és maximumok értéke és helye változó. A hazai mérések szerint a hulladékok mennyisége minimumot mutat február-május hónapokban, majd a zöldség-és gyümölcsszezon megindulásakor erőteljesen megnő és szeptemberben eléri a maximumot. A csomagolástechnikában a papír és műanyag növekvő mennyisége miatt a települési szilárd hulladéknál ún. fellazulási tendencia figyelhető meg. Ez különösen a gyűjtés, szállítás technikai megvalósítására hat ki. A hamu, salak, konyhai hulladéktartalom csökken.
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
