Fajok pusztulása
A fajok pusztulásának egyik legfőbb oka lakóhelyük felszámolása, területeik mezőgazdasági vagy egyéb gazdasági hasznosítása. Mindaddig, amíg az érintett állatok vagy növények nem jelentenek gazdasági értéket, a népek ellenállhatatlan vágyat éreznek majd az adott földek számukra minél nagyobb hasznot hozó kihasználására. A Föld élővilágának fennmaradása vagy pusztulása a globális problémák egyik, megoldást sürgető területe. A biológiai sokféleség (biodiverzitás) minden élőlény számára az élet lehetőségének harmóniáját biztosítja. Az ember folyamatos beavatkozása ebbe a harmóniába az élővilág fokozatos pusztulásához vezet. A biodiverzitás a biológiai szerveződés több szintjén is megnyilvánul, például genetikai, ökológiai, faji diverzitás stb. Mindezek antropogén hatásra egyre nagyobb veszélybe kerülnek. Ennek okai között szerepel az, hogy a termelés állandó fokozása következtében a természetes élőhelyek megszűnnek vagy szétdarabolódnak, ennek következményeként genetikai erózió következik be, amelynek során éppen azt a képességüket veszítik el az egyes fajok vagy populációk, amely segítségével a környezeti változásokra reagálni tudnának. A fajok pusztulása mellett a meglévő genetikai állomány is sérül, így az évmilliók evolúciós folyamatai során kialakult élővilág egyre gyorsuló ütemben pusztul. Ez a folyamat mielőbbi feltétlen cselekvést követel. Az előrejelzések szerint a fajkihalások üteme drámaian gyorsulni fog, vészjóslóan hangzik az a megfigyelésük, mely szerint minden egyes újabb faj eltűnésével egyre nagyobb mértékben csökkent a társulás szárazsággal szembeni ellenállása. Egy kísérletben azt állapították meg, hogy a biodiverzitás csökkenése kedvezőtlenül befolyásolta a vizsgált ökológiai rendszerek teljesítményét a növényi produktivitás, a talaj tápanyag-, illetve vízmegtartása, valamint a lebontó folyamatok tekintetében. A fajok kihalásának üteme alighanem drámai mértékben fog gyorsulni a közeljövőben, főként az élőhelyek fragmentációja miatt.