A fogyatkozó természeti erőforrásokról
A természeti erőforrások kifosztása jól dokumentált. 2025-ben sok nem megújuló erőforrás -például a kőolaj - jóval a mostani mennyiség alatt lesz, és a megújuló források - például a minőségi építésre alkalmas faanyag - is, a mai mennyiség alatt maradnak öreg erdeink megfogyatkozása és általában a természeti tőkénk eróziója folytán. Egyszerű szavakkal úgy is mondhatjuk, hogy a természet kevésbé lesz virágzó és bőkezű. A mérgező és veszélyes anyagok összegyűlt terhe talán a mostani századelőn érte el kritikus tömegét, és megkezdett tisztító munkánk ellenére káros hatásuk még jó ideig növekszik. Ez is az emberiség súlyos öröksége. Önmagát és a természetet kell meggyógyítania. A gyógyulási folyamat sok helyen megindult, de a szomorú örökség káros következményei valószínűen súlyosbodni fognak még egy ideig. Eddigi tevékenységeink összegződő hatását már a bőrünkön is érezhetjük. Az időjárás szélsőséges lesz és környezetünk stabilitása számtalan, és szokatlan módon romolhat. A mezőgazdasági munkák, az építkezés, az utazás és a termékek gyártása is sok szempontból jóval nehezebb lesz a mainál. Kipusztítottuk az élővilág fajtáinak jelentős hányadát, amelyek biztosították az ökoszisztéma stabilitását. Élvonalbeli tudósok becslései szerint 2025-re az élet különböző formáinak 10-20 százalékát kipusztíthatjuk, és jó úton haladunk ennek a megduplázása felé. Specialisták még azt is hozzáteszik, hogy az egyensúlyát jelentősen elvesztő élővilágunkban ennél nagyobb veszteségek is elképzelhetőek. Kifosztott természeti forrásaink már jelenleg sem képesek fenntartani eddig fölépített mesterséges világunkat. Jelenleg az évmilliók, évmilliárdok alatt összegyűlt, meg nem újuló energiahordozókat égetjük el. Talán egyfajta energiától megrészegült állapot ez, amelyben élünk. Egy nemzet környezeti erőforrásai gyakran meghatározzák a saját jólétét és a helyét a világgazdaság rendszerében, azáltal, hogy meghatározzák politikai befolyásukat. Az elmúlt években a természeti tőke fogyása és a fenntartható fejlődésre való átállási kísérletek kerültek a figyelem középpontjába. Ez különösen esőerdő-régiókban került előtérbe, amelyek a Föld legnagyobb biológiai sokféleségét (pótolhatatlan genetikus természeti tőkéjét őrzik. A természeti erőforrások megőrzése áll a természetvédelmi mozgalmak többsége figyelmének középpontjában.
A talajok elszennyezése, kimerítése
A lakosság és az ipar környezetszennyező tevékenységéből származó anyagok legnagyobb részét a talaj fogadja magába, ott halmozódik fel. Magyarországon egy év alatt több tízmillió tonna salak, szemét, iszap, trágya és szennyvíz kerül a talajba. A közel 3000 hazai hulladéklerakó hely gyakorlatilag nem több, mint egy földbe ásott lyuk, ami ha megtelik, akkor földet húznak rá és otthagyják. Ezen kívül van még körülbelül 15 ezer illegális lerakó, és vagy 600 település, ahol nincs szervezett szemétgyűjtés. Hazánk legfontosabb természeti erőforrása a talaj, hiszen ez a mezőgazdaság és erdőgazdaság termelőeszköze, ugyanakkor alapvető feltétele. Nálunk kiemelkedően magas a termőterületek aránya, valamivel több, mint 86 százalék. A települések, ipari és katonai területek, az infrastruktúra és a bányászat 10-12 százalék földterületet vesz igénybe. Az urbanizáció, az ipar egyre nagyobb térhódítása jelentős területeken károsította a talajok minőségét, sok helyen nagyfokú romlás, szennyezés következett be. Általában gázolaj, vegyszermaradékok, kerozin károsítja a talajt, melynek kármentesítése súlyos milliárdokba kerül.
Talajerózió
A talajerózió nem kimondottan földrajzi jellemző. Ezt a jelenség inkább a nem megfelelő földhasználat eredményeként lehet meghatározni. A bányászati valamint a nehézipar jelentős szennyező forrásokat képeztek, ám ezek negatív hatása fokozatosan csökkent az utóbbi évtizedben. Az erőltetett, a helyi feltételeknek nem megfelelő mezőgazdálkodás is hozzájárult az eróziós folyamatokhoz. A felsorolt hatások sok esetben környezeti szempontból degradált tájak kialakulásához vezetett. Egyetlen évben körülbelül 25 milliárd tonna termőtalaj vesz kárba szerte a Földön, ami ugyanolyan súlyos gond Magyarország, mint Ausztrália egyes részein. Ez az elveszett termőtalaj megfosztja az emberiséget 9 millió tonna gabonától, amely elegendő lett volna 200 millió alultáplált ember ellátására. Termőföld veszteségeket okoz a föld települési, ipari és üdülési célokra való használata, valamint a talajerózió. Indiában például, 8 személyt tételezve fel lakásonként, az 1995-ös 936 milliós lakosság 2030-ra 1 milliárd 403 milliónyira növekszik az előrejelzések szerint, ami további 58 millió lakóhely felépítését jelenti, akár családi házban falun vagy városon, akár nagyvárosi magas épületekben. Mivel India falvai és városai a termékeny mezőgazdasági területek szívében fekszenek, az előre jelzett növekedés súlyos termőföld-veszteségekhez vezet. Kína is súlyos veszteségekkel néz szembe mind a lakóhelyi, mind az ipari építkezések miatt, mivel 2030-ra 247 millióval nő lakosainak száma, és több mint 100 millió munkásnak kellene majd munkát adni, aki elhagyja a falvakat, és munkát keresve a városokba és az építkezések környékére megy. Ehhez Kínának meghökkentően sok: körülbelül egymillió gyárat kell felépítenie. Mivel Kína népességének és ipari területének legnagyobb része egy 1500 kilométer szélességű sávra koncentrálódik az ország keleti és délkeleti partján, mindez szintén elkerülhetetlenül súlyos termőföldvesztéshez vezet majd.
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
