Törékeny ökoszisztémák

A szárazföldi és vízi ökoszisztémák feltartóztathatatlanul pusztulnak. Szárazföldi területeken emiatt elsősorban a mezőgazdaság okolható, amihez hozzájárul még az erdőégetés (illetve a növénytakaró nem szándékos tüzek általi pusztulása) és a vizes területek kiszárítása – a partmenti mocsarak és lagúnák lecsapolása. Mindezek mellett a bányaművelés, az iparosítás és az urbanizáció (az utak építése, a városok terjeszkedése) is hozzájárul számos állat- és növényfaj kipusztulásához. A természetes vagy az ember által csak kismértékben módosított ökoszisztémák pusztulásának legaggasztóbb oka napjainkban az erdőirtás. Bár a trópusi őserdők a legveszélyeztetebbek, de túlzott kihasználásuk következtében a mérsékelt övi és sarkvidéki erdők is pusztulnak, mind Észak-Amerikában, mind pedig Ázsiában. Az erdőirtás jelenleg évente több mint 20.000 négyzetkilométernyi területet érint. Minthogy a trópusi erdők kb. 10 millió négyzetkilométer terültet foglalnak el, ha ez az ütem fennmarad még az is előfordulhat, hogy az esőerdők eltűnnek a Föld színéről a következő ötven év folyamán. Ugyancsak különösen sebezhető élőhelyeket képviselnek a nedves területek, amelyeket az ember az évszázadok folyamán kiszárított. Termővé tette ugyan ezeket a földeket, de közben figyelmen kívül hagyta, hogy alapvető szerepet játszanak a víz körforgásában. A tőzeglápok a legveszélyeztetebbek, erőteljesen fogyatkoznak Nyugat-Európában, ahol rendszeresen örökzöldekkel telepítik be őket. A tengerparti urbanizáció veszélyezteti a part menti ökoszisztémákat is, különösen a szárazföldi dűnéket és a nagy tengeri növénymezőket. A trópusokon a turizmus és a parti vizek szennyezése a sziklás korallzátonyokat fenyegeti.

Az esőerdők pusztulásáról link